Figyelembe veszi alkotás közben, hogy kik nézik meg a képeket?
– Ha az a cél lebegne a szemem előtt, hogy a kép megfeleljen, elnyerje a közönség tetszését, ez bénítóan hatna rám, mert már nem magára a munkára figyelnék, arra a képre, azokra az érzésekre, amelyek bennem vannak, hanem az elvárásokra. Így nem lehet dolgozni. Munka közben a legjobb, ha mindent elfelejtek. Az is nagyon zavaró, ha eszembe jutnak a korábbi képeimre tett megjegyzések, bántó mondatok, bírálatok. Örülök neki, ha tetszenek a képeim, de nem a tetszés elnyerése a célom, nem ezért fényképezek.
– Akkor miért?
– Hogy a képek a falon legyenek, vagyis hogy megvalósuljon valami, amit elgondoltam vagy ami érzések formájában körvonalazódott bennem. Először csak érzéseim vannak arról a témáról, amelyet meg szeretnék képileg fogalmazni, és csak később alakul ki, hogy mi legyen a kép tárgya.
– Sokan gondolják úgy, hogy a művészet igazi célja Isten.
– Ez igaz, de ez egy művészettörténész gondolata lehet elsősorban, nem olyasvalakié, aki használja az alkotás eszközeit. Nem irigylem azt, akinek alkotás közben az lebeg a szeme előtt, hogy most éppen művészetet csinál. Ezzel eleve minősíteni szeretné a munkáját, rögtön össze is hasonlítja másokkal, és talán még elégedettséggel is eltölti saját vélt vagy valódi nagysága. Ez lehet butaság vagy önhittség is, de lehet egyszerű küldetéstudat is.
– Az elmúlt száz évben gyakoriak voltak az olyan művészeti csoportosulások, amelyek büszkén vállalták a közös stílusjegyeket. Ez ma már sokkal ritkább. Nem a mind nagyobb gőg, az erősödő személyiségkultusz következménye a különállás?
– Csak a magam nevében válaszolhatok erre: én nem tudok csoportosulásban dolgozni, eddig legalábbis nem tudtam. Ezért aztán nem is helyezem el stílusirányzatokban a képeimet. Azt meg végképp lehetetlennek tartom, hogy a munkámat, a gondolkodásmódomat valamilyen irányzathoz tartozás határozza meg. Ez olyan erős keretet adna, amely megkötné az agyamat.
– Ha a mesterséges gondolati vagy esztétikai keretnek nem is, a véletlennek lehet szerepe a képeken?
– Természetesen. A fotográfia történetében rengeteg olyan alkotás született, amelynek művészi értéke vitathatatlan, de a kép véletlen következménye, akár a fényképezéshez egyáltalán nem értő névtelen amatőr munkájának eredménye. Az én képeim között is sok olyan van, amelyeken szerepe van a véletlennek. Amikor megrendezett, műtermi képet készítek, gyakran fordul elő, hogy a végeredmény a véletlennek köszönhető. A képek beállítása, a tárgyak elrendezése, a világítás több óráig tart, mert a fejemben lévő képet szeretném megvalósítani. Előfordul, hogy ez sehogyan sem sikerül, de valamilyen nem szándékolt körülmény erősebbé teszi a képet, és ilyenkor úgy születik meg a megoldás, hogy változtatok az eredeti elgondoláson.
– A kép születését segíti vagy gátolja a fogalmi tisztázás?
– Elsősorban képekben gondolkodom, és ha szóban megfogalmazok valamit, akkor nagyon kicsi az esélye annak, hogy a kép elkészül. Vázlatokat persze rajzolok, az is része a munkának. A kép elkészítése egyébként inspiráló feszültség, és a fényképezéssel kiadok valamit magamból.
– Van valami provokatív szándék a képekben?
– Nem egészen értettem a Pilinszky-mesék kapcsán, amikor azzal vádoltak, hogy nagyon sok rémséget mutatnak a képeim. Hogy a sárkány modellje például három csirkefejből készült. Nem értem, miért jelent gondot képileg megfogalmazni azt, ami egyébként szóban elfogadottan rémséges. Azért fogalmazok képben, mert bizonyos dolgokat nem tudok elmondani mondatokban. Lehet, hogy a látvány furcsább, mint a szöveg, és ez provokatívnak hat, de nem szándékom a provokáció.
– Miért esett a választása a Pilinszky-mesékre?
– A versei miatt, ezek régóta nagyon közel állnak hozzám. A meséit viszont csak nemrég fedeztem föl. A népmesei motívumokat újragondoló meséihez képest A madár és a leány különleges, talán előzmény nélküli, hiszen a történetnek nincs megoldása, a lány nem fogadta el a madár hívását, maga maradt a házban, „maga maradt, s hogy elaludt, árván aludt az éjszakában”. Ez a mese került a mostani képek középpontjába.
– Pilinszky nyelvi puritanizmusa hogyan befolyásolta a munkát?
– Inkább felszabadító, semmint gátló volt, hiszen kevésbé vagy inkább más szinten határolta be a lehetőséget ez az egyszerű nyelvezet. Annyira „pontra van téve” minden, hogy ez teljesen képivé teszi a szöveget. Ezért nem jutott eszembe lefordítani, képre változtatni Pilinszky meséit. Inkább részese próbáltam lenni az első olvasásra nagyon könnyűnek, egyértelműnek látszó történeteknek. Ha megkíséreljük saját nyelvünkön, prózában felidézni a mesék cselekményét, többnyire rendkívül egyszerű, népmesei motívumokat, primitív vázat kapunk. Számomra is csak a sorozatban nagyobb részeket összefogó iniciálék készítésekor tűnt fel, milyen szép apró részletekből áll össze az egész. Próbáltam megérteni azt is, hogy mi történt Pilinszkyvel a mesék készítésekor, mi lehetett a személyes, belülről táplálkozó forrása a szövegeknek. Mi az oka a történetek ilyenfajta bonyolódásának, mi szolgáltatta a részletek érzelmi hátterét. Ez már analízis. A mesék nyomán vázlatokat készítettem, vagyis a szavak alapján alakultak a képek, pontosan fordítva, ahogyan egy költő dolgozhat. De a verseknek – és a meséknek is – középpontjuk van, amelyek köré csoportosulnak szavak, mondatok. Viszont egy a lényeg. Semmi esetlegességet nem érzek a mesékben, ezért a szöveg nem is lehetne több.
– Hogyan választotta meg a színvilágot?
– Minden mesének azonnal éreztem a színét. Az Ének a kőszívű királyról például semmiképpen sem lehetne vöröses tónusú. Csak kékes, sötét, drámai színek illenek a meséhez, annak ellenére, hogy a történet szerint az esztelenül vérengző király hosszú vezeklés után hazatalál, övéi visszafogadják és halála után emlékét is megőrzik. A madár és a leány meleg tónusába is sötét színeknek kell vegyülniük, hiszen a lány egyedül marad. A színvilág nem öncélú, ugyanoda konvergál, mint a képek szerkezete, figurái; a terek berendezése. A képzeletbeli mese világának konstruált valósága ugyanabban a központban van, ahol az életünké is. Ezért nincs is kétféle valóság.
origo.hu
Döbbenetesen súlyos csalás: bárki mobilszámával követhetnek el bűncselekményeket
