Szerb fókuszban a hét végi demonstráció

A tüntetők elénekelték a magyar Himnuszt – emeli ki háromhasábos címben Gradjanszki Liszt újvidéki szerb napilap a hét végi szabadkai megmozdulásról szóló tudósításában, s már maga a tény, hogy ezt szenzációként tálalja, hiteltelenné teszi a politikusok nyilatkozatait, hogy minden rendben van, a megmozdulásnak nincsenek tényleges okai, illetve kétes szándékok húzódnak meg mögötte. A legöregebbek sem emlékeznek arra, hogy Szabadka főterén, a patinás városháza előtt elhangzott volna ez az imádság. De a szerb lap címében csak azt akarta alátámasztani, amit a szerb lapok és a politikusok ki is mondtak: Szabadkán szélsőségesek gyülekeztek. A lap „kisebb incidensnek” nevezi azt, amikor egy szerb férfi a következő szavakkal lépett oda Ágoston Andráshoz, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnökéhez: „Hogy nem szégyellik magukat ilyet tenni, amikor senki sem bántja magukat.” Egyébként az utóbbi fél mondat a vezérmotívuma a reagálások legtöbbjének. Egy tévéműsorban már az egyik szerb résztvevőnek kellett rászólnia a másikra, aki azt magyarázta, hogy a világon sehol sem élveznek ilyen jogokat a kisebbségek. S ez a hála. A szöveg ismerős, hallottuk ezt már más nyelven is a térségben, de itt és most – amikor kétszáz etnikai incidens dokumentációja tehető az asztalra – soha groteszkebbül nem hangzott.
A másik vád – amivel a megmozdulást igyekeztek lejáratni – az „egynemzeti” minősítés, amit még Nenad Csanak vajdasági politikus is már-már a nacionalista szinonimájaként használ, ám megfeledkeznek arról, hogy csakis azért lett „egynemzeti” – ha az egyáltalán baj –, mert a szerb meghívottak, akik felemelhették volna szavukat a toleranciáért, nem jöttek el.
A cselszövést sejtő radikálisok szerint ügyes forgatókönyv szerint zajlanak az események: akkor született az EP-határozat, amikor megnyílt Szerbia előtt az út az EU felé.
Páll Sándor, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke a BBC-nek kijelentette: tizenöt éve zajlik az alacsony intenzitású speciális hadviselés a magyarok ellen, a hatóságok pedig semmit sem tesznek. Több példát hozott fel arra, hogy a polgárokat nemzetiségük alapján megkülönböztetik. Az egyik közismert: az incidensek szerb elkövetőit elengedik, a magyarokat pedig drákói szigorral büntetik, keményebben, mint a háborús bűnösöket, akiket miniszter kísér Hágába. Mi nem internacionalizáljuk a Vajdaság kérdését, az szerb–szerb-ügy, de a magyarkérdést igen, folytatta. Az ugyanis nem belügy. „Nem mondom, hogy patakokban folyik a vér, de mindennap valahol valakit bántanak, sértegetnek, megaláznak, megvernek, megtiltják, hogy magyarul beszéljen… Úgy látszik, a magyaroknak elegük lett”, mondta Páll.