Egy létra, két ember, majd lassan felviláglik egy apró falu, tanya emberekkel, állatokkal, sorsokkal, sajátos világgal: a történelemmel. Mert lehet akármekkora egy település, azon átmegy a történelem. Az embereket mintha ismernénk, aztán kiderül, hogy mégsem. Lehet, hogy holnap elárulnak minket, becsapnak, átvernek, kihasználnak. Mert nekik éppen akkor úgy jó. A porcelánbabából nem lesz soha újra valódi, élő gyermek, az idős sváb házaspár keserűfűvé válik, a bajnokot meg lelövik, ugye? Marad a vak remény, a hit a csodában.
Gárdos Péter A porcelánbaba című filmje Lázár Ervin Csillagmajor című, 1996-ban megjelent novelláskötetének három felvonására épül. Három történet, amelyeket a szereplőkön, falubelieken – akik amatőr „színészek” a Kecskemét környéki tanyavilágból – túl a történelem, egyes emberi tulajdonságok, a fiktív Rácpácegres mellett egy-egy csoda, feltámadás, újjászületés köt össze. Az első felvonás A bajnok című novella alapján készült: egy vézna fiú irigykedve nézi a kerítésen túli világot, ahol gazdag családok fiatal tagjai sportolnak, magasugrásban mérik össze képességeiket. Amint a nap lenyugszik, ő is kipróbálja azt a magasságot, amelyen senkinek nem sikerült átlendülnie. Hamarosan katonák érkeznek a tanyára, ahol a fiú velük méri össze tudását, mindenkit legyőz, aminek egy golyósorozat a jutalma. Nagymamája a vályúban mossa le, tünteti el sebeit. A második történetben (A porcelánbaba) egy elvtárs érkezik fekete kocsin, s ígéri meg, hogy feltámasztja a halott hozzátartozókat; az emberek el is hiszik meg nem is, de amikor a kihantolt testekkel másnap várják Csurmándit, az természetesen nem érkezik meg. A harmadik történetben (A keserűfű) egy idős sváb házaspár igyekszik menekülni a kitelepítés elől, de árulók mindig is voltak, lesznek. A búzatábla közé sétálva tűnnek el, keserűfűvé válnak, hogy így találják meg végső nyugalmukat.
Három kicsit szürreális történet, csodával, feltámadással, emberekkel – nagy vonalakban, mégis érzékletesen megrajzolt sorsokkal, egyszerű, gyönyörű képekkel (operatőr: Máthé Tibor), apró trükkökkel, egyszerű, őszinte emberekkel, akik vagy jók, vagy rosszak. S hogy a valóság még közelebb kerüljön hozzánk, a film végén a szereplők, az amatőr színészek hétköznapjaiból villan fel egy-egy kép: mindez valahogyan mind igaz is lehetne.
(A porcelánbaba – magyar film, 75 perc. Rendezte: Gárdos Péter. Forgalmazza a Budapest Film.)
Díjeső A porcelánbabának. A film a 2005. évi Magyar Filmszemlén megkapta a legjobb rendezés, a legjobb férfi epizódszereplő (Csányi Sándor), a külföldi filmkritikusok Gene Moskowitz-díját. A moszkvai nemzetközi filmfesztiválon az orosz filmkritikusok elismerő oklevelét érdemelte ki.
