Ünnepi emlékezés az aradi vértanúkra

Munkatársunktól
2005. 10. 06. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Katonai tiszteletadás mellett felvonták, majd félárbocra engedték a Magyar Köztársaság állami lobogóját tegnap az aradi vértanúkra emlékező nemzeti gyásznapon Budapesten, a Parlament előtti Kossuth téren. A ceremónián részt vett Sólyom László köztársasági elnök, Holló András, az Alkotmánybíróság elnöke, Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Kiss Péter, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter és Mandur László, az Országgyűlés alelnöke.
Mandur László a Batthyány-mauzóleum előtt tartott megemlékezésen úgy fogalmazott: az aradi vértanúk áldozata akkor nem volt hiábavaló, ha ma a politikai élet szereplői a közös nemzeti célok érdekében félre tudják tenni torzsalkodásaikat. Az alelnök szerint a feleknek meg kellene beszélni, mit jelent számukra a haza, a család, a közösség, és mit jelent „nemzeti méretekben egyről kettőre jutni”. Az 1849 októberében kivégzett magyar miniszterelnök mauzóleumánál Sólyom László, Holló András, Lomnici Zoltán és Petrétei József igazságügy-miniszter helyezett el koszorút. Ezután a közjogi méltóságok a Batthyány-örökmécsesnél rakták le közös koszorújukat.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök közleményt adott ki az aradi vértanúkra emlékezve. „Nekünk, a köztársaság mai polgárainak, Magyarország mai vezetőinek úgy kell élnünk, hogy ne a szavainkkal, hanem a tetteinkkel legyünk méltók az aradi vértanúk emlékéhez. Október 6-a szomorú, de fontos dátuma nemzeti történelmünknek. Egy közösséget ugyanis nemcsak az örömei és a sikerei kovácsolnak össze, hanem a tragédiái és a bukásai is” – írja a kormányfő, aki hangsúlyozza: az aradi vértanúk igaz hazafiak voltak, akkor is, ha sokan közülük nem magyarnak születtek. Volt közöttük szerb, horvát és német ajkú egyaránt, mégis Magyarországért, a magyar szabadságért haltak meg, ezért a nemzeti emlékezet magyar vértanúként őrzi meg mindannyiukat.
Bozóki András kulturális miniszter Székesfehérvárott, Vágner György a gyászt és a reményt kifejező feszületénél, a Corpus Hungaricumnál mintegy félezer emlékező előtt szólt arról, hogy bár a forradalmakat, a reményeket történelmünk során mindig megtorlás követte, ő azt reméli, 1989 után ez örökké más lesz, nem lesz visszarendeződés.
Hiller István MSZP-elnök a főváros XX. kerületében, Vécsey Károly honvédtábornok emlékköve előtt tartott beszédében hangsúlyozta: a vértanúk emlékezete köti össze a magyar nemzet tagjait. – Egy nemzethez tartozunk mi magyarok, határon innen és határon túl. Egy nemzethez, akik között bár lehet vita, a történelmi múlt, a nyelv, a kultúra és az áldozatok emléke, az októberi vértanúk tisztelete összeköt – mondta. Hiller kiemelte, hogy a nemzeti gyásznap nem lehet pártpolitikai viták témanapja, mert az méltatlan lenne a vértanúk emlékéhez.
– Gróf Batthyány Lajost, az első felelős magyar kormány miniszterelnökét mint „a magyar szabadság apostolát” tiszteljük másfél száz esztendeje a magyar történelmi mitológiában – hangoztatta Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke csütörtökön a Vas megyei Ikerváron. A halálra készülő Batthyány Lajos feleségéhez írt búcsúleveléből idézett beszédében kiemelte, hogy a mártír miniszterelnök haláláig hű volt hazájához és a királyhoz is.
A Vajdaság több városában is megemlékeztek a magyar szabadságharc Aradon kivégzett vértanúiról. A bánáti Eleméren tartott központi ünnepségen felszólaló délvidéki politikai vezetők a magyar nemzet széthúzását helyezték szembe a mártír tábornokok összetartásával. A szabadságharc áldozatainak emlékére Huzsvár László bánsági római katolikus megyés püspök mondott misét, utána emléknapi beszédek hangzottak el a szentély falán elhelyezett emléktáblánál, s felolvasták Szili Katalinnak, az Országgyűlés elnökének üzenetét a határon túli magyarságnak.
Dudás Károly, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke szerint az aradi vértanúk abban különböztek a jelenkor magyarjaitól, hogy amikor a nemzetnek igazán szüksége volt rájuk, habozás nélkül félre tudták tenni a köztük feszülő ellentéteket, és egyként tudtak cselekedni, feláldozva életüket is. „Mi azonban egyenlőre csak a széthúzásra való hajlamot örököltük tőlük” – hangoztatta Dudás, aki szerint ez „a kisebbségi lét legmélyebb bugyra… az elnyomók pedig kéjes mosollyal tenyerüket dörzsölik Bukarestben, Pozsonyban, Kijevben, Belgrádban és Hágában.”
Kiss Alpár, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének szónoka emlékeztetett arra, hogy az aradi vértanúk többsége délvidéki volt. Ennek fényében képletesen azt kérdezte Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnöktől, hogy kapnának-e a tábornokok ma magyar állampolgárságot, „vagy újra kellene bizonyítaniuk hazafiasságukat azok előtt, akik tavaly december 5-én tönkretették a magyar nemzet egységét?”
Kárpátalja magyarsága az idén is méltó módon emlékezett meg az 1848–49-es forradalom és szabadságharc vértanúiról a nemzeti gyásznapon. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség hagyományosan Nagyszőlősön, az 1849-ben vértanúhalált halt egykori Ugocsa vármegyei főispán, Perényi Zsigmond báró szobránál tartotta meg a levert szabadságküzdelem után kivégzett mártírok emlékének szentelt ünnepségét.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.