Egy-egy év aktuális szellemitulajdon-védelmi kihívásainak elemzését és a fontosabb szakmai viták tapasztalatainak bemutatását tartalmazza a Magyar Szabadalmi Hivatal és a Magyar Szellemi Tulajdonvédelmi Tanács közösen elindított sorozatának első kiadványa. Az elmúlt két évben történt politikai intézkedések közül kiemelkedő jelentőségű volt az innovációs alapról szóló törvény, valamint az innovációs törvény elfogadása, ám a keretek kitöltése már kevésbé nevezhető sikeresnek. Egy ország kutatási eredményeinek hasznosítása szempontjából kiemelkedően fontos a kutatás-fejlesztésre (k+f) és a szabadalmaztatásra fordított összegek aránya. Amennyiben az ország magas vagy közepes szinten költ k+f-re és keveset szabadalmaztatásra, akkor elmondható, hogy ingyen osztja meg létrehozott tudását a világgal. Hazánkban a közpénzből finanszírozott k+f-ráfordítások a bruttó hazai termék 0,7 százalékát teszik ki, ugyanakkor a szabadalmak száma igen alacsony. Az egymillió főre vetített benyújtott európai szabadalmak számát illetően az EU átlagának alig 14 százalékát érjük el. Ugyanez a mutató az amerikai szabadalmak számában alig 8 százalék, és hasonlóan alacsonyak az innováció finanszírozását jellemző kockázatitőke-mutatók. A probléma elsősorban a tudomány és a gazdaság kapcsolatrendszerében, a vállalkozások innovációra való nyitottságában, s a kutatások eredményeinek piacon való megjelenésének elmaradásában mutatkozik.
A hazai kis- és középvállalatok (kkv) iparjogvédelmi tevékenységének erősítése céljából a Magyar Szabadalmi Hivatal, a Gazdasági és Közlekedési Minisztériummal együttműködve tavaly elindította a Vállalkozói iparjogvédelmi versenyképességet alapozó cselekvési programot (Vivace). A Magyar Innovációs Szövetség felmérése szerint az ipar területén működő kkv-k mindössze 2-3 százaléka tartozik az eredeti ötleteket kidolgozó, úttörő jellegű terméket előállító, tudásintenzív cégek közé. A kis és közepes vállalatok 75 százaléka innovációs szempontból teljesen inaktívnak tekinthető.
A találmányok iparjogvédelmi oltalmának támogatására kiírt pályázatok tapasztalatai – 2002-ben még 163,3 millió forintos támogatást ítéltek oda, 2004-ben ez az összeg már csak 70 millió forintot tett ki – azt mutatják, hogy e viszonylag szerény keretek között működő ösztönző is komoly értéket jelent a hazai feltalálók és néhány kiemelt hazai tudományos műhely innovációs előmozdításában – jegyzik meg a kötet szerzői. Az utóbbi öt év pályázatait leszámítva és csak az 1992–1999 közötti szabadalmak hasznosulását vizsgálva tizenkettőt tekinthetünk eredményesnek, ami 7,4 százalékos hasznosulási arány. Ez nemzetközi összehasonlításban is megállja helyét. E viszonylagos siker – írja Nikodémus Antal – elsősorban a kétségtelenül virulens és invenciózus magyar szellemnek, a feltalálók, a tudós fejlesztők közösségének és persze a nemzetközileg is elismert szellemitulajdon-védelmi szakmának köszönhető. Egyoldalú és félrevezető következtetésekre jutunk ugyanakkor, ha e szerény konstrukció hatékonyságát csak önmagában, az innovációs rendszer egyéb támogatási programjaitól elválasztva vizsgálnánk. Ezen a ponton azonban már erős hiányosságok mutatkoznak, mert ilyen programokat aligha találunk. Ezért a könyv szerzői elsősorban azt szorgalmazták, hogy a kkv-stratégiában markáns szakmai hangsúlyokkal jelenjenek meg az állami támogatások. Amennyiben segíteni akarjuk a kiemelkedőbb kisebb vállalatainkat abban, hogy kockázati tőkéhez jussanak, arra kellene állami forrásokat fordítani, hogy elfogadható befektetési célponttá váljanak. Igen sajnálatos tény, hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium által bejelentett grandiózus megtakarítási terv nagyrészt a hozzá tartozó kilenc intézmény forrásainak megcsonkításával fog járni. Ezért például jövő év elejétől a Magyar Szabadalmi Hivatal – az eddigiektől eltérően – nem tud majd forrásokat fordítani a külföldi szabadalmaztatások támogatására, s a Vivace-programtól is kénytelenek forrásokat elvonni.
origo.hu
Elképesztő, levegőbe repült egy autó az M1-esen
