Sokan a Törökország uniós csatlakozása melletti érvek között emelték ki a biztonságpolitikai szempontokat. Kevesen foglalkoznak azzal, hogy a kép ezen a téren sem egyértelmű, hiszen – a nyilatkozatoktól függetlenül – Európa egy rendezetlen konfliktust is befogadna Törökországgal együtt, amely csak közvetve függ össze Ciprus ügyével. A közvetlen görög–török katonai szembenállásról és fegyverkezési versenyről van szó, amely az Égei-tenger térségének mindennapos eseményei, jobban mondva incidensei alapján szinte kimeríti a hidegháború fogalmát. Azok az érvek, hogy a probléma „kerítésen belül” könnyebben rendezhető lenne, nem igazán vehetők komolyan, hiszen a két országot ugyanazon katonai szövetségben (NATO) vállalt tagságuk sem rettentette el az acsarkodástól.
De nézzük a tényeket, amelyeket az érintett felek persze takargatnak a politikai korrektség szellemében. Évente átlagban sok száz légtérsértés történik főként török részről a görög szuverenitás rovására, de természetesen fordított irányban is. A két fél vadászgépei többször a civil légi forgalom veszélyes megközelítésével manővereznek, s évente mindkét légierő több gépet veszít csak ezekből a „légi párbajokból” kifolyólag. Egyszer már fegyverhasználatra is sor került: 1996-ban – amikor majdnem „felforrósodott” a hidegháború a ciprusi rakétatelepítések miatt – egy görög Mirage lelőtt egy török F–16-ost, amelynek egyik pilótája szörnyethalt.
A fegyverkezési verseny nyilvánvaló. Athén a nemzeti jövedelem több mint hat százalékát fordítja védelmi célokra, míg Ankara tíz százalék felett költ. Míg sokáig mindkét felet szinte kizárólag Washington szerelte fel harcias játékaihoz, Görögország már régóta ügyel arra, hogy az európai védelmi ipar termékeivel részben függetlenítse magát a kötélhúzás egyensúlyát kézzel vezérlő amerikai szándékoktól. A törökök számára kedvező hétfői luxembourgi döntés nyomán azonban elképzelhető, hogy bezárul a görögök haditechnikai kiskapuja: csatlakozási háttéralkuként ugyanis lehet, hogy Ankarának ki kell nyitnia sokmilliárdos védelmi piacát a megrendelésekért küzdő európai fegyvergyártók előtt.

Szétverik a tetőt, majd pénzt követelnek