Demjén-tömjén, avagy egy tanulságos koncert

Ahogy a hatalmas, tán először rendesen telt sportaréna színpadára, a kandi fejgép fénykörébe botorkál, s rákezd egy szál szintetizátor akkordszőnyegén a dalra, úgy érzem, fix, hogy két órát nem töltök a masina mellett. Mert hiába a szimpátia, Demjén Ferenc márkavédjegy torka felett sem múlt el nyomtalanul az idő. Erősen kapaszkodik dallamhegyekre, néha visszafordul a meredélyről. Nem takarja most e fáradt hangot semmi, jaj, mi lesz ebből…
Mi? Hát egy rendkívül tanulságos koncert. Például arra nézvést, hogy popsztárok aligha skáláznak, és Rózsi idekint, az első nótával melegítette be gégefőizomzatát. Utána egyre jobban szól, s mire a Szerelem első vérig betétdalához ér, már húsz évet fiatalodik ez a karcos-fényes hanganyag. Örvendetesen sok markáns zene jön a néhai V’Moto-Rock repertoárjából – örvendetes, hogy Menyhárt János személyében a gitárt ízléssel, muzikalitással kezelő játékos van a porondon. Bár Demjén újkori zenéje inkább billentyűközpontú: a két zongorista tökéletesen oldja meg feladatát. Csak azt a kameramant (meg rendezőjét) feledném, aki úgy ráragadt egyikükre, hogy végignézzük szinte minden billentését, míg a basszgitáros kolléga egyetlen közeliben sem részesül…
Demjén produkciója „csak” hangverseny. Számítógép-vezérlés nélkül elmuzsikálja élete sok jó dalát, Bergendytől tegnapig. Statikus világítás, némi vetítés hátul, az óriási színpadon hangyaként elvesző együttes, és kilométerekre elöl Rózsi, aki emlékeim szerint még baszszussal a nyakában se volt túlegzaltált frontember, nemhogy súlyos betegség után. De a rajongó tömeg ebben is kultúrpartner: nyilván elviselne fantáziadús díszletet, intelligens lámpacsodát – és meg is érdemelné! –, ám ha azt nem is, kedvenc érzelmes popszámai tömkelegét megkapja egy fellazított, kvázi klasszikus hangversenyterem-hangárban.
A kis csapott vállú, fehér pulóveres művész pedig a mikrofonállványhoz lecövekelve ontja slágereit. Néha, persze, mélyebbre transzponálva, de ugyanolyan intenzíven, mint rég. Hm, mit is írnak némely kritizátorok? Hogy Demjén hangja fölött elszállt volna az idő? Két órával később az ő sorával felelek: „Jobb, ha erről nem beszélünk tán / Annyira őrültség.”
(Demjén-koncert, 2004. Rózsa Records DVD.)