Egy kimutatás szerint a közpénzügyi államtitkárság 36 büntetőeljárást indított vagy koordinált az Orbán-kormány időszakát érintően. Azonban így is csupán egy olyan kirívó ügy akadt, amelyben a kincstár megkárosítását feltételezték. A feljelentés szerint a Magyar Televízió Rt. akkori elnöke, Szabó László Zsolt nem gondoskodott arról, hogy a dolgozók fizetéséből levont társadalombiztosítási járulékot befizessék az államkasszába. A pénzt az intézmény működésére fordították. A nyomozás végeztével az ügyészség bűncselekmény hiányában megszüntette az eljárást, mert a televízió nem önhibájából spórolta meg a járulékot, hanem a költségvetési hiányt pótolta vele, a Btk. szerint viszont önhiba nélkül nincs felelősségre vonás. A Legfőbb Ügyészség elutasította a kezdeményezők – Pető Iván és Haraszti Miklós szabad demokrata politikusok – panaszát, így az eljárás megszűnt. Ezután pótmagánvádlóként többen is perre vitték volna az ügyet, így a tévé elnöke, felügyelőbizottsága és a kuratórium is, ám mindannyiukat elutasította a bíróság. Pótmagánvádló ugyanis csak a sértett lehet. A sértett – a károsult – ebben az államkassza, hiszen nem kapta meg a bevételt. A kincstárt pedig az adóhivatal képviselhette volna, hiszen rá hárul a közterhek beszedése. Az APEH azonban a jelek szerint nem akart pótmagánvádló lenni: ügyvédet fogadva ügyészi szerepben fellépni a bíróságon. Ilyen lépést máig sem tett.
Az, hogy a hasonló ügyekben közvetlenül az állam, a kincstár a sértett, képviseletében pedig az adóhatóság, a vámhivatal vagy más pénzügyi főhatóság járhat el, logikai alapon is kitalálható. De nem vagyunk a saját következtetésünkre utalva, hiszen a Legfelsőbb Bíróság öttagú jogegységi tanácsa konkrétan is kimondta ezt, amikor elfogadta a pótmagánvádról szóló határozatát. Az állami vállalatok anyagi sérelme esetén pedig a cég vezetője léphet fel – mondták még a határozatban. Ez nem is volt kétséges: az ügyészség sem vitatta, hogy az állami tulajdonú gazdasági társaságok maguk is felléphetnek pótmagánvádlóként, ha magánjogi szerződések kapcsán érte őket kár.
A pótmagánvád lehetőségét – ötvenévi szünet után – az új büntetőeljárási törvény vezette be 2003. július 1-jén. Az indok az volt, hogy akik – legtöbbször erkölcsi, érzelmi okból – nem tudnak beletörődni az eljárás megszüntetésébe, ügyvéd segítségével, pótmagánvádlóként bíróságra mehessenek. Jórészt közlekedési balesetek sérültjei vagy bántalmazás, esetleg orvosi műhiba elszenvedői lehettek volna pótmagánvádlók az előzetes elképzelés szerint. A gyakorlat igazolta ezt – a fővárosban tavaly négy pótmagánvádas ügy indult, kettőt megszüntettek, egy esetben nyert, egy másikban pedig veszített a bírósághoz forduló magánszemély. Arra, hogy főként az állam, a köz akar majd pótmagánvádló lenni, aligha gondolt valaki. Pedig ez történt, csak egyik eset sem jutott el a tárgyalásig. A politikai ellenfél kriminalizációját elindító erőknek – legalábbis eleinte – mégis reményt adott a pótmagánvád bevezetése. A Bárándy Péter által beterjesztett büntetőeljárási törvény miniszteri indoklása a következőket tartalmazta: „A hatósági tétlenség vagy tárgyszerűtlen eljárás talán legfontosabb korrekciós eszköze a pótmagánvád intézménye.” Hatóságon természetesen a vádhatóság értendő. A sajtóban emiatt nevezték a pótmagánvádat ironikusan Polt-magánvádnak.
