Törökország ugyanolyan eltökélten folytatja útját a tagság felé, ahogyan eddig tette. Az út hátralévő részében különösen a demokratikus reformok és a jogharmonizáció végrehajtása fog kihívást jelenteni. Az igazi munka csak most kezdődik – jelentette ki tegnap pártja, az Igazság és Fejlődés Pártja képviselői előtt Recep Tayyip Erdogan török kormányfő. „Eszményképünk egy olyan Törökország, amely elfoglalja a helyét a demokratikus, szabad és fejlett országok között. Az EU jelenti az ehhez vezető legjobb utat” – mondta a török kormányfő.
A tárgyalások megkezdéséről szóló megállapodás hétfő este, maratoni egyeztetések után született meg a tagállamok között, és csak az órák jelképes megállításával sikerült felvenni a tárgyalásokat a kitűzött október 3-i időpontban, miután – nem sokkal éjfél után – a török külügyminiszter, Abdullah Gül is megérkezett.
Az ankarai parlament az utóbbi években egy sor törvényt szavazott meg annak érdekében, hogy teljesítse az EU emberi jogi és demokratikus normákra vonatkozó elvárásait. Ezek átültetése a gyakorlatba egyenetlenül halad. Kedvezőtlen előjel az is, hogy Gül megnyilatkozásából kiderült, Ankara álláspontja jottányit sem változott Ciprus ügyében, s nem is fog, míg békemegállapodás nem születik a megosztott szigeten. Gül azt ígérte, Ankara továbbra is politikai és gazdasági támogatást nyújt a Ciprus északkeleti részén élő törököknek, amíg meg nem valósul a földközi-tengeri sziget újraegyesítése. Ehhez pedig nem az EU, hanem az ENSZ közreműködését kérik.
Tegnapra virradó éjszaka Luxembourgban Horvátország is megkezdte csatlakozási tárgyalásait. A megbeszéléseknek eredetileg márciusban kellett volna beindulniuk, de az EU az utolsó pillanatban a halasztás mellett döntött, azt kifogásolva, hogy Zágráb nem teljesíti a tárgyaláskezdés feltételeként megszabott követelményt, a háborús bűnöket kivizsgáló hágai Nemzetközi Törvényszékkel való teljes körű együttműködést.
Lapunk megkeresésére a horvát csatlakozás mellett korábban többször is felszólaló Schmitt Pál érdekesnek nevezte, hogy hétfő reggel a törvényszék főügyésze, Carla del Ponte még nem tartotta kielégítőnek Horvátország együttműködését, este azonban már tökéletesnek nevezte Zágráb teljesítményét. A néppárti politikus emlékeztetett, hogy az osztrákok teljes mellszélességgel kiálltak Horvátország mellett, s ennek köszönhető, hogy végül mindkét országgal megkezdődtek a tárgyalások. Ez Ausztria számára diplomáciai siker, a jó történelmi kapcsolataink és külpolitikai érdekeink miatt hazánk számára is fontos esemény – vélte Schmitt Pál. A képviselő szerint a kedvező döntés csak a kezdete egy hosszú folyamatnak, ám gazdasági és politikai téren Horvátország már most jobban teljesít, mint Románia és Bulgária. A Zágráb felvételét Magyarország csatlakozásához hasonlóan nem- csak egyszerűen bővítésnek, hanem újraegyesítésnek nevező Schmitt Pál elmondta: Horvátország akár két év alatt is túljuthat a 36 tárgyalási fejezeten.
Törökország csatlakozása ezzel szemben igen hosszú, akár tíz évnél is tovább húzódó folyamat lesz.
A siker kovácsa. Danke, Österreich! – ez a főcím volt olvasható tegnap a horvát napilapok némelyikének címlapján, egyértelműen utalva arra, hogy Zágráb sokat köszönhet Bécs karakán kiállásának. Emlékezetes, Ausztria ragaszkodott ahhoz, hogy az EU ne alkalmazzon kettős mércét, s miközben Törökországnak rendre elnézi a jogsértéseket, Horvátországot se ejtse túszul egy háborús szökevény miatt. A diplomáciai hadműveletben kétségtelenül hatalmas szerepe volt az osztrák külügyek irányítójának, a tárca élén Benita Ferrero-Waldnert tavaly novemberben váltó Ursula Plassniknak (képünkön). A korábban berni nagykövetként tevékenykedő, s még az elődjénél is keményebb politikusnak tartott Plassnik – dacolva az Ausztriára nehezedő nyomással – az utolsó pillanatig fékezte a megállapodást, hiszen a bécsi álláspontot képviselve a teljes tagság mellett a kiemelt partnerséget is fenn kívánta tartani alternatívaként. A jogi végzettségű – az átlagosnál magasabb termete miatt „nagy szőkének” is nevezett – Plassnik hosszabb ideig a kancellár legközelebbi munkatársai közé tartozott, Wolfgang Schüssel kabinetfőnöke is volt, majd államtitkárként a külügyminisztériumban dolgozott. Több mint húszéves külügyi tapasztalattal rendelkezik, s az osztrák siker láttán érthető, Schüssel miért benne látta a bécsi diplomácia sikerének kovácsát. (Gy. Zs.)
