Tombol a kampány

Igazából nem tudom, hogy Novák Péter melyiket eresztette el a Mokkában. Valamelyiket. Az ifjú zseni fején olyan izé volt, amit a strandokon idős hölgyek hordanak, amikor közelít a negyven fok. Szóval a borzasztóan szörnyű vagy a szörnyen borzasztó nem a belpolitikai helyzetre vonatkozik, nem a miniszterelnök operaházi fellépésére, nem a nyomorult tyúkokra, akiket élve raknak a tűzre. Nem. Neki az a szörnyű és borzasztó, hogy micsoda vita robban majd ki a Megasztár válogatásánál a zsűritagok között a sok aranytorkú miatt.
Hát ez roppant probléma. Ami árnyalja a képet, hogy a magyar társadalom televíziós emlőkön lógó többsége tényleg így is gondolja. Mi van a Szex és New York nőivel, Ábel Anita esküvőjével, vagy Palik László elveszi-e végre Marsi Anikót? Végül is, ha csak a kereskedelmi csatornákat bámuljuk, a Megasztár plusz Győzike és Beja egyenlő a magyar valósággal. A politika gusztustalan zanzává zsugorodott, egyébként is megmondta Havas „tanár úr”: minden politikus gazember, egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz.
Ez nem így van, és a kampány őrjöngve folyik. A kampány neve pedig Gyurcsány Ferenc. Ez a puccsal a hatalomba türemkedett alak sajátos harcmodort választott. Képzeljük el, hogy két vívó áll egymással szemben, kard ki kard. Vívnak, aztán az egyik előhúz egy bunkót és fejbe veri a másikat. Az kicsit megszédül, majd tovább erőlködik. Bunkós barátunk most revolvert ránt, és hátba lövi partnerét. Aztán a pisztoly, a bunkó és a kard mellé felsorakozik a nuncsaku és a vadászkés. A partner ezer sebből vérezve agonizál: „Mi nem egy nemes verseny szereplői vagyunk?” Ne erőltesse senki a fantáziáját, a Fidesz és az MSZP, ezen belül Gyurcsány és Orbán Viktor kampányfelfogásának különbségét érzékeltettük.
A Fidesz alaposan eltévedt. Felolvassák a parlamentben a kormány 619 beváltatlan ígéretét? A válaszuk: na és? Gyurcsány már beígérte az ötvenezer forintos nyugdíjkorrekciót, a földosztást, a panelprogramot, a tizenhatezredik (!) fészekrakót egyenesen megajándékozta. A fiúk kapkodják a fejüket. Mert valahogy úgy néz ki, visszaütni nem szabad, mert akkor jönnek Gyurcsány csahos kutyái és rázendítenek: az agresszív Fidesz, a sátáni Orbán Viktor, a köteles Kövér, a spiclifi Pokorni…
Az MSZP nem kampányol, hanem nyomul és ígér. Ők a „Szoci-Fidesz”. Lazák, Gyurcsány meg egyenesen „oltári fazon”. Beszól az Orbánnak, megpöcköli Szijjártó Péter orrát, átlép Áder János megállapításain, csípőből tüzel, gúnyolódik. Ez a felszín. Ami látszik. Ennél súlyosabb a helyzet. Gyurcsány mostanra a hatalom szagától megkergülve, minden gátlástól és erkölcsi érzéktől megszabadulva kizárólagos győzelmet akaró, húsevő ragadozó, aki mindenkit eltapos és kinyír, aki az útjában áll. A tét óriási. Ha győznek a 2006-os választáson, akkor az ország lakossága anyagilag is, de morálisan bizonyosan a feudalizmus szintjére süllyed vissza. Magyarországot Gyurcsány jóslata szerint nem politikusok, hanem multinacionális világcégek fogják irányítani. Majd a TV2 és az RTL Klub gondoskodik róla, hogy az emberek ne siessenek szavazni. Választások helyett Ganxsta Zollee és barátai fogják a pucér hátsójukat mutogatni a képernyőn. Az ország hallgatni fog, mint a sír. A jobboldalnak tíz év sem lesz elég, hogy ebben a szocialista mucsával súlyosbított katyvaszban újraépítse magát. Az emberek kussolni fognak, mert aki nem hódol be a „modern baloldalnak”, azt rövid úton kirúgják az állásából. Az emberek kussolni fognak, mert a bankokat nem lehet sírással meghatni, és végrehajtók viszik a szép ezüstös mobiltelefonokat, a kifizetetlen autókat, és sor kerül a lakásokra is, amelyeknek nem képesek fizetni az egyre növekvő devizahitel-terheit. Az emberek némák lesznek, mert tilos lesz a kokárda, a turul, a magyar zászló és sorra kerül majd a Himnusz cseréje is. De szabad majd énekelni az Internacionálét. Vadai Ágnes retro munkásőr egyenruhában fogja vezényelni. Egyre kevesebben fognak dolgozni egyre kevesebb bérért, és ha eladják a paksi atomerőművet, egy reggel megérhetjük, hogy nem gyullad fel a villany, nem fűt be a kazán, mert az új tulajdonos kevesli az eddigi tarifákat. Gyurcsányt és barátait ez nem érinti. Szemlőhegyen meg Kubában mindig jó az idő, ha meg minden összeomlik, ők továbbállnak. Nagy részt vállalt ebben az egyoldalú, szolgai média, ahol Krizsó Szilvia egy perc alatt elvesztette minden morális tőkéjét október 23-án, vagy Havas Henrik, akit az egymillióban nyomott Népszavánál jobban érdekelt, hogy a Friss Levegő Polgári Kör honnan szerzett pénzt egy időszakos kiadványra. A 168 Óra stábja évek óta folytat perverz hadjáratot Orbán Viktor ellen. Legutóbb azt hazudták, hogy Orbán festi a haját. Már nincs mit előszedni a tar fejűeknek. Nem érdemes folytatni. Tudjuk, mi a helyzet a nyilvánossággal. Gyurcsány is tudja. Ezért pózol és forgatja a szemeit, könyököl, és olyan laza, hogy majd leesik a székéről, emellett folyamatosan alakítja a szenvedő mártírt, megbántott férjet és családapát, az igaztalanul vádolt üzletembert, a gyógyult rákbeteget, a könyvíró értelmiséget, a macskanadrágos futóbolondot, a cápafogsorú ellenfelet. Gyurcsány úgy használja idomított nyilvánosságát, mint más a papír zsebkendőt. Az Operaház körüli ordas hazudozás sokat elárult a médiának szánt szerepről. Céltudatosan járatja le az ellenzék vezérét. Könnyes szemekkel győzködi a közvéleményt: nincs is szükség ellenzékre, hiszen vannak ők olyan fiatalosak és lazák, mint a Fidesz, és százszor jobbak is. Csak hát – csuklik a mellére a feje –, őt bántják, gyalázzák, neki ez fáj. Az ellenzék nem méltó őhozzá. Mennyivel jobban mennének a dolgok, ha nem kötözködne itt egy Fidesz, hanem hagyná őt dolgozni. És hogy ez mennyire „átjön”, elég beleolvasni a nézők sms-üzeneteibe, vagy belehallgatni Bolgár György valamelyik műsorába.
A Fidesz lohol az MSZP és Gyurcsány után. Gyurcsány Bush elnökkel Brinker asszony jóvoltából 50 percig beszélget. Utóbb beszámolt Bush nehezteléséről, hogy Orbán szeptember 11-gyel kapcsolatban nem határolódott el „eléggé” Csurkától. A Fidesz kezdett belőle „ügyet” gyártani, ahelyett, hogy jót nevetett volna rajta. Inkább vették volna elő a Bush elnök választási kampánya alatt írt magyar sajtó liberális gyöngyszemeit. Szerintük George W. Bush egy buta, műveletlen, földrajzi kérdésekben járatlan, felületes, vallási fanatikus, exalkoholista fajankó. Nos, ha mindez áll az elnökre, hogy a csudába tudott visszaemlékezni egy barbár nevű magyarra, így évek távolából? A Fidesz állandóan abba a csapdába lép, amelyet Gyurcsány Ferenc állít. Hiába a magyarázkodás, érvelés, vita, még mindig nem értik, hogy a másik térfélen minden civilizált eszköz fel van függesztve. Gyurcsányt nem érdeklik a tények, Brüsszel rosszallása, az ÁSZ figyelmeztetése, a lyukas költségvetés, az államháztartás hiánya, vagyonának kétes eredete. Érdektelen ostobaságokkal fedi el a lényeget. Addig jó, amíg a felesége nagyapjával, és nem azzal foglalkoznak, hová lettek a százmilliárdok? A miniszterelnök azt fuvolázza a tömeg fülébe: mi jók vagyunk, és adunk pénzt, a Fidesz nem jó, és nem ad pénzt. Ezt azonnal megérti a választó. Mire felébredne, késő. Nem hiszek a szeretet mindent elsöprő erejében, de hiszek az erőben. És rajtam kívül sokan.