A miniszteri indoklása nem jogszabály, ám érvelése egy esztendővel a büntetőeljárási törvény 2003. július elsejei hatálybalépése után feltűnt a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatában. Ez azért érdekes, mert a jogegységi határozat jogszabályi erővel bír, hiszen kötelező a bíróságokra. A 2004. szeptember 13-i jogegységi döntés egyebek mellett kifejti: a Magyar Királyi Kúria – a volt legfelsőbb bíróság – a kincstárat érintő eljárásokban tényleg nem engedte meg a pótmagánvádat, hanem csak az ügyész fellépését, ám azóta „az ügyészség alkotmányos közjogi helyzete alapvetően megváltozott. Míg az ügyészség korábban a kormánynak volt alárendelve, ma a végrehajtó hatalomtól teljesen elkülönülő, független szervezet”. Az LB ebből azt a következtetést vonta le, hogy „az ügyészség széles körű függetlensége szükségessé teszi a pótmagánvádlói jogok elismerését az állam vagyoni sérelmével járó bűncselekmények miatt indított eljárásokban is”. Rögzítette még: „Az ügyészségnek bármely okra visszavezethető tévedése vagy mulasztása enélkül orvosolhatatlan lenne. A jogalkotó ezt is szem előtt tartva vezette be ismét a pótmagánvád intézményét. Ezzel szűkítette az ellenőrizhetetlen hatalom körét, eleget téve a jogállami követelményeknek.”
Az ügyészségnek ebben az ügyben más a véleménye a jogállami követelményekről. Információink szerint a vádhatóság – a régi joggyakorlat alapján is – úgy vélekedik, hogy amikor az államot mint közhatalmat éri kár, kizárólag a közvádló járhat el az érdekében. Ha viszont az állam magánjogi szerződéses kapcsolatokban vesz részt, pótmagánvádló is felléphet a nevében. A vádhatóság szerint ha kormányhivatalok képviselnék a vádat, csorbát szenvedne az igazságszolgáltatás függetlensége. A jelenlegi alkotmány szerint ugyanis a közvádló független a kormánytól. Az alkotmány emellett kétharmados jogszabály, a pótmagánvádról rendelkező, Bárándy-féle büntetőeljárási törvény viszont egyszerű többséget igényelt. Kérdés: ez a jogszabály akár csak részben is megváltoztathatja-e az ügyészség alkotmányos helyzetét?
Úgy tudjuk, a vádhatóság nemcsak a jogegységi határozat tartalmát, vagyis a pótmagánvád bírói megítélését kifogásolta, hanem azt a folyamatot is, amelyben az öttagú büntetőtanács egyáltalán létrejött és eljutott a döntésig. A jogszabály azt mondja: a Legfelsőbb Bíróság nem csak az ellentmondó ítéletek láttán, az eltérések kiküszöbölésére fogadhat el jogegységi határozatot. Ellentmondás híján is módja van erre, ha a joggyakorlat „továbbfejlesztése” indokolttá teszi. Az ügyészség szerint a jogegységi tanács megfosztotta az egyes bírákat attól, hogy saját álláspontot alakítsanak ki az eléjük kerülő perekben, hiszen a legfelső döntés kötelezi őket. A vádhatóság természetesen nem az LB öt bíráját hibáztatja, hanem azt a jogszabályt, amely lehetővé teszi a joggyakorlatot „továbbfejlesztő” jogegységet.
Alkotmánysértőnek tartja az ügyészség az eljárási törvényt azért is, mert a jogegységi tanácsok – szerinte – kellő garancia nélkül alakíthatók meg. A háború előtt, a Kúria idején megfelelő procedúra keretében évente előre megválasztották a jogegységi tanácsok tagjait. Most esetenként hozzák létre ezeket, s az elnök dönti el, kik legyenek a nagy horderejű döntést hozó bírói fórum tagjai. Semmi nem zárja ki, hogy az LB elnöke vagy helyettese a bírák szakmai álláspontjának ismeretében alakítsa meg a tanácsokat. A pótmagánvád ügyében egyébként az azóta nyugdíjba vonult Rabóczki Ede, az LB elnökhelyettese volt a jogegységi tanács elnöke. Részt vett a tanács munkájában a jelenlegi elnökhelyettes, Kaposvári Bertalan is.
Nemcsak a pótmagánvád és a jogegység kérdése vitás azonban, hanem az is: mód van-e rá, hogy az Alkotmánybíróság felülvizsgálja a Legfelsőbb Bíróság jogegységi döntéseit. Az LB évekig tiltakozott ez ellen az alkotmánybírósági törvény tervezett módosítása kapcsán. A helyzet most annyiban különbözik a korábbitól, hogy terítékre került: jogegységi határozattal korlátozható-e a bírói függetlenség. Mindezekre talán hamarosan megkaphatjuk a választ az alkotmánybíráktól.
origo.hu
Döbbenetesen súlyos csalás: bárki mobilszámával követhetnek el bűncselekményeket
