Banya

Piroska kis jóindulattal sztárnak számít, de a sztori siralmas közhelygyűjtemény. Nincs benne pénz. De ha valamelyik nagyokos pávián ráérzett volna, a nagymamában ott volt a lehetőség, a szánandó hülyeségre ugyanis ész nélkül vevő az elbutított tömeg. Ha rám bízzák, én a vadászt dörzsöltem volna fényesre. A héttörpés történet megjárja, de poros, nem ártott volna hozzányúlni, mondjuk Hófehérke a bokorban borotválkozik, vagy átlátszó hálóingben virslit főz, amikor az alacsony csávók reggel munkába indulnak, a végén persze teherbe esik, és ikreket szül, két barom óriást, mert manapság csak a szélsőségekre lehet építeni! Tündérszép Ilona is sztáralkat, de nála az érzelmek mindent összenyálaznak, ráadásul férfival még nem volt dolga, az pedig éhhalál, a taxiköltség se jön vissza.
Manapság egyetlen járható út van, a történetet könyörtelenül át kell szabni, különben nem lehet feltolni a csúcsra! Meglátjátok, nem ördöngösség. Vegyünk egy lapos kis marhaságot, a Jancsi és Juliskát. Odáig rendben van, hogy a banya begyújtja a kemencét, a tüzet szereti a jónép, fél tőle, mint a víztől, de utána már sivatag az egész mese, az útra szórt morzsáktól még egy kis középsős is rongyosra kaparja magát.
Nálam valahogy így folytatódna.
Jancsi váratlanul azt mondja Juliskának, nézd csak, húgocskám, mennyire megszépült a banya keléses arca a lobogó tűz fényében! Juliska persze lesápad: ugyan, Jancsi, hova tetted a szemedet, ez az emberi féreg ocsmányabb, mint valaha, ráadásul meg akar enni bennünket, jaj a harmatos, fiatal éltünknek! Mire Jancsi dühbe gurul: eddig se volt sok eszed, Juliska, de úgy látom, az a kevés is elment kendert áztatni, miért nem akarod megérteni, hogy nekem a banya tényleg nagyon tetszik, ha ránézek, talpig leizzadok, egyébként is mindig vonzódtam az érett nőkhöz, azok legalább tudják, mit akarnak. Jancsikám, galambom, hát nem látod, hogy penészes szakáll leng a lebenyes tokáján, a vasorrában pedig drótférgek tekergőznek? Hát aztán, nem lehet mindenki tökéletes! Erre Juliska kicsit sírdogál, aztán megkérdezi: a gacsos, csontlába is tetszik? Hát! A keshedt, mohos mellye is? Hát! A kocsonyás púpja is? Hát! A fogatlan, büdös szája se szegi kedvedet? Dehogy szegi, épp ellenkezőleg! És engem vajon szeretsz-e még, Jancsi drágám? Hát, ha már így megkérdezted, tégedet úgy utállak, mint az egyszemű paraszt a görbe szalonnát!
Így beszélgettek a földön ülve, két sütőlapát között, ahol a banya háromlábú fekete macskája őrizte őket. A görhes vénasszony persze tüzelés közben tisztán hallott mindent, és mondanom sem kell, mintha hájjal kenegették volna Jancsi szavai. Károgott valamit sebtében, aztán gyorsan becsoszogott a szobájába, a ládája mélyéről előkotorta az erdei szamócából párolt parfümjét, csipkebogyóból viaszolt szájrúzsát, fafésűjét. Lepókhálózta a tükröt, és nekilátott szépítkezni. A végén bíborszínű harisnyát és zsinóros huszármentét öltött magára, a fejébe zöld vadászkalapot nyomott, komótcipőbe bújt, s varjútollakból készült legyezővel hűsítette magát. Eltüzelt áldozatai után maradt ez a sok finom holmi.
Amikor a banya visszatért a konyhába, megkékült nyelvét csábosan az állára lógatva himbálta magát, ványadt ülepét riszálva le-fel járkált a béltartó bödön és a csonkolópad között. Képzelheted, Jancsinak szikrát hánytak a szemei ennyi gyönyörűség láttán, nyargalt a vér ide-oda az egész testében, legszívesebben ölbe kapta volna a banyát, hogy rávágja a szalmadikóra, de csakis hasra, hogy a púpján ne billegjen. A banya persze megérezte, hogy Jancsi mire gondol, nekivörösödött, és még jobban kellette-illette magát.
Ezzel a takonytündérrel mi legyen, édes Jancsikám? Ropogósra tüzeljük a gyönge húsát, karót verjünk az ülepébe, kivájjuk a két pillés szemét, vagy eltapossuk, mint egy pukkanós szemölcsöt? – kérdezte később a banya, és Juliska felé köpött egy füstöset. Mire Jancsi így válaszolt: a kedvemért ne bántsuk, hanem változtasd ízibe’ banyává, utána le is út, fel is út, repüljünk, irány a boldogság kék tengere!
Úgy is lett. Juliska a legrondább banyává változott, olyan rettenetes emberi szörnyet a föld még nem hordott a hátán.
Ezek meg ketten kéz a kézben elindultak, hogy kