A Külföldi Magyar Cserkészszövetség hányattatása és talpon maradása a háború utáni hazai történelem és az amerikai diaszpóra jellegzetes története. A Magyar Vöröskereszt egyik beszámolója szerint 1945. március végéig 1,2 millió magyar katonai és polgári személy (köztük sok család) menekült a Vörös Hadsereg elől Nyugatra. Jelentősebb részük néhány hónap múlva visszatért Magyarországra. Akik kinn maradtak, egy ideig még bíztak a hazatérésben, de a kommunista párt térnyerése után lemondtak szándékukról. Nyomorúságos körülmények között tengődtek Ausztria és Németország táboraiban, jövőjük bizonytalannak látszott, hiszen a németekkel szövetséges országból érkeztek. Ezért például az Egyesült Államokban csak korlátozott számban és munkalehetőségekkel fogadták őket. A lágerélet fizikailag és lelkileg gyötrő időszakában néhány húsz év körüli fiatal, a Hontalan Sasok ekkor fektette le azokat az elvi és erkölcsi alapokat, amelyeket a Külföldi Magyar Cserkészszövetség ma is vall. Ahogyan a tengerentúli kivándorlás megindult, úgy szélesedett és formálódott a tagságuk Amerikában. Oktatási, nevelési tevékenységük súlyát jelzi, hogy a nyugati világ magyar iskoláinak felét ők tartják fenn, 1954 és 2002 között 2800-an tették le az úgynevezett magyar érettségit.
A világszövetség a megalakulása óta a hatvanadik táborát nyitotta meg a nyáron. A kanadai határhoz közeli Fillmore-ba, a több hektáron fekvő Sík Sándor Emlékparkban négy földrészen élő hatszáz, magát magyarnak valló fiatal találkozott. A tíznapos, rendkívül gazdag programot egy történelmi keretjáték eseményei adták, amelyek Nagy Lajos király uralkodását s a kor lovagi erkölcseit elevenítették fel. A szórakozás, a közösségépítés, a barátkozás és tanulás szintén előre kidolgozott, napra, órára lebontott forgatókönyv szerint zajlott. A 106 holdon fekvő területet, amelyet fenyvesek, lombos erdők borítanak, adományokból vásárolták és infrastruktúráját a szervezet bevételeinek egy részéből tartják fenn. Az egészségügyi részleghez szükséges faépület például az Amerikai Magyar Orvosszövetség felajánlása, az orvosok, az ápolók részben maguk is cserkészek, vagy baráti, hívó szóra jöttek és egyénileg is hozzájárultak a felszereléshez. Mérnökök és gazdasági szakemberek tervezték meg a tábor belső elrendezését, logisztikai hátterét. A kisgyerekes szülők az idén vehették át külön épületüket. Itt tartják majd a három-, négyévesek játékos, magyar nyelvű foglalkozásait. Nehéz lenne pénzben összeszámolni a munkaórákat, amely egy ilyen nagyszabású találkozás létrejöttét megelőzi.
A középkor eseményeinek felidézésén túl fizikai és szellemi erőpróbákról, a korabeli népszokásokról, hadi eseményekről, dalokról, versekről, erkölcsi tanításokról szóltak a napok. A nagyréten már a fiatalok megérkezése előtt hozzákezdtek a felnőttek a korabeli vár építéséhez, a családokban napokig készültek a középkori jelmezek. A sátrak és az esővédő ponyvák kivételével szinte minden „kényelmi tárgyat” az erdő adta anyagokból kellett elkészíteniük. Abban a civilizációban, ahol szinte mindent készen kap az ember, ezek a feladatok kitartásra és a kétkezi munka értékelésére nevelnek – magyarázta Dömötör Gábor, a szövetség elnökhelyettese, miközben hol terepjárón, hol gyalogosan bandukolva igyekezett minden fontosabb helyszínt és gyakorlati tudnivalót megmutatni. Eközben persze azok az erkölcsi elvek is szóba kerültek, amelyeken – a látottak szerint – nem fogott sem az idő, sem a rontás. Nem szórakoztató, hanem nevelési intézményről van szó, amely keresztény erkölcsi alapra és az egészséges testi, szellemi és jellembéli életfelfogásra épül. Hogy mást ne említsünk, a tisztesség, az őszinteség, a segítőkészség, a bátorság olyan tulajdonságok, amelyek minden gyermekben eredendően ott vannak, más kérdés, hogy a külvilág mindent megtesz ezek csorbításáért.
A természettel való együttélés, a nehéz helyzetekben való boldogulás, az ehhez szükséges önfegyelem, a fizikai feladatok sora értelemszerűen követik a gyermekből serdülővé, majd fiatallá válás folyamatát. A tizennégy éves kortól kezdődő és felnőtt korig tartó vezetőképzés, a másokért érzett felelősség tudatosítása voltaképp az élet más területeire is felkészíti őket, ahol döntéseket kell hozniuk.
