Bécs számol a bővítés kockázataival

Bár az uniós külügyminiszterek október 3-án Ankara számára kedvező döntést hoztak, komoly visszhangot kapott Ausztria kemény, a csatlakozás helyett alternatívát kereső kiállása, amely ráirányította a figyelmet a bővítés komoly kockázataira. Diplomáciai manővereivel Bécs elérte azt is, hogy az unió a jelek szerint a csatlakozásra jóval felkészültebb Horvátországot sem rekeszti ki. Ausztria külpolitikai taktikájáról és a jövő Európájáról a budapesti osztrák nagykövetet, Ferdinand Mayrhofer-Grünbühelt kérdeztük.

Ausztria politikai súlya az utóbbi napokban jócskán megnövekedett, a török EU-tárgyalások körüli taktikázás révén pedig a külügyminiszter, Ursula Plassnik is a médiaérdeklődés középpontjába került. Miben áll Bécs sikere?
– A nemzetközi figyelmet valójában nem kerestük, ugyanakkor szükség volt arra, hogy józanul kalkuláljunk az esetleges török csatlakozásban rejlő lehetőségekkel és kockázatokkal. Mivel mi mindkettővel számolunk, az unió felvevőképességének tisztázása mellett beszélnünk kell a bővítés anyagi terheiről is, s arról, hogy ezt a tagországoknak igazságosan kell felosztaniuk maguk között. S amikor egy ilyen nagyszabású folyamatról beszélünk, nem szabad figyelmen kívül hagynunk az uniós állampolgárok véleményét sem.
– Vagyis összességében sikeresnek tartja az osztrák fellépést?
– A külügyminiszter arról akarta meggyőzni a másik huszonnégy tagállamot, hogy javítani kell a tárgyalási alapokon. Ez önmagában is nehéz feladat, Ausztria azonban végül is elérte, amit akart. Fontos mindazonáltal látni: mind a huszonöt ország támogatása szükséges ahhoz, hogy nyitott legyen az út Törökország előtt.
– Úgy tűnik, mintha Bécs szeretné játszani a legnagyobb szerepet a térségbeli politika, így például a balkáni folyamatok koordinálásában. Ez egyben azt is jelenti, hogy versenyfutás kezdődik Ausztria és Magyarország között?
– A komolyabb ügyekben Bécs és Budapest mindig is egy véleményen volt, s törekvéseinkben is rendre támogattuk egymást. Ausztria 2006 első felében tölti be az EU soros elnöki tisztét, amikor is még nagyobb hangsúlyt fog fektetni a nyugat-balkáni országok integrációjának elősegítésére. Az elnökség csúcspontjaként jövő márciusban egy nagyszabású Balkán-konferenciát szervezünk, amelyen részt vesz majd az unió összes, a kérdésben érintett illetékese. A béke és a stabilitás megőrzése ugyanis minden tagország érdeke, de leginkább Ausztriának és Magyarországnak. Ez is összeköt bennünket, nincs szó tehát arról, hogy versenyeznünk kellene egymással.
– Milyen belpolitikai üzenetei voltak Ausztria kemény fellépésének?
– A folyamatokat senki sem akarta szándékosan fékezni, amit jelez az is, hogy a tárgyalások október 3-án végül el is kezdődtek. Belpolitikai motivációt nem látok, noha a lakosság kiérezhet bizonyos politikai üzeneteket. Fontos mindazonáltal megemlítenem, hogy Ausztriában kétszáz-kétszázötvenezer török bevándorló él, akik szerves részei társadalmunknak, s nagyban hozzájárulnak kultúránk gazdagságához.
– Mit hozhat az Európai Unió számára a török és horvát tagság, mit bír még el a közösség?
– Az, hogy mit bír még el az EU, mindig is az éppen aktuális állapotától függ. A közös alkotmány elutasítása utáni kedvezőtlen, gazdasági nehézségekkel terhelt helyzeten változtatni kell, amit elvár a közvélemény is. A legfőbb cél az unió megerősítése, problémamentesen ugyanis csak így tudjuk végigvinni a bővítés folyamatát.