Trabantos időutazás kampányjelleggel?

Szeptember közepe táján jelentette be a két közszolgálati televízió vezetése, hogy mindkét csatornán nagy változásoknak lehet tanúja a közeljövőben a kedves tévénéző. Nem rejtették véka alá, hogy az új műsorokkal az ifjabb, műveltebb, nyitottabb, érdeklődőbb réteget kívánják megcélozni. Így az MTV-n indították útjára például a Dob+basszus című sorozatot, mely minden alkalommal két-két toplistás, és/vagy díjazott máig ismert táncdal, popsláger születésének és sikeressé válásának körülményeit mutatja be, bőséges háttéranyaggal, számos interjúalany megszólaltatásával.
Hasonlóképp igyekeznek meglovagolni a retrodivatot azzal, hogy késő délutánonként újra sugározzák a Szomszédok című teleregény sorozatot, melyből a rendező Horváth Ádám engedélyével különleges, sajátosan vágott, magyarázóbuborékos, Darth Vader-es változat készült. Mint az Index hírül adta, Horváth, mielőtt áldását adta a buborékos verzióra, sajnálatosan csak a szolidabb igazításokba pillanthatott bele, a javával már csak a képernyőn szembesült. Ezek után mégsem járult hozzá, hogy a retroverziót vetítsék a továbbiakban. Azóta a csatorna vezetésével megegyeztek: akkor hát menjen délutánonként az eredeti sorozat, annál is inkább, mivel a megcélzott csoportból mintegy másfél millióan legalább egy percre bele-belepillantanak Mágenheim dokiék, Vágási Feriék sagájába.
A magam részéről nemigen tudnék különbséget tenni az eredeti és a retroverzió között, ugyanis a nyolcvanas években egyetlen epizódot sem voltam képes végignézni. Vidéki embernek még az esti tücsökciripelés is izgalmasabb program volt akkoriban, mint abból az egy-két jelenetből kibontakozó, színtelen, kicsinyesnek tűnő, mindenért mást hibáztató, egyhangú, nagyvárosi lelki nyomorúság. Most meg nevetgélve veszem számba a régi Trabantokat, Ladákat, húsz év előtti enteriőröket, műanyag tárgyakat. Akarom vagy nem, felidéződik bennem a szocializmus legélhetőbb időszaka. És természetesen idetolakszik a paranoid kérdés: a Szomszédok-retró is az identitáskampány része lenne? Nagyapó a térdére ültet minket, s mesél a régi szép időkről, amikor még együtt voltak mai szocik és reformkommunisták, régi vágású mozgalmárok, öntudatos panellakók? Bizony, kisfiam, ilyen szép idilli a mi közös múltunk, csak eddig nem tudtad, ugye? S lehetne újra úgy minden, szép, közös egyetértésben Ladákkal, Trabantokkal, panellakással, kussolással, egy pártra szavazással?
Igen ám, csakhogy akkor még, vagy húsz éve az ellenzék, melynek egy része azóta látványosan átpártolt, ugyancsak együtt volt. Szóval kétélű fegyver ám ez a viszszaálmodás. Kérdés, ha a tapasztalatok birtokában újra kezdhetnénk, egészen a Kádár-kor végétől, jobb világ lehetne-e Magyarországon?
(Szomszédok, MTV, szeptember 23., 17.50.)