Színlelt demokraták

Sajnálhatjuk, hogy az Országházban nincs falvédő. Ha volna, mindenképpen fel kellene rá írni Gyurcsány Ferenc szavait, hogy az ülésteremben helyet foglaló honatyák és honanyák sose feledhessék a fontos intelmet. Évadnyitó felszólalásában a miniszterelnök a következő kijelentéseket tette: „A magyar hazának mindenkire szüksége van. A magyar hazának mindannyiunkra szüksége van. Okos, értelmes, egymásért is felelősséget viselő vitára, a haza szolgálatára van szükség. Arra, hogy a közelgő választások ne homályosítsák el a legfontosabb célt és a legfontosabb kötelességet. Nem az a dolgunk, hogy saját pártjainkat, hanem hogy saját nemzetünket és hazánkat szolgáljuk elsősorban. Ettől lesz valaki nemcsak egyszerűen középszerű politikusa ennek az országnak, de reménybeli államférfija. Olyan, aki tudja azt, hogy a haza mindig előbbre való, mint saját hatalma, mint saját választási győzelme.”
Szép gondolat, tényleg szép. De tegyük a kezünket a szívünkre: a baloldal különböző eszmei áramlatait képviselő személyek mindig is törődtek a hazával. Másképp nem kapta volna a Szocialista Hazáért elnevezést az egyik legrangosabb érdemérmük. A szochazás kitüntetést az érdemelhette ki, aki, ha kellett, pufajkát öltött és fegyvert fogott a szocialista hazáért, s részt vett az „ellenforradalom” leverésében. Az érdeméremmel – érthető módon – a gyermek automatikusan bekerült az egyetemre, de nem tagadták meg a kitüntetettől a lakáskiutalást sem. Ez persze már azután történt, hogy az utódok által szektás, dogmatikus klikknek nevezett elődök kiprovokálták az úgynevezett ellenforradalmat, majd távozásra kényszerültek. Aki nem volt ellenünk, ebben az időben már velünk volt, és együtt haladtunk a szocializmus építésének útján. Mindez úgy függ össze a nemzet, a haza, a hon és a reménybeli államférfiak mostani felemlegetésével, hogy a szochaza megalapítása idején Apró Antal és családja már a Szemlőhegy utcai villában lakott. Tölgyessy Péter nemrég egy interjúban erről azt mondta: Apró Rákositól kapta a villát. A Fidesz politikusa szerint Lengyelországban és néhány más volt szocialista országban nem lehetne miniszterelnök, aki ilyen villából irányítja az országot.
Mi azonban nem Lengyelországban élünk. Minket Gyurcsány igazgat, abból a több száz négyzetméteres budai épületből, amelynek titkai most kezdenek feltárulni. Hogy a jelképes összegért megvásárolt hajdani állami villa később miként s milyen pénzből vált egy igaz demokrata méltó és tényleg komfortos lakhelyévé, hogyan társult hozzá uszoda, szauna és fedett, fűtött pihenőkert – érdekes kérdések. Az sem mellékes, hogy az ingatlan „fejlesztése” összefügghet-e a közpénzekkel. A kíváncsiságnak azonban nincs semmi rendkívüli oka, rosszindulatú alapja. Az érdeklődést csupán az az egyszerű tény teszi jogossá, hogy parlamentáris demokráciában a közszereplő a nyilvánosság előtt is köteles számot adni a gyarapodásáról. Egyáltalán: a kellemetlen, a meghökkentő kérdésekre is válaszolnia kell. Ezeket nem söpörheti le azzal, hogy „lakásügy nincs”, adótitok ellenben igen. Az adótitok köztudomásúan nem az adóhivatal titka, hanem az adózóé, csak az adóhatóság köteles megőrizni. A titok birtokosa viszont – akár magánszemély, akár cég – bármikor feltárhatja a titkait. Demokrata így cselekszik. Legyünk azonban jóhiszeműek, és fogadjuk el: különösebb erőfeszítés és összeköttetés nélkül is hatalmas ütemben gyarapodhatunk a magyar hazában. Az MSZMP PB egykori tagjainak családjába sem kell feltétlenül beházasodnunk, hogy elérjük a bőség kosarát. Színlelésről pedig szó se essék. Erre egy szimpla példa. Egy vállalkozó kedvű személy lízingszerződést köt: hosszú távra bérbe vesz egy értékes állami üdülőt, amely a végén, a bérleti díj kifizetése után az övé lesz. Ezt az ingatlant azután a lízingdíjnak megfelelő összegért mindjárt bérbe adja az államnak. Valójában az állam visszafizeti, amit kap. Milyen konstrukció ez, lízingmegállapodás? Nem feltétlenül. Inkább lízinggel leplezett ingyenes vagyonjuttatás. A nemzet ajándéka. Ám ez sincs így, mert ha a jó (magán)gazda gondosságát nézzük, minden jogszerű volt. Ezt állapította meg az ügyészség is – mondja a lízingelő, és nincs okunk kétségbe vonni a közlését.
