Anyajegy

Ezt figyeljétek! 1735. április 8-án, vagyis azon a napon, amikor II. Rákóczi Ferenc Rodostóban meghalt, egy Tugulga nevű besenyő martalóc a pilisi monostor közelében megerőszakolt egy gombát gyűjtögető magyar asszonyt. Így született meg Batykó, a fattyú, aki egész életében gyertyaviasszal kereskedett. Házasságot soha nem kötött, ellenben beleszeretett a panyolai vak vízimolnár tizenöt éves lányába, sőt, a malmot is megszerezte, és szépen meggazdagodott. Két gyermeke született, de a fiát tizenöt éves korában portyázó osztrák katonák a pozsonyi dologházba hurcolták, további sorsa ismeretlen. Ilók, a kislány, a pestisjárvány elől menekülve került kapcsolatba egy Abulgázi nevezetű török származású fegyverkováccsal, akitől 1784-ben, Nagyecseden szülte az első fiát, majd a következő években még négyet. Utolsónak Hikámet jött a világra. Ő vitte a legtöbbre, ugyanis tizenhét évig volt étekfogó a kalocsai érsekségen, ráadásul feleségül vette a környék leggazdagabb zsidó posztókereskedőjének középső lányát, Jáhelt. Jól gazdálkodtak a hozománnyal, hat gyermeket nevelve példás házasságban éltek, azonban Rebuska lányuk, apja tiltását semmibe véve, titokban feleségül ment egy Deregnyő nevű kunhoz. Peszérpusztán építettek házat, de első fiúgyermekük, Ortás, még előtte született, Deregnyő bőrsátrában. Ortás az édesanyja szeme fénye volt, mégis faképnél hagyta, ugyanis egy erdélyi sókereskedő – akivel együtt harcolt Perczel tábornok zászlaja alatt – rábeszélte, hogy álljon be Neumann Ábrahám pécsi üveghutájába. Már az első esztendőben őrült szerelembe esett egy Lihács nevű tót safranyik zöld szemű, angyalarcú lányával. Tehla öt fiút szült Ortásnak, aki soha nem bírt a kun vérével, s balkézről is volt négy gyereke. Az egyik fattyút, Irogyást, egy kövér rác cigánylány hozta a világra. Irogyás az anyja oldalán bebarangolta Európát, állati csontokból jövendölt, s mellette olyan szépen játszott a nádsípon, hogy mindenkit megríkatott. Nagy természetével tizenhat gyereket hagyott maga után. A hetedik egy szerb sókereskedő húgától született leány volt, Alinka, aki tizenhét éves korában a domaszéki lóvásár idején összefeküdt egy Osem nevű morva férfival, aki Rózsa Sándor csapatába készült beállni. Alinka kilenc hónap múlva nagy kínok között megszülte Benedeket, akit táltosnak tekintettek, ugyanis dús hónaljszőrzettel jött a világra. Benedek csak magyarul tudott, ennek ellenére morvának és szerbnek tartotta magát, mégis osztrák tisztviselő lett: évekig szolgált a Lloyd Gőzhajózási Társaság egyik postajáratán. Passauban telepedett le, osztrák feleségétől egy lány és egy fiú született. Thomas fia a műszaki tudományok terén képezte magát, végül telefonközpontok telepítésével foglalkozott. Majdnem harmincéves, amikor felesége, a Northrop Textilgyár egyik erdélyi alkalmazottja a tüdővész áldozata lett. Később Triesztben ismerkedett meg az agarairól híres debreceni gróf Dégenfeld György leányával, Katinkával, egy Pappler Ignác nevű kártyamilliomos elvált feleségével, akit 1908-ban nőül vett. A hisztérikus asszonyka nem volt hajlandó Ausztriában élni, ezért Thomas eladta a passaui házat, és Kispesten vásárolt villát. Az első világháború kitörésének évében született meg a kislányuk, Ilona. A melankolikus, vérszegény gyermek csodálatosan hegedült, s még húszéves sem volt, amikor tagja lett az Operaház zenekarának. Egy díszbemutatót követő vacsorán került közelebbi kapcsolatba Alfred Cobecorrával, a világhírű portugál karmesterrel, aki szerelmet vallott Ilonának, majd a szállodai szobájába csalta a pezsgőtől bódult lányt. E pásztorórán fogant az éjfekete szemű, olajos bőrű József, az Entreprise des pompes funébres nevű francia–magyar temetkezési vegyesvállalat későbbi igazgatóhelyettese. Megjárta a keleti frontot, de fegyveres harcban nem vett részt, ugyanis megszökött. Hat évig volt állatgondozó egy Nyiszjaty nevű ukrán faluban, miközben vadházasságban élt Ljubával, a tűzrőlpattant hadiözveggyel. József 1947 októberében, egy hadifogoly- transzporthoz csatlakozva érkezett vissza Magyarországra. Az alvó Ljuba mellől kilopva magával hozta kisfiát, Aljosát, azaz Lajost, leendő apámat.
Bizony, bámulatos csoda, hogy nekem hajszálra ugyanolyan félhold alakú anyajegy sötétlik a bal lapockámon, mint annak idején Tugulgának, a besenyő martalócnak.
Én magyar vagyok.