A Mari Köztársaság elnöke, Leonyid Markelov szerint a kisebbségek és a nemzetiségek ügyében a köztársaságban, de általában Oroszországban is minden a legnagyobb rendben volna, ha a nyugati, főleg a finn média nem terjesztene a köztársaságot befeketítő rémhíreket. Markelov a nemrégiben lezajlott X. finnugor kongresszus megnyitóján tartott beszédében – a hallgatóság nem kis megdöbbenésére – nem kevesebbet állított, mint hogy míg a világban a népek száma csökkenőben van, addig Oroszországban a statisztikák szerint – hála a nemzetiségi politikának – a népek száma gyarapszik. A megnyitón más Moszkvából érkezett orosz politikusok is fölszólaltak. Mindannyian kiemelten fontosnak tartották, hogy a kis népeket megmaradásukban támogatni kell.
Vlagyimír Kozlov, a marik kulturális központja igazgatójának és más, nevük elhallgatását kérő mari értelmiségieknek mások a tapasztalataik. Szerintük a marik és a köztársaság kisebbségeinek jogait egyre több sérelem éri. A helyzet Markelov megválasztása után vált nehézzé.
Joskar-Olában korábban harminc általános iskolában tanították a mari nyelvet, ez ma már csak hatban lehetséges. Több tanárt, akiről kiderült, hogy a választások alkalmával Markelovval szemben a mari jelöltre szavaztak, kirúgtak állásából. A mari értelmiség szerint a Markelov-kormányzat szándékosan uszítja a köztársaság népeit egymás ellen. S ennek – úgy látszik – igen hamar meglett az eredménye: míg korábban az utcán nyugodtan lehetett mari vagy más nyelven társalogni, addig most már egyre többen félnek ettől.
A boltokban csak kormánypárti lapok kaphatók. Írni elvileg mindenről lehetne, de az ellenzék lapjai megszűntek. Azokat csak adakozásból és a köztársaságon kívül tudják kinyomtatni, s ingyen polgári mozgalmisták, szimpatizánsok segítségével tudják úgy-ahogy terjeszteni.
A tüntetéseket vagy nem engedélyezik, vagy ha igen – mint ahogy az egyik esetben is megesett, amikor is arra maga a köztársasági elnök adta meg az engedélyt –, akkor a kijelölt helyszínen egyik napról a másikra útburkolat-javításba kezdenek. Ha a tüntetés mégis létrejön, akkor ott provokációk történhetnek. Kozlov szerint egy ilyen alkalommal az is megesett, hogy amikor beszédet tartott, akkor hívatlan emberek egy transzparenst emeltek magasba a háta mögött „Markelov a mi elnökünk” felirattal, mintha ez az ő véleménye lett volna. A rákövetkező napokban pedig a helyi lapok fényképes beszámolókat készítettek Kozlov „állásfoglalásáról”. A mari értelmiség úgy véli, hogy ezt is és még vagy tíz-tizenöt más transzparenst is a Vlagyimir Zsirinovszkij vezette orosz Liberális Demokrata Párt emberei készítették, és ők hajtják végre az ellenzéki vezetők elleni támadásokat is.
A mari értelmiségi vezetők megfélemlítése, megverettetése mindennapossá vált. Alekszandr Babajkint, az ellenzék vezetőjét 2003-ban vasrudakkal felszerelt támadói az utcán halálra verték. Ugyancsak vasrudakkal támadtak Vjacseszlav Pajdoverovra, de ő életben maradt, 2004-ben viszont már végzetes „autószerencsétlenség” érte. Kozlovot magát idén támadták meg, s verték hasonló módszerekkel az utcán. Sérüléseivel ő is többnapos kórházi kezelésre kényszerült. A kongresszust követően ugyancsak összeverték Vaszilij Petrovot, a fiatal finnugrászok világszervezetének mari nemzetiségű elnökét is. Sokan úgy gondolják, hogy a Jurij Anduganovot, a X. finnugor kongresszus mari elnökét ért, szintén halálos kimenetelű autószerencsétlenség sem a véletlen műve volt.
A Marijszkaja Pravda, a helyi államhatalom lapja azt terjeszti Kozlovról, hogy amerikai–észt ügynök, a mari értelmiséget pedig azzal vádolják, hogy ők is „narancsos forradalomra” készülnek. „Igaz, hogy Soros Györgytől pénzt kaptunk egy múzeum alapítására, de Mariföldön senki nem akar ilyen forradalmat. Mi semmi mást nem akarunk, mint hogy a marik élhessenek a köztársaság törvényeiben foglalt jogaikkal” – nyilatkozta Kozlov.
Kozlov szerint a mari népet ért sérelmekről hivatalos formában tájékoztatták már Vlagyimir Putyint is, de ő sem segített. A marik csak ezután fordultak segítségért az Európai Unióhoz.
A Mari Köztársaság Moszkvától 800 km-re keletre, a Volga folyó mentén található. Fővárosa Joskar-Ola, melytől a Tatár Köztársaság fővárosa Kazány, mely augusztusban ünnepelte fennállásának 1000. évfordulóját, 130 km-re fekszik. A köztársaságnak 728 ezer lakosa van, melynek 43 százaléka mari. A mariknak saját irodalmi és tudományos nyelvük, színházuk, kulturális szervezeteik vannak.