Vannak, akik felemlítik az autópálya-megállapodást is. Azt mondják, a költségvetés pénzhez akart jutni, ezért félkész pályaként „eladta” a már megépített autópályát, hogy alkalmas időben, egy újabb szerződéssel visszavásárolja. A szerződések mögött nincs semmi, csak a papír: színlelt ügyletek tanúi lehetünk. Ám erre se vegyünk mérget – ki tudja, mi lesz később, s tényleg visszamegy-e az üzlet, vagy már most privatizálták az autópályát. Tudni csak annyit lehet – mégpedig az unió statisztikai hivatalának jóvoltából –, hogy a színlelés, a tények elfedése nem EU-konform magatartás. Persze Európának könnyű. Ott nem volt szocializmus. Nyugati részein valószínűleg nincsenek olyan létszámban színlelt demokraták, mint nálunk. S ha mégis, akkor ez ott rendszerint kiderül. Idehaza nem ilyen egyszerű a helyzet. Ami ködös volt, az az is marad. Kivétel alig van. A megállapodások világában eddig Tocsik Márta alvállalkozóval kötött sikerdíjas szerződése és a csillebérci ügy bukott meg a vizsgán. Bebizonyosodott: a két alvállalkozó cég semmilyen munkát nem végzett a nekik átutalt 340 millió állami forintért. Színlelt ügyletről volt szó. Az ötvenhektárnyi csillebérci tábort pedig a rendszerváltozáskor adásvételnek álcázott ajándékozással adta át a megszűnőben lévő KISZ és a nyomába lépő Demisz a magyar úttörőknek. A színlelt szerződést nemrégiben nyilvánította semmissé a Legfelsőbb Bíróság. Rögtön tegyük hozzá, hogy az akkortájt már az ifjúsági mozgalom élvonalában tevékenykedő Gyurcsány Ferencnek nem volt személyes köze a szerződéskötéshez.
Nem róható fel a miniszterelnöknek személy szerint az sem, hogy a jogalkotó és a jogalkalmazó főhatóságok munkájában is mindinkább a színlelés jelei mutatkoznak. A nulladik havinak átkeresztelt 13. havi juttatás például a közalkalmazottak év végi járandósága helyébe lépett, a cél ezzel valójában az volt, hogy a költségvetés megtakarítson egyesztendei összeget. A jogszerűség ellenőrzésének álcájában megjelenő áfavisszatartás is a költségvetési hiány elfedését szolgálta. Késett a gazdák uniós támogatásának kifizetése – ezt a jogosultak adminisztratív hibáival, sőt visszaéléseivel indokolták.
A látszat olykor az, hogy színlelt demokráciában élünk. A közéletet mindinkább eluralja a kádári ügyintézési mód. Amikor semmi sem az volt, aminek nevezték. A kétszínűség, a svindli, a hazudozás az egyetlen fix pont az életünkben. Emiatt mindinkább felidéződik a hajdani pártvezető kívánalma: minden legyen az, ami. Ha krumplileves, akkor krumplileves. Persze a kádári kívánság maga is színjáték volt, s csak a plebs azon részének szólt, amely akkor már irtózott a kétértelműségtől. Körülbelül olyan hatással járt, mint Gyurcsány parlamenti évadnyitója. Sokakban viszolygást keltett a nagy ívűnek szánt mostani giccses szöveg.
Mert mint tudjuk: „… a haza mindig előbbre való.” Meg fontos is nagyon. Akár a krumplileves.