Lesz-e domborműve Wass Albertnek?

Szombaton délután ötkor a szigligeti általános iskola zsibongójában azért gyülekeztek helyi lakosok és nyaralók, hogy két tanárnő előadásában – ha némiképp vázlatosan is – megismerjék Wass Albert életművét. Lapunk több cikkben is hírt adott már arról, hogy Szigliget főterén augusztus 21-én szándékoztak felavatni a marosvásárhelyi szobrászművész, Hunyadi László domborművét, amely a szintén erdélyi származású írót, költőt ábrázolja. Már a meghívókat is kinyomtatták, amikor több – kettő vagy három (?), művészkörökből vagy sajtókörökből (?) közismert, ám máig nem nevesített – telefonáló azzal fenyegette meg a polgármestert, hogy országos botrányt kreál az egyik hetilap és a Népszabadság oldalain, ha felavatják a műalkotást.

Varga Klára
2005. 10. 02. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Balassa Balázs polgármester ekkor újra összehívta a képviselő-testületet, amely egyszer már döntött arról, hogy felavatják a domborművet. Második alkalommal azonban a nyomás hatására inkább elálltak korábbi szándékuktól. Szigliget ugyanis idáig a béke szigetét jelentette mindenkinek, akinek csak köze volt hozzá. Abban reménykedtek, hogy a visszalépéssel fenntarthatják az idilli, békés állapotot. Mindkét ülés alkalmával többen hangsúlyozták a testületből, hogy nem ismerik Wass Albert műveit, életútját. A helyi polgári kör azért szervezte a szombat délutáni előadást, hogy az életmű ismeretében körültekintő, mindenki számára megnyugtató végső döntés születhessen a dombormű ügyében.
Wass Albert Ha eljön az ősz című versével azonban nem ért véget az estébe nyúló ünnepi lakossági gyűlés. Felszólalt ugyanis Koltay Gábor filmrendező, aki a közelmúltban Erdélyben forgatott filmet az író Adjátok vissza a hegyeimet! című művéből, s aki a dombormű avatásakor az ünnepi beszédet mondta volna.
Koltay többek közt azokon a helyszíneken készítette filmjét, ahová kiszállt a bukaresti bizottság, hogy eltiltsa a helyieket attól, hogy a háborús bűnösség vádja alól jogerősen felmentett író szobrát nem is köztéren, hanem a templomkertben felállítva hagyják. Az egyik ilyen településen találkozott az ottaniakkal, s egyikük, egy idős asszony mondta neki, hogy azért hadakozik a bukaresti erőszak a szobrok ellen, mert Wass Alberttől holtában is félnek. Koltay szerint a névtelen telefonálók legfőbb motivációja is ez lehetett. A rendező azt is hangsúlyozta, hogy egy életmű, amelynek legfőbb témája a hazaszeretet és a különféle nációk békés egymás mellett élése, egymás kölcsönös megbecsülése, nem vet fel megosztó politikai kérdést. Ha nem avatják fel a domborművet, azzal éppen azt ismerik el, hogy Wass Albert munkássága és vele a nemzeti gondolat politikafüggő, s csupán az egyik politikai oldal sajátja. A románok – tette hozzá – jókat kacagnak azon, hogy Magyarországon Budapesten és Szigligeten magyar döntéshozók akaratából nem állhat Wass Albert szobra. Jeney Lajos, a Táj- és Településvédő Kör tiszteletbeli elnöke szerint az efféle, betelefonálós, ávós időket idéző módszereket nem tűrheti Szigliget. Egyébként pedig itt mindenki tudja már, kik voltak a telefonálók – tette hozzá indulatosan.
Balassa Balázs polgármester nem örült annak, hogy a lakossági gyűlés átlépte a tervezett kereteket, de bátran állt a sokadik szenvedélyes vita elé. Mint mondta: az is jelzésértékű, hogy elsősorban a nyaralók jöttek el az életművet taglaló előadásra, ami szerinte azt jelenti, hogy a helyi lakosok nagy részét nem foglalkoztatja a kérdés, felavatják-e Wass Albert domborművét. A telefonálók nevét ezúttal sem árulta el, mindössze annyit tett hozzá az eddigiekhez, hogy valamennyiük művész, és egyikük világhírű, s hogy azt állították, olvasták Wass Albert műveit. Azt is kiemelte, hogy szerinte Wass Albert személye mégiscsak politikailag megosztó lehet, mivel azt követően, hogy a sajtóban cikkek jelentek meg arról, mégsem állítják fel a szobrot, felháborodott telefonokat kapott az ország számos pontjáról. De nem zárta ki végérvényesen azt sem, hogy a szoborügyben a képviselő-testület esetleg újabb kedvező döntést hoz a jövőben.
Koltay Gábor válaszában azt hangsúlyozta, tapasztalata szerint nem igaz, hogy a helyieket nem érdekli, mi lesz a dombormű sorsa. A velük és másokkal folytatott beszélgetések alapján biztos abban, hogy messze azok vannak többségben, akik a falu főterén szeretnék látni a domborművet. Szerencsésnek látná azt is, ha a telefonon fenyegetőzők kilépnének a névtelenségből, nyíltan érvelnének vagy tisztáznák magukat.
Egy másik felszólaló azt mondta, ő nem tudja, kik voltak a fenyegetők, nem is akarja tudni, de ha egyszer ők vannak kisebbségben, akkor üdvösebb lenne őket meggyőzni a többség akaratáról. A lakossági gyűlés vége felé többen is körvonalazták, hogy az idáig nagy erőfeszítésekkel fenntartott békesség, politikamentesség véleményük szerint éppen úgy folytatható, állítható helyre, ha a szigligetiek nem engednek az erőszaknak, s ha ragaszkodnak ahhoz, hogy az író életművét, hazafiságát egyik politikai oldal sem sajátíthatja ki magának. Mert a magyarság kérdése nem politikai kérdés.
Tóth László, aki a domborművet az erdélyi szobrásztól ajándékba kapta, a felmerült gondolatok kapcsán Nagy László versét – amelyet egy méltatlan támadás kapcsán írt – idézte: „Jézusmária / Itthon nem vagyunk otthon?” Tóth László azt sem rejtette véka alá, hogy számos településről keresték meg azzal, hogy szívesen megvásárolnák, örömmel felállítanák a műalkotást. Ő azonban ragaszkodik ahhoz, hogy a bronzba öntött óriásplakett Szigliget főterét díszítse.










Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.