A száz éve Budapesten született Arthur Koestler (1905–1983) életének és munkásságának szenteli szeptemberi számát a Magyar Tudomány című folyóirat, az MTA lapja. Mint az összeállításból, amelyet az író és tudós műveinek magyar fordítója, Makovecz Benjamin szerkesztett, világosan kiderül: nehéz Koestler „műfaját” meghatározni. „Szépíró, tudományos esszéista, krakéler, polihisztor, fenegyerek” – ahogy Makovecz próbálja megközelíteni emlékidézésében az ünnepeltet, akiről Gábor Éva megjegyzi: „bár élete jelentős részét hazájától távol élte le, s karrierjét Nyugat-Európában futotta be, alapjában megmaradt tipikus közép-európainak”. Hozzáteszi: „Műveit kivétel nélkül németül vagy angolul írta… Ugyanakkor gyakran említi, hogy gondolkodását, álmait át- meg átszőtte a magyar nyelvhez való ragaszkodás.”
Koestler, akinek nevét említeni sem volt szabad a kommunista érában, hiszen egyformán elítélte a fasiszta és a bolsevik diktatúrát, József Attilától Déry Tiborig, Gábor Dénestől Ignotus Pálig számtalan jelentős személlyel állt kapcsolatban. Azon tudományokat és művészeti ágakat még felsorolni is hoszszadalmas volna a biológiától a parapszichológiáig, a fizikától az őslénytanig, a politikaelmélettől és a filozófiától a regényig, a drámától a szubjektív emlékezésig, amelyek „összesúrlódnak” Arthur Koestler sokszínű műveivel.
„Saját munkásságát – írja Dosztojevszkij unokája című tanulmányában Holubek Ernő – két, illetve három részre osztja fel.” Az első részt az „Utópia keresésének” kereszteli el, ami főként a politika kérdéseivel foglalkozik. A második részt a „Szintézis keresésének” nevezi, amely további két szakaszra oszlik: előbb a tudomány, aztán a »miszticizmus egy új formájának« nyomába szegődik. A miszticizmus útjára az a meglátás vezeti, hogy az atom alatti és a galaktikákon túli világok végtelen távlatai egy „kozmikus tudatosság” irányába mutatnak. Dosztojevszkijhez az individuum és az értékek, a szabad akarat és a felelősség tisztelete okán lehet őt hasonlítani. A tudósok által is nagyra becsült Koestlert, ahogy cikkében Palló Gábor írja, „saját gondolatmenete továbblendítette a tudósok számára teljességgel elfogadhatatlan területekre, a paratudományok világába. Számára ez a létezés hierarchiájának magas fokát jelezte, amelyet a tudomány már nem vehet észre, de ahová ő valahogy mégiscsak el akart jutni”.
origo.hu
A falon át hajtott be egy kamion a családi házba – az ágyában alvó lány súlyosan megsérült
