Szépségtapasz

A magyar diplomácia egy ideje mindent megtesz annak érdekében, hogy észrevehetetlen legyen. Ha ez lenne a cél, a kormány akár jó jegyet is kaphatna külpolitikai teljesítményére. Egy magára valamit is adó nemzet megválasztott vezetői azonban védik az ország érdekeit, igyekeznek megjeleníteni valamit a nemzetközi színtéren is elképzeléseikből. Az elmúlt év ilyen értelmű megnyilvánulásai alapján Magyarország kisebbre zsugorodott, mint azt egykor Kovács László ajánlotta. A külügyminiszter észrevehetetlen, ekképpen munkája egyszerűen értékelhetetlen. Ebbe a szürkeségbe csak Gyurcsány Ferenc hoz néha egy kis színt, bár külpolitikai témájú megszólalásai legtöbbször inkább csak megemelik minisztere hallgatásának értékét. Gondoljunk csak az arab világot érintő elszólására, a hároméves uniós költségvetés ötletére vagy legutóbb a kínai vízumkényszer eltörlésének felvetésére!
A kormányfő ezeken kívül inkább csak a külpolitika „átbelpolitizálásával” vétette észre magát. Ebbe a sorba illeszkedett a két (!), a diplomáciai szokásokat figyelmen kívül hagyó pekingi út, a moszkvai látogatás, s e fényképezkedési verseny folytatása a nagy nehezen összehozott washingtoni vizit is. S hogy mit lehet elérni ezzel az „anti-Orbán” politizálással, azt mutatják e közelmúltban kiemelt prioritást élvező relációk eddigi eredményei. Kétségtelen pozitívum, hogy a kormány nyitott ezekbe az irányokba, ennek hatékonyságát azonban alaposan csökkentette az említett erős belpolitikai indíttatás, a látszat ellenére is hiányzó pragmatizmus. Így aztán Kínában nem nagyon szereztünk egyúttal piacot, nem érkeztek befektetések sem, mint ahogy sajnos a magyar–orosz kereskedelem bővülésének jól érezhető része is az olajár emelkedéséből adódik. Elsősorban azért, mert a termékmarketing helyett a politikai píáron a hangsúly. De – mint a legutóbbi kormányfői vizit is mutatja – ezt már egyre kevesebben „veszik be”, így aztán kínosan nagy a csönd az oly- annyira várt Putyin-látogatás körül. Talán ennek is megvan a maga oka. De az iraki kivonulás után Bush elnöktől is inkább kívánságlistát várhat a miniszterelnök, semmint elismerést, s aligha várható a vízumrendszer enyhítése, pedig előre borítékolható: Gyurcsány Ferenc nem veti ezt fel olyan karakán módon, mint a lengyel elnök.
Ennek ellenére szorítunk a látogatás eredményességéért, hiszen a magyar diplomáciára igazán ráférne már egy kis sikerélmény. Még akkor is, ha az csak szépségtapasz lenne. Különösen azután, hogy külpolitikánk szép csendben az egyik legnagyobb pofont adta önmagának a minap tétlenségével. Hiába ismerte fel ugyanis időben, hogy a horvát csatlakozás magyar érdek, a szegedi folyamat első időszakának mindenhol elismert kezdeményezőkészségének fényében különösen szembeötlő a gyáva sodródás. Ennek folyományaként az áttörés elérése, Zágráb trónra emelése Ursula Plassnik érdeme. Az osztrák diplomácia aktivitásának biztosan meg is lesz az eredménye, s Bécs balkáni pozícióinak erősödése Budapest még meglévő külpolitikai presztízsét is érzékenyen érinti.