A gázszámlától a szépirodalomig

Tudom, magának az a dolga, hogy védje őket – mondja a hallgató a Klubrádió műsorvezetőjének, Vicsek Ferencnek, aki Bolgár Györgyöt helyettesíti. (Mármint hogy a kormányt védje.) Vicsek gyengén védekezik, hogy „á, dehogy”, pedig erősen tiltakoznia kellene a független és elfogulatlan szakma nevében is. Nem lehet jó érzés, hogy a hallgató ilyen pontosan tudja, kitől mit várhat. Pedig a nyugdíjas asszony, aki a Klubrádió és Bolgár György rendszeres hallgatója, csak annyit mondott Vicsek Ferencnek, hogy elege lett az MSZP-ből. Ha a miniszterelnök anyukájának is gázszámla-fizetési nehézségei vannak, akkor mire számíthat ő? Ha meg a miniszterelnök csak teszi magát, akkor miért higygyen neki máskor? Vicsek azt kérdezte, hogy hol hallotta a miniszterelnököt az anyukája gázszámlájáról beszélni, mire a hallgató közölte, hogy a Hír TV-ben. Vicsek azt felelte, hogy biztos kiragadott mondat, megvágott beszéd volt.
A közszolgálati rádió közben rendületlenül mondja a magáét, könyves vasárnapot szervez Szombathelyen, egész napos könyvgyűjtést az árvíz sújtotta székelyudvarhelyi könyvtár számára. Azok pedig, akik – a kereskedelmi médiában és reklámokban parádézó, valamint iskolaalapító sztárkollégák szerint valószínűleg csak jobb lehetőség és tehetség híján – maradtak a közszolgálatban, makacsul élesztgetik az értelem hamvadó tüzét. Olyan csacskaságokról beszélnek, mint Berzsenyi és Batsányi, meg magyar költészet.
A Gordiusz műhely munkatársai a könyves nap alkalmából évente felteszik a kérdést a Magyar Rádióban: ment-e a könyvek által a világ elébb? Lehet, hogy már nem kellene így fogalmazni, egy rosszul használt Vörösmarty is elnyűhető, hiszen válasz nem érkezik. Vörösmarty még tudta, mi már nem. De a lényeg nem is ez. Inkább annak a hitnek a közvetítése, hogy vannak és lesznek olvasók, és a magyar irodalom nem avítt.
Aki nem érti és élvezi a míves irodalom szellemi kalandjait, és elvakítják azok a silányságok, amelyeket az orra elé tolnak, nem pillanthatja meg az apró gyöngyszemeket. Nemcsak könyves nap volt a múlt héten a közszolgálati rádióban, hanem angol hét is. Ennek során Simon László és Sumonyi Papp Zoltán mutatott nekünk egy márványtáblát a cambridge-i Kings College falán. Az iskola diákja, a huszonkét esztendős korában az I. világháborúban elesett Békássy Ferenc neve olvasható rajta. Külön táblát kapott, mert ellenséges hadseregben harcolt. De kapott. Tehetséges költő volt az ifjú magyar. Halálára Babits a Nyugatban nekrológgal emlékezett. Vajon merre viszi az útja, ha nincs világháború? Angol vagy magyar költő vált volna belőle?
(Könyves vasárnap – Magyar Rádió.)