Rászámoltak a miniszterelnökre

A VI. és VII. emelet. A Budapest V. kerületében, a Szalay u. 4. szám alatt található, eredetileg a magyar állam tulajdonát képező ingatlant annak kezelője, a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) 1993-ban társasházzá alakította. Ugyanebben az időszakban a MeH megbízta Gyurcsány Ferenc cégét, az Altus Rt.-t, hogy végezze el az ingatlan értékbecslését. Az Altus Rt. megbízott szakértője az épület VI. és VII. emeletén lévő óvodát és bölcsődét 34 495 Ft/négyzetméter árral számolva 16,040 millió forintra értékelte, majd ugyancsak az Altus Rt. 1993. november elején három évre bérbe vette a két ingatlant a MeH-től.
1994 elején az ingatlanok eladásával a MeH az Ingatlanpiac Kft.-t bízta meg. E cég egyfordulós, nyilvános versenytárgyalást hirdetett az értékesítésre 1994. március 31-én. A felhívásra a Berata Adótanácsadó Kft., valamint a Gyurcsány Ferenc érdekeltségébe tartozó Aldo Kft. nyújtott be ajánlatot. A pályázatot mindkét, összesen 478 négyzetméter alapterületű ingatlanra az Aldo nyerte meg.
A MeH a nyertes Aldo Kft.-vel 1994. május 26-án kötötte meg az adásvételi szerződést. Az Aldo az ingatlanokat áfa nélkül számítva 16 millió forintért tudta megvásárolni. Az eladás hónapjában a korábbi értékbecslést készíttető Altus Rt. az ugyanabba az érdekcsoportba tartozó Aldo Kft. részére elkészíttetett egy másik értékbecslést is, amely a korábban 16,040 millió forintra értékelt két ingatlant 45,3 millió forintra értékelte. Az értékbecslés tartalmazza: a szakvéleményt azért készítik, mert az ingatlanokat az Aldo Kft. meg kívánja vásárolni a MeH-től, majd az ingatlanok tulajdonjogát át akarja adni az Altusnak vagyonbevitel címén. Az állammal 16 millió forintért megkötött adásvétel után négy nappal a vevő Aldo be is apportálta a két ingatlant 45,3 millió forintos értéken Gyurcsány másik cégébe, a korábbi értékbecslést végző Altus Rt.-be.
Deutsch Tamás képviselő szerint az ingatlan értékének kétféle megállapítása tette lehetővé, hogy az Altus négy nap leforgása alatt két olyan 45 milliós ingatlanhoz jusson hozzá, amelyet Gyurcsány másik cége csupán 16 millióért vásárolt meg az államtól.
Gyurcsány azzal védekezett, hogy az Altus által bérelt és az állam tulajdonában lévő ingatlanokon a bérlő Altus Rt. egymillió forintos értékű, illetőleg egy meg nem nevezett, másik Gyurcsány-cég további 23 millió forintos átépítést végzett el 1993 novembere és 1994 májusa között. Gyurcsány kifejtette, hogy ha egy bérlő egy bérelt ingatlanon átépítést végez, akkor arról a bérbeadót nem kell tájékoztatnia, és az átépítés következtében az ingatlanon bekövetkező értéknövekedés nem a bérbeadót, hanem a bérlőt illeti meg véglegesen. A valóság ebben szemben az, hogy egy bérelt ingatlanon kizárólag a bérbeadó tudomásával és hozzájárulásával lehet átépítést végezni. Az átépítés következtében az ingatlanon bekövetkező értéknövekedés az ingatlan tulajdonosának vagyonában következik be. A bérbeadó ezt az értéknövekedést vagy a bérleti díjba számítja be, vagy megtéríti a bérlőnek. Egy azonban biztos: ha a tulajdonos eladja az ingatlanát, akkor az ingatlaneladás forgalmi értékébe bele kell számítani az érték növekedését is. Amikor egy 16 milliós állami ingatlant a bérlő (állítólag) 24 millió forintért (állítólag) felújít, akkor az ingatlan eladási értéke minimum 40 millió forint.
Gyurcsány állítása szerint az Altus és más, a cégcsoportjához tartozó társaságok újították fel az ingatlant. Az Altus 1993-as mérlegében azonban csak egy egymillió forintot el sem érő felújítási költség szerepel, Gyurcsány más cégeinek pedig ebben az időben sem telep-, sem székhelye nem volt a Szalay utca. Így egy esetleges felújítási munka elvégzésére ezen a módon nem volt jogcímük, azaz valójában nem tudható, hogy végzett-e valaki – és ha igen, ki – átépítést az ingatlanokon.
Amennyiben az átépítés megtörtént, úgy az állam a tulajdonában lévő ingatlant nem adhatta volna el 16 millió forintért, hiszen ha az eladási pályázatot „véletlenül” nem Gyurcsány cége nyeri meg, hanem más, akkor egy felújított, 45 milliós értékű ingatlant 16 millió forintért szerzett volna meg. A valóságban azonban az abba a cégcsoportba tartozó cég vehette meg az ingatlant, amelyik az állítólagos felújítást végezte el.
Amennyiben az ingatlanokon nem 29 millió forint értékben végeztek el átépítést, úgy nyilvánvalóan az Altus által a MeH részére végzett értékbecslés a 45 milliós ingatlant csaknem harmad árára, azaz 16 millió forintra értékelte. Ezt a vélekedést az támasztja alá, hogy a vevő Aldo Kft. 45 milliós értéken adta át az ingatlan tulajdonjogát az Altusnak az adásvételt követő negyedik napon.
A két eset közül bármelyik igaz lehet. Egy azonban biztos: az állam az ingatlanok valóságos értékénél kevesebb vételárhoz jutott.
A földszint. Az Altus szakértője által készített 1993. júniusi értékbecslés szerint a földszinti 319 négyzetméteres ingatlan 9,797 millió forintot ért. Ezt az ingatlant vásárolta meg 1995. január 12-én a MeH-től az Altus Rt., áfa nélkül számítva 6,640 millió forintért. Az államtól alig több mint hatmillió forintért megvásárolt, 319 négyzetméteres ingatlant – és a még, egy magánszemélytől hozzá vásárolt 66 négyzetméteres lakrészt – a vásárlástól számított 4 hónapon belül egy állami cég, a Közlönykiadó Kft. 97,5 millió forintért teljes mértékben átépítette. A magántulajdonú ingatlan átépítése megközelítőleg 100 millió forintba került, amelyet tehát egy állami cég végzett el, állami forrásból.
A közpénzből felújított magáningatlant ezt követően, 1995. április 4-én a közlönykiadó 10 évre bérbe vette a tulajdonos Altus Rt.-től. Az állami cég 2005-ig több mint 100 millió forint bérleti díjat fizetett ki az Altusnak, azon kívül, hogy teljes mértékben átépítette az ingatlant. A bérleti díjon felül az állami cég bérlő viselte a teljes rezsiköltséget, sőt, ő fizette a társasházi közös költséget is.
Gyurcsány ekkor hosszas magyarázkodásba kezdett, hogy az állam nem pont ugyanazt az ingatlant újította fel és vette bérbe, mint amit két hónappal korábban eladott. A miniszterelnöknek teljesen igaza van abban, hogy az államtól hatmillió forintért megvásárolt 319 négyzetméteres ingatlanhoz az Altus vett egy 66 négyzetméteres lakrészt is, és így ezt a magántulajdonú ingatlanegyüttest építette át 100 millió forintért az állam és bérelte ki több mint 100 millió forintért 10 évre. Az egész, önmagában is sokat sejtető ügylet törvényességét alapvetően megkérdőjelezi az a tény is, hogy az állami cég már egy hónappal azt megelőzően, hogy bérbe vette az ingatlant, megkezdte annak teljes átépítését. Az állami közlönykiadó ugyanis már 1994. március 10-én megbízza a Gandalf Belsőépítészeti Kft.-t, hogy 97,5 millió forint értékben építse át az Altus ingatlanát és a munkákat 1995. május 28-ig fejezze is be. A bérleti szerződést csak az átépítés közben, 1995. április 4-én kötötték meg, azaz az állami cég állami forrásból megrendelte és elkezdte 100 millió forintos értékben egy magántulajdonú ingatlan átépítését, anélkül, hogy jogilag bármilyen köze lett volna hozzá.
A Fittelina. Dobrev Klára és édesanyja, Apró Piroska 1995-ben megvásárolta az önkormányzattól a pártállami idők kezdetétől általuk lakott rózsadombi villa három lakását, majd a házat társasházzá alakították át. Ugyanebben az évben Dobrev Klára és Gyurcsány Ferenc családi vállalkozásként létrehozta a Fittelina Ingatlanbefektetési és Hasznosító Kft.-t, amelynek ügyvezetője eleinte Dobrev, majd sportminiszteri kinevezéséig Gyurcsány volt. Az alapításkor Dobrev Klára a villában lévő 159 négyzetméteres lakásának kizárólagos bérbeadási jogát átengedte a kft.-nek 16 millió forint értéken. A házaspár megállapodott abban is, hogy a kft. a Dobrev tulajdonában álló ingatlanrészt átépítheti, felújíthatja. Az alapítással szinte egy időben a cég kétfajta „tevékenységet” biztosan megkezdett: egyrészt elkezdte a bérbeadási jog értékcsökkenési leírását, amellyel évente 2,6 millió forinttal csökkentették a cég társaságiadó-alapját. Másrészt a kft. belevágott a szemlőhegyi villa teljes átépítésébe, bár a cég csak Dobrev lakásának felújítására, átépítésére lett volna jogosult.
A Fittelina a társasházi közös tulajdonban álló telek felszíne alatt 250 négyzetméteres fitneszközpontot hozott létre. A rekreációs területen 30 millió forintos uszodát, szaunát és szoláriumot építettek. További 28 millióért a villa lakórészét építették át. Többek közt liftet szereltek fel, és a kertben öntözőrendszert alakítottak ki. A több mint 58 milliós beruházásnak az áfája meghaladta a 14 millió forintot, amelynek visszaigénylési lehetőségére magánszemélyként nem volt módjuk. Az építkezést 1997-ben fejezték be, és az 58 millió forintos beruházást felvették a cég könyvelésébe, valamint megkezdték ennek is az értékcsökkenési leírását, így további több millió forinttal apasztották a társaság adóalapját. A kft. székhelye az alapításkor a Gyurcsány lakcímeként megjelölt, Budapest III. kerület, Táborhegy u. 9/B szám alatt volt.
Az átépítést követően – szintén még 1997-ben – áthelyezték a Fittelina Kft. székhelyét a szemlőhegyi villába. Az, hogy a Fittelina a tevékenységi köreként meghatározott ingatlan-bérbeadással, -forgalmazással és ezen belül a szemlőhegyi villa bérbeadásával foglalkozott-e egyáltalán, s hogy származott-e ilyen tevékenységből bevétele, sűrű homály fedi. A kft. állítólagos bérlői ügyfélköréről a Fittelina jogutódjaként a Gyurcsány-cégbirodalom vezérhajójának számító Altus Rt. vezérigazgatója, Jagiellowicz Györgyné azt nyilatkozta, hogy a Gyurcsány-cégcsoport cégei vették bérbe üzleti céllal az ingatlant a kft.-től. Tekintettel arra, hogy ebben az időben a Gyurcsány-birodalom egyik cégének sem volt cégbíróságon bejelentett székhelye, telephelye vagy fióktelepe a villa (márpedig üzleti céllal csak ebben az esetben lehet ingatlant bérbe venni), kérdéses, hogy volt-e ilyen szerződés, s ha igen, azok színlelt megállapodások-e. Önmagában nehéz elképzelni, hogy egy lakást – amelyben egy hattagú család él, s elvileg a Fittelina Kft. működik benne – még egy vagy több cég üzleti alapon bérbe vesz. Az uszoda és a konditerem üzleti célú bérbevétele szintén nehezen hihető. Dobrev Klára és Gyurcsány Ferenc is azt állította a sajtóban, hogy próbálkoztak még egy ingatlanügylettel, de mivel azt 8 év alatt nem sikerült tető alá hozni, ezért a céget megszüntették.
Annyi bizonyosan elmondható, hogy a cégnek 1995-ben ötmillió forint árbevétele volt, de még öt év múlva, 2000-ben is csak ekkora összeg, 2001-től pedig gyakorlatilag semmi.
A cég működésének és a villa átépítésének pénzügyi fedezetét nem a Dobrev lakásának bérbeadásából befolyó bérleti díjak biztosították, hanem magánkölcsönök és tulajdonosi hitelek. Gyurcsány saját maga is már 1997-ben 17 milliós kölcsönt adott a Fittelinának, és vállalta, hogy szükség szerint további kétmilliós összegeket fog a társaságnak hitelezni. 2000-ben a Gyurcsány és Dobrev vezetésével már teljesen eladósított cég tartozása a 78 millió forintot is meghaladta. Gondjaikon 2001-ben a villa másik tulajdonosa – és egyben Gyurcsány anyósa –, az Apró Piroska által vezetett Altus Rt. segített. Az Altus 40 millió forint tőkeemelést hajtott végre a Fittelina Kft.-ben, amely összeget a kft. számlájára be is fizettek. Az Altus 40 milliójában közpénz is volt, hiszen a cég bevételei között szerepelt az az évi 12 millió forint, amit a közlönykiadó bérleti díjként fizetett a Szalay utca 4. szám alatti földszinti ingatlan bérbevétele után. Azaz a Fittelina tőkeemelésében állami forrás is szerepet játszott. A közpénz felhasználásából feltőkésített kft. vissza tudta fizetni Gyurcsánynak is a többmilliós tartozását. 2002 októberében Dobrev Klára eladta üzletrészét férjének, egyben megszüntették a hasznosítási szerződést. Ezzel a bruttó 56,2 millió forint értékű luxusberuházás természetbeni juttatásként nagyrészt Dobrev Klára, valamint – a társasházi közös tulajdonú részek esetében – Dobrev és Apró Piroska magánvagyonába került. A hasznosítási jog megszüntetésekor a kft.-nek a természetbeni juttatás után 24,7 millió forint személyi jövedelemadót és 6,1 millió forint egészségügyi hozzájárulást kellett volna fizetnie az adóhatóságnak. Ennek azonban a társaság könyvelésében nincs nyoma.
A hasznosítási szerződés megszüntetésekor a kft.-nek a beruházást a könyveléséből ki kellett volna vezetnie, de ezt a Fittelina jogsértő módon nem tette meg, sőt a luxusjavakat tovább amortizálta.
2002 novemberében a miniszterelnök lízingszerződést kötött a Fittelina Kft.-vel. A kormányfő tehát lízingbe vette a saját maga által képviselt, saját tulajdonában lévő cégtől a saját lakásában található, a felesége és anyósa tulajdonában lévő uszodát, liftet, öntözőrendszert és csillárt. A lízingszerződésre feltehetően azért volt szükség, mert ezzel akarták palástolni, hogy ténylegesen Dobrev és Apró Piroska – ellenérték nélkül – jutott javakhoz, amelyek után adózniuk kellett volna.
2003 októberében a 24,5 millió forint veszteséget felhalmozó Fittelina Kft.-t beolvasztották Gyurcsány törvényellenes tulajdonosi meghatalmazása alapján a nyereséges Altus Rt.-be. A beolvadás következtében az Altus Rt. a Fittelina Kft. jogutódja lett, és így a Gyurcsány tulajdonában lévő milliárdos bevételű Altus Rt. mind a mai napig értékcsökkenési leírást alkalmaz a könyvelésében jogellenesen nyilvántartott luxusjavakra, és csökkenti több millió forinttal a cég társaságiadó-alapját.
A bizottsági ülésen Szijjártó Péter intézett kérdéseket Gyurcsányhoz, aki már az első válaszában valótlant állított. Gyurcsány határozottan és nyomatékosan kijelentette, hogy felesége ellenérték nélkül adta át a 16 millió forintra értékelt hasznosítási jogot a Fittelinának. A Gyurcsány és Dobrev közötti megállapodás bizonyítja, hogy a hasznosítási jog átadásáért Dobrev Klára ellenértékhez jutott. A szerződésben az olvasható, hogy Dobrev nem készpénzben vette fel a mellékszolgáltatása értékeként megjelölt 16 millió forintot, hanem ez Dobrev Klára üzletrészének értékét növelte, és így az éves nyereség felosztása során teremtett számára kedvező részesedést. Tehát a miniszterelnök nem mondott igazat a vizsgálóbizottság előtt. A bizottság elnökének arra a kérdésére, hogy az 58 millió forintos beruházás után visszaigényelte-e a Fittelina az általános forgalmi adót, Gyurcsány ismét hosszú fejtegetésbe bonyolódott. Ebben egyértelműen elismerte, hogy a beruházás lakóingatlan, azaz lakás felújítása és átépítése érdekében történt. Elmagyarázta, hogy lakóingatlan átépítésénél az áfa nem igényelhető vissza, tehát a cége ezt nem is tette meg. A válasz két szempontból is figyelemre méltó.
Egyrészt egyértelművé vált, hogy a Fittelina Dobrev ingatlanát lakásként építette át. Ezt erősíti a családi uszoda építése iránt beadott építési engedély kérelme is. Másrészt kiderült, hogy a kormányfő nem ismeri a törvény rendelkezéseit. Ugyanis ha valaki egy lakóépülethez tartozó földrészleten, vagy az alatt a lakás rendeltetésszerű használatához nem szükséges helyiséget épít, így például garázst, műhelyt, uszodát, akkor az nem minősül lakóingatlannak akkor sem, ha a lakóépülettel egybe épült. Ilyen esetben tehát az általános forgalmi adó visszaigényelhető.
Gyurcsány kitérő választ adott arra a kérdésre, hogy a cége foglalkozott-e egyáltalán ingatlanforgalmazással, -bérbeadással, és volt-e ebből bevétele. Azt mondta: a cégüknek többféle forrásból, többféle tevékenységből ebben az időszakban több tíz milliós bevétele volt. Arra tehát nem adott választ, hogy ebben benne volt-e az ingatlan-bérbeadási tevékenység is. Arra a kérdésre, hogy a felesége lakását és az uszodát bérbe adták-e valakinek, azt felelte, hogy Dobrev tetőtéri lakásának emeletét irodaként hasznosították, az uszodát pedig „úgy emlékszik, hasznosították”, és a Fittelina használhatta. Tehát a miniszterelnök nem tudott pontosan visszaemlékezni arra, hogy kik, hányan és hányszor úsztak a medencéjükben.
Szijjártónak arra az utolsó két kérdésére, hogy amikor a Fittelina hasznosítási joga az ingatlanon megszűnt, és már a székhelye sem volt a villában, azaz a tulajdonosok, Dobrev Klára és Apró Piroska tulajdonába került a beruházás, akkor ezért fizetett-e ellenértéket a cégnek a felesége és az anyósa. A bizottsági elnök másik kérdése ebből következett: ha nem fizettek ellenértéket, akkor a cég befizette-e a természetbeni juttatás utáni adót és egészségügyi hozzájárulást.
Gyurcsány válaszában beismerte, hogy a beruházást nem vezették ki a cég könyveiből, hanem annak tulajdonaként tartották nyilván. És bár nem az ő ingatlanában történt gazdagodás, és nem neki kellett volna érte ellenértéket fizetni, lízingbe vette a luxusjavakat, és nem tudni, miért, használatukért mind a mai napig több millió forintot fizet. Pedig jogszerűen teljesen ingyen használhatná.
A Magyar Köztársaság miniszterelnöke nemhogy nem tudta tisztázni magát az alól, hogy különböző gyanús ügyletekben vett részt, hanem a parlamenti bizottsági jegyzőkönyvbe mondott zavaros előadása felért egy beismerő vallomással.