Arthur Koestler és a tudomány

Kákonyi Péter
2005. 10. 17. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A száz éve Budapesten született Arthur Koestler (1905–1983) életének és munkásságának szenteli szeptemberi számát a Magyar Tudomány című folyóirat, az MTA lapja. Mint az összeállításból, amelyet az író és tudós műveinek magyar fordítója, Makovecz Benjamin szerkesztett, világosan kiderül: nehéz Koestler „műfaját” meghatározni. „Szépíró, tudományos esszéista, krakéler, polihisztor, fenegyerek” – ahogy Makovecz próbálja megközelíteni emlékidézésében az ünnepeltet, akiről Gábor Éva megjegyzi: „bár élete jelentős részét hazájától távol élte le, s karrierjét Nyugat-Európában futotta be, alapjában megmaradt tipikus közép-európainak”. Hozzáteszi: „Műveit kivétel nélkül németül vagy angolul írta… Ugyanakkor gyakran említi, hogy gondolkodását, álmait át- meg átszőtte a magyar nyelvhez való ragaszkodás.”
Koestler, akinek nevét említeni sem volt szabad a kommunista érában, hiszen egyformán elítélte a fasiszta és a bolsevik diktatúrát, József Attilától Déry Tiborig, Gábor Dénestől Ignotus Pálig számtalan jelentős személlyel állt kapcsolatban. Azon tudományokat és művészeti ágakat még felsorolni is hoszszadalmas volna a biológiától a parapszichológiáig, a fizikától az őslénytanig, a politikaelmélettől és a filozófiától a regényig, a drámától a szubjektív emlékezésig, amelyek „összesúrlódnak” Arthur Koestler sokszínű műveivel.
„Saját munkásságát – írja Dosztojevszkij unokája című tanulmányában Holubek Ernő – két, illetve három részre osztja fel.” Az első részt az „Utópia keresésének” kereszteli el, ami főként a politika kérdéseivel foglalkozik. A második részt a „Szintézis keresésének” nevezi, amely további két szakaszra oszlik: előbb a tudomány, aztán a »miszticizmus egy új formájának« nyomába szegődik. A miszticizmus útjára az a meglátás vezeti, hogy az atom alatti és a galaktikákon túli világok végtelen távlatai egy „kozmikus tudatosság” irányába mutatnak. Dosztojevszkijhez az individuum és az értékek, a szabad akarat és a felelősség tisztelete okán lehet őt hasonlítani. A tudósok által is nagyra becsült Koestlert, ahogy cikkében Palló Gábor írja, „saját gondolatmenete továbblendítette a tudósok számára teljességgel elfogadhatatlan területekre, a paratudományok világába. Számára ez a létezés hierarchiájának magas fokát jelezte, amelyet a tudomány már nem vehet észre, de ahová ő valahogy mégiscsak el akart jutni”.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.