Demokráciacsinálók

Irakban, az alkotmánytervezetről rendezendő referendum előestéjén, két és fél évvel az amerikai inváziót követően is távolinak tűnik a béke, ugyanakkor – külföldi bábáskodás mellett – létrehozták a nyugati demokrácia intézményes kereteit. Az amerikai „demokráciacsinálók” egyike, a Nemzetközi Republikánus Intézet (IRI) korábbi iraki országfelelőse, Patrick Egan tegnap nyilatkozott lapunknak.

Amikor az újságíró leül beszélgetni a Freedom House, majd az IRI térségünkben is dolgozó munkatársával, aki immár tizenöt éve foglalkozik különböző amerikai demokratizációs projektekkel, önkéntelenül Graham Greene A csendes amerikai című regényének amerikai kulcsfigurája, Joe Pyle jut az eszébe, természetesen a tragikus végkifejlet kivételével. Egan azon amerikai fiatalemberek egyike, akik egyéni elkötelezettségüket és karrierjüket annak az amerikai törekvésnek a szolgálatába állították, mely a nyugati típusú demokráciát hivatott meghonosítani szerte a földkerekségen, legyen szó a kilencvenes évek Kelet-Európájáról, vagy az új évezred elejének Közel-Keletjéről.
Patrick Egan egy évig volt az IRI iraki országfelelőse, de eltérően az iraki kormányra felügyelő amerikai adminisztrációtól, nem Bagdad erődített részén, az úgynevezett zöldzónában tevékenykedett, hanem azon kívül, az irakiak közt – bár azt nem tagadja, hogy azért vigyáztak rájuk. Noha immár könnyedén meg tudja különböztetni az AK–47-es gépkarabély hangját az amerikai M–4-esétől, vagy az autóbomba robaját az aknagránát robbanásától, saját bevallása szerint optimista az elmúlt két és fél év fejleményeit illetően. Sorba veszi, hogy mit ért el Irak 2003 tavasza óta: megszabadult Huszein brutális rezsimjétől, nemzetgyűlést hívott össze, súlyos kompromisszumokat kötött az alkotmány érdekében, melyről ma véleményt is mondhat tizenötmillió választásra jogosult polgára. A republikánus párthoz „papíron” csak lazán kötődő IRI az egyike azon kevés szervezetnek, amely Irakban közvélemény-kutatást végez, így Egan százalékokkal is alátámasztja mondanivalóját: eszerint ma a résztvevők 65 százaléka igennel szavaz, míg 16 százalékuk elutasítja a tervezetet. Egan élénk kézmozdulatokkal magyaráz, miközben laptopján rögtönzött, de profi prezentációt tart Miért fontos Irak? és Öt ok az optimizmusra címmel. A képernyőn világosan látható, hogy miként következett az iraki fejleményekből Líbia önkéntes lefegyverzése, az egyes arab országokban a demokrácia felé tett lépések, de még a gázai kivonulás is.
Kérdésünkre, hogy a szervezet mennyire hangolja össze munkáját az amerikai kormányzattal, a közelmúltban az IRI közép- és kelet-európai igazgatójává előlépett fiatalember úgy felel, hogy egyáltalán nem telefonálgattak sokat a Fehér Házzal és a külüggyel. Arra pedig, hogy mitől tart leginkább, azt válaszolja, hogy az iraki demokratizálás sikeres kiteljesítéséhez szükséges amerikai részvétel hazai társadalmi támogatottságának alakulásától.