Talán még az irodalomkedvelő hazai olvasóközönség sem tud túl sokat a XX. századi szlovák líra két jelentős alakjáról, Pavol Straussról (1912–1994) és Milan Rúfusról (1928–). Ami nem meglepő, hiszen magyarul alig voltak olvashatók kötetben; Rúfus versei talán csak 1973-ban jelentek meg a pozsonyi Madách és az Európa közös kiadásában, Pavol Straussra pedig szinte csak egy közelmúltban rendezett konferencia jóvoltából figyelhettünk fel Magyarországon.
A zsidó családban született, majd katolikus hitre tért Strauss Bécsben és Prágában végezte el az orvosi egyetemet, majd a harmincas évek Prágájának pezsgő irodalmi életében lépett a nyilvánosság elé, itt jelentette meg kezdetben szürrealista hangvételű verseit német nyelven. Orvosi hivatását nem adta fel, 1956-tól élete végég Nyitrán praktizált. Strauss a kereső és hitre rátaláló ember érzékenységével emelkedett jelentős költővé, esszéíróvá, filozófussá. A hivatalos csehszlovák irodalompolitika nemigen akart tudomást venni róla, verseit nem jelentették meg, mégis hatással volt környezetére; lakásán szabadon vitathatták meg a világról vallott gondolataikat fiatal értelmiségiek.
Egyik nagy tisztelője, barátja az a Milan Rúfus volt, akinek kicsit több megjelenést, nagyobb nyilvánosságot engedélyezett a diktatúra kultúrpolitikája, mint Straussnak. Rúfus már költői pályájának legelején a természet élményére, a népköltészet és a Biblia világára támaszkodott. Forma- és gondolatvilága alapján konzervatívnak nevezhetjük, de a gondolatszabadság sohasem hagyja, hogy hagyománytisztelete béklyóvá váljon. Értékekre irányított figyelme végtelenül tiszta, rendkívül egynemű, minden sallangtól mentes költészetet teremtett. Nem divatost, hanem maradandót. „Nyíljanak meg a mélység termei / lélek-gyémántok előtt. / A néma szól, nem első szavai / áthatják majd az időt” – írta Rekviem Pavol Straussért és magunkért című versében. Ezeknek a lélekgyémántoknak a felfedezése teszi feledhetetlenné verseit, amelyek a közelmúltban jelentek meg kétnyelvű kiadásban, Tóth Sándor értő magyar tolmácsolásában.
(Liptói lantosok. Milan Rúfus és Pavol Strauss versei. Sikerx Bt., Budapest, 2005. Ármegjelölés nélkül)
origo.hu
Kőkemény kérdésekkel zárult a Lázárinfó Keszthelyen, sok helyi téma is terítékre került