A felnőtt vezetők évente átlagosan negyven napot áldoznak cserkészetre, természetesen fizetség nélkül. Egyöntetűen vallják, karrierjük során magyarságuk megtartása az amerikai versenyhelyzetben inkább előnyt jelentett, mint hátrányt. Példaként Dömötör Gábor megemlíti, úgy 200 körüli azoknak az egykori aktív cserkésztiszteknek a száma, akik Magyarországon vezető pozícióban dolgoznak. Ma a Külföldi Magyar Cserkészszövetség – a négy kontinensen, Európa, Észak- és Dél-Amerika, valamint Ausztrália – négyezer embert fog össze, a magyar emigráció egyik legtekintélyesebb ifjúsági szervezete.
Hogy milyen személyes sorsok, áldozatvállalások és szellemi befektetés rejlik e mögött, arról mindennél többet mond a fenyőkatedrális története, a szabadtéri misék helyszíne. Az égre magasodó fákat ötven évvel ezelőtt ültették. Törzseiken aranylapocskák csillognak. Rajtuk az elődök nevei, akiknek a megmaradás, az építkezés köszönhető. Nehéz visszaadni a látványt, amint a sokféle országból érkezett fiatalok a hazulról hozott marék földet az oltár elé helyezték.
Ha az ember egyszer is átéli ezeket a pillanatokat, megérti, hogy komoly, felnőtt emberek miért is kötelezték el ide magukat. A vezetők ugyanis civil életükben menedzserek, cégek csúcs- vagy középvezetői, ügyvédek, humán és műszaki értelmiségiek. A szervezést vagy az éjszakai órákban, hivatalos munkaidejükön túl végezték, vagy a hétvégeket szánták rá – mesélte egyikőjük. Ahhoz, hogy tíz napig tanítsanak, programokat dolgozzanak ki, a szabadságukból csíptek le, vagy éppen az itt töltött idő jelenti az évi szabadságot. Társadalmi státusukból ítélve – aminek persze itt, most semmi jelentősége nincs – a világ bármely luxusüdülőjében lógathatnák a lábukat. Hogy miért nem ezt teszik, azt igazán csak néhány nap múltán értettem meg. Amikor láttam, miként keveredik a fegyelmezettség és a játék, milyen tiszta érzés a csillagos ég alatt énekelni, milyen természetesen váltja fel a harsogó vidámságot a csend.
A szövetség elnökét, Lendvai Lintner Imrét egy percig sem láttam pihenni. A cégénél komoly pozíciót betöltő mérnökember, más közéleti tevékenységet is vállalt, a magyar–amerikai koalíció alelnöke. Ahogyan társai is, a cserkészet szellemiségét „otthonról” hozta, aztán szülőként terelgette errefelé gyermekeit. – Ennek az elkötelezettségnek a megtartásához a hozzátartozók segítsége elengedhetetlen. Akik a hétvégeken a magyar nyelvű foglalkozásokra járatják gyermekeiket, hosszú autóutakat tesznek meg, és más programokról mondanak le. Egyre többen ismerik fel, hogy egy kelet-európai nyelv és a kultúra ismerete a mai versenyszférában különlegesség, érték. Ma már egyáltalán nem ritkaság, ha az egyetemi tanulmányokról van szó, hogy a fiatalok Magyarországot választják – magyarázza. Sokat adnak a nyilvánosság előtti szereplésre, s ez szintén jó útravaló. Ha egy társuknak segítségre van szüksége Erdélyben vagy a Kárpátalján, egy telefon vagy drótposta kérdése, máris van, aki gondoskodik róla. Erre az összetartozásra a világ bármely pontján számítani lehet. Ami a jövőt illeti, a világszövetség számára új erőket jelent majd a Kárpát-medence fiataljainak bekapcsolódása. – Az alapvető elvekből sosem engedtünk, de a módszereinket azért hozzáigazítottuk a változó időkhöz – idézi vissza Dömötör Gábor az elmúlt hat évtized szellemiségét.
Olykor kilométerek ezrei, eltérő társadalmi és kulturális adottságok választják el egymástól e közösség tagjait. Van viszont egy szorosan összekötő fonál: a magyarságismeret tananyaga. Öt éve vezették be e stúdiumokat, új tankönyveket, a gyakorláshoz szükséges feladatsorokat dolgoztak ki magyar irodalomból, történelemből, földrajzból. Az amerikai oktatási munkájukkal párhuzamosan tanulási lehetőségeket létesítettek Magyarországon. Eddig több mint kétszáz fiatalt küldtek a tengerentúlról a Balassi Bálint Intézet tíz hónapos tanfolyamaira. Megszervezték azt is, hogy hat magyar középiskola fogadja egy évre vagy ennél rövidebb időre gyerekeiket. – Magyarországnak van valamije, ami ilyen formában még sosem volt. Egy hatalmas, külföldi delegációja – hívta fel a figyelmet a tiszta értékekben és fiatalságban rejlő erőre Dömötör Gábor.
origo.hu
Holttestet találtak Komáromban
