Kökény Mihály nulla toleranciája

Nulla toleranciát hirdetett a közoktatásban Rácz Jenő egészségügyi miniszter június 19-én az MTI-nek adott nyilatkozatában, amit a Népszabadság másnap Rácz nulla toleranciát hirdet a dohányzás ellen címmel közölt. Ebben a tárca vezetője kijelentette: Szeptembertől szeretnénk elérni, hogy az iskolákban és az egészségügyi intézményekben „nulla tolerancia” legyen, senki ne dohányozzon. Ezt követően indult be Kökény Mihály népegészségügyi kormánymegbízott politikai szempontból igen sikeresnek mondható kampánya. A lapok tudósítása szerint például egy augusztus 25-i sajtótájékoztatóján kifejtette: a cél az, hogy a dohányzás ne legyen társadalmilag elfogadott, az egészséges élet pedig életformává váljék. Külön kiemelte, nagyon fontosnak tartja a dohányzás teljes tilalmának bevezetését az iskolákban. Korábban egy közpénzből finanszírozott közvélemény-kutatás eredményeit is sűrűn lobogtatta az újságírók előtt, amely szerint az iskolákban bevezetendő teljes – tehát a tanárokra is kiterjedő – tilalmat a magyar lakosság 78 százaléka támogatja.
Aligha vitatható, hogy a magyar polgárok jogosan várják ezt el a kormánytól. Magyarországon dohányzik a legtöbb kiskorú a világon, arányuk folyamatosan nő. Ennek egyik nem elhanyagolható oka az, hogy a közoktatásban a tanárok dohányzásának megengedésével valóságos rászoktató program működik. Ráadásul a nem dohányzók egészségének védelmére hivatott 1999. évi XLII. törvény hatálybalépése óta – immár hat éve – nagykorú, közoktatásban tanuló diákok tízezreit érintő diszkriminációt tart életben. A 2. § (2) bekezdés b. pontja szerint: „Nem jelölhető ki dohányzóhely közoktatási intézményeknek a tanulók által is használt helyiségeiben.” „Ez az előírás azt jelenti, hogy sem kiskorú, sem nagykorú tanuló nem dohányozhat közoktatási intézményben” – áll Lenkovics Barnabásnak, az állampolgári jogok ombudsmanjának 2004 áprilisában kiadott állásfoglalásában. Ezt Magyar Bálint oktatási miniszter fogcsikorgatva tudomásul vette, s 2004. október 8-án ilyen szellemben módosította a tárca 18 éven felüliek számára dohányzási lehetőséget biztosító, évekig jogellenesen hatályban tartott rendeletét.
A törvény tehát aszerint tesz különbséget nagykorú magyar állampolgárok között, hogy azok tanulók vagy tanárok. E diszkrimináció egyetlen megszüntetési lehetősége az, hogy közoktatási intézményben se dolgozó, se diák ne dohányozhasson. Ebben az esetben nem sérülne alkotmányos jog, hiszen nem korcsoportok szerint diszkriminálna a törvény, hanem egészségnevelési megfontolásból intézménytípusok szerint, a kiskorúak fokozott védelme érdekében. A pedagógusok egy nemzet jövőjének építésében kiemelt szerepet játszanak. Magyarország egyik legsúlyosabb népegészségügyi problémájának megoldásához nélkülözhetetlen, hogy a gyerekek számára leginkább követési mintául szolgáló szakemberek ne dohányozzanak az iskolákban.
A Füstirtók Alapítvány 2002-ben Dohányfüstmentes iskola címmel pályázatot hirdetett, s ennek keretében négy olyan általános iskolával kötött szerződést, amelynek tanári kara vállalta, hogy a továbbiakban egyetlen pedagógus sem dohányzik az iskola területén. A harmadik éve folyó kísérlet tapasztalatai szerint az eredetileg dohányzó pedagógusok egy része leszokott a dohányzásról, s a tanárok tapasztalatai azt mutatják, hogy a diákdohányzás is érezhetően visszaesett. Lenkovics Barnabás a Füstirtók Alapítvány oktatási intézményekben történő általános dohányzási tilalmat sürgető beadványára 2005. szeptember 13-i levelében kifejtette, hogy a felvetéssel teljes mértékben egyetért, s az ügy előremozdítása érdekében Kökény Mihályhoz fordult. A népegészségügyi kormánymegbízott úgy tájékoztatta az ombudsmant, hogy a nem dohányzók védelméről szóló törvény októberben parlament elé kerülő módosításában kezdeményezni fogja a teljes dohánytilalom bevezetését a közoktatásban.
Csakhogy Kökény menet közben a dohányipari lobbi nyomására változtatott az eredeti koncepción, kihúzta a módosítási javaslatból a közoktatás teljes „dohányfüst- mentesítését”, amiről az ombudsmant elfelejtette tájékoztatni. A valódi megbízók leplezése érdekében sajtónyilatkozataiban névtelen pedagógusok tiltakozására fogta a pálfordulását. Több interjúban is kifejtette, azért visszakozik, mert „egyes pedagógusokkal beszélve fennáll a veszélye annak, hogy tiltás esetén a tanárok a diákokkal együtt dohányoznának a WC-kben”. Mint azt Kerpen Gábor, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke kérdésünkre elmondta, nyilatkozatban tiltakoztak emiatt a tanárokat lejárató kijelentés miatt. De jól megalázta Kökény a dohányzás viszszaszorításában szerepet vállaló civil szervezeteket akkor, amikor a társadalmi vita megkezdése előtt jelentette be, hogy valakikkel kompromisszumot kötve továbbra is dohányozhatnak a pedagógusok az iskolákban. A kérdés az, kikkel kötött valójában kompromisszumot a kormánymegbízott, és mit kapott érte cserébe? Ideje lenne színt vallania.
Félix Péter elnök,
Füstirtók Alapítvány