Tündöklés és bukás

A Blaha Lujza tér ez idő szerint Budapest egyik legpocsékabb helye. Lehet, hogy 2007 végén – amikorra a tervek szerint elkészül a luxusszálloda, apartman- és üzletház a most lebontott sajtószékház helyén – e közterünk már nem a főváros szégyenfoltja lesz, de addig vélhetően az marad. 1965-ben (a metró építésére hivatkozva) lebontották a Nemzeti Színház 90 esztendősen is formás épületét, majd – a korszellem jegyében – könnyen koszolódó műanyaggal burkolták be a Corvin Áruházat. A Szent Rókus Kórház reménytelenül ronda, de legalább tiszteletre méltó korú kaszárnyájának a XX. század végén méltó partnere született a Rákóczi út szemközti oldalán: fémszerkezetű, olcsó üveggel borított, eldobható irodaház. A város öregei által mindvégig Szabad Nép-székháznak nevezett épület mostani eltűnése azért valamit javít a Blaha nevű, többszíntű BKV-átszállóhely összképén.
A közelmúltig az állami tulajdonú Hírlapkiadó Vállalat (végül Rt.) kezelésében volt, Blaha Lujza tér 3. szám alatti iroda- és üzemépület fél évszázados története egyszersmind az úgynevezett felszabadulás utáni magyar sajtó története is. A József körút és Rökk Szilárd (a Kádár-korszakban Somogyi Béla) utca közötti tömb két bérházából és az egykori Budapesti Hírlap szerkesztőségéből 1945-ben vonták egybe, majd 1948 és 1950 közt modernizálták. A fordulat évéig, szovjet ihletésre, a Szikra Irodalmi és Lapkiadó Vállalat nevet viselte, ’49-ben az idő- és stílszerű Szabadság Lapkiadó névre keresztelték át. Az épülettömbben az 1990-es évek elejéig teljes vertikumú nyomdaüzem és expedíció is működött.
A sajtószékház neve összefonódott az 1945 utáni kommunista pártsajtó vezető orgánumával, a Szabad Néppel, illetve szellemi, politikai és jogutódjával, az 1956-ban nevet váltott Népszabadsággal. A Szabad Nép 1945. március 25-ével lett a Magyar Kommunista Párt (MKP) központi napilapja. Főszerkesztője 1950-ig Révai József, felelős szerkesztője Horváth Márton volt. 1948-ban, a szociáldemokrata párt bekebelezése után a párt neve változott – Magyar Dolgozók Pártja (MDP) lett –, az újság neve ugyanaz maradt. Jellemző, hogy a Blaha Lujza téri székház építéséhez a pártonkívülieknek is „önkéntes” adományokkal kellett hozzájárulniuk. A széles U alakú, ötemeletes épület az 1940-es évek modernista stílusainak – expresszív homlokzat, a Bauhausból kölcsönzött lekerekített formák és a német–szovjet szocialista realista ízlés – sajátos ötvözete lett. Legfőbb „ékessége” a József körúti oldalra néző, szinte az egész homlokzatot beborító kő dombormű, Beck András, Kerényi Jenő és Mikus Sándor közös alkotása (utóbbi fő műve az ’56-ban ledöntött Sztálin-szobor volt). A legfőbb attrakciója pedig a csak néhány fővárosi középületben található folyamatos felvonószerkezet, azaz páternoszter.
A reggeli kiadású Szabad Nép és a délben megjelenő Esti Budapest című pártlapok szerkesztősége mellett az épületben kapott helyet a Pest Megyei Hírlaptól kezdve a Ludas Matyiig egy sor hetilap és folyóirat. A pártlap nevét a Rákosi-rezsim által az üzemekben, iskolákban, sőt a lakóhelyeken kötelezően előírt Szabad Nép-félóra című népnevelő foglalkozás tette ismertté és közutálat tárgyává.
1956 őszén a Blaha Lujza tér (és környéke) a sajtótörténetből a történelem színpadára lépett elő. A forradalom kitöréséig a teljes párthűség és megbízhatóság szellemében dolgozó Szabad Nép szerkesztősége október 23-án Új, tavaszi seregszemle című vezércikkével köszöntötte a tüntetésre készülő egyetemi ifjúságot, a népfelkelésbe torkolló események azonban megroppantották a kollektívát. A rádió ostromával egy időben a hírhedt pártsajtó székháza is a feldühödött tömeg támadásának célpontja lett, komoly összecsapásra azonban itt nem került sor. Az ávós újságírás pribékjei órák alatt eltűntek, a reformbalosok ingadoztak. Itt is elhangzott a „hazudtunk tíz éven keresztül…”-féle bűnbánat, a lap azonban végig a központi bizottság orgánumaként jelent meg. A betört ablaküvegű sajtószékházban forradalmi anarchia lett úrrá, a szétszórt papírok és bútorok közt egy hétig éjjel-nappal folyt a jövés-menés. Jellemző, hogy a fegyverrel és tollal egyaránt harcoló (1957-ben kivégzett) Dudás József az épület első emeletén rendezte be főhadiszállását, itt kezdte meg saját lapja, a Függetlenség készítését, többnyire az Esti Budapest újságíróival. Ennek első száma ugyanúgy október 29-én jelent meg, mint a Szabad Nép utolsó száma. November 2-ától a pártlap az előző nap megalakult, Kádár-féle Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) szócsöveként, Népszabadság néven került utcára – majd folytatta újabb évtizedekig a hazudozást. A forradalom igazi, legendás sajtóközpontja a Blaha Lujza tértől pár méterre, a New York-palotában volt: ott jelent meg a Magyar Nemzet, ott szerkesztette Igazság című lapját Obersovszky Gyula.
A Népszabadság címbetűi egészen az 1980-as évek végéig díszelegtek a Blaha Lujza téri székházon. Az MSZMP KB hivatalos orgánuma mellett itt kapott helyet – immár a Hírlapkiadó Vállalat gondozásában – az 1956 decemberétől megjelenő Esti Hírlap, a Hétfői Hírek, a Szabad Föld, majd a Magyarország című hetilap szerkesztősége, itt volt a Figyelő, a Nők Lapja, a Képes Újság, a Tükör, az Élet és Tudomány, a Ludas Matyi s további 65 intézményi, egyetemi, üzemi és más újság, folyóirat kiadóhivatala. A vállalat fénykorában mintegy 1100 ember dolgozott a sajtószékházban és a hozzá tartozó nyomdai részlegekben.
1990 után (részben) lecserélték a napi és hetilapok neonreklámjait. A Blahára néző homlokzatra az Antall-kormány idején felkerültek az Expressz, az Új Magyarország és a Magyar Fórum címbetűi. Az épület mindazonáltal fokozatosan kiürült, a 90-es évek végére kísértetpalota jelleget öltött. 2001 márciusában veszélyes repedések mutatkoztak az elhagyott házon, a homlokzatot vastagon beborították a ráragasztott reklámok. Az évek óta visszatérő, meghiúsult eladási próbálkozások után az idén nyáron komoly vevője akadt a kiszolgált épületnek: egy befektetői társaság kész tervekkel jelentkezett az ingatlan megszerzéséért. A hírek szerint összesen 30 ezer négyzetméternyi alapterülettel hétemeletes, luxusszínvonalú szálloda épül a helyén, exkluzív apartmanokkal, irodákkal és üzletekkel. Az Europeum névre hallgató komplexum várhatóan 2007 decemberére készül el.
Kérdés, hogy a bizonyára tehetős – és igényes – vendégek mit látnak majd, ha kinéznek a Blaha Lujza térre nyíló ablakaikból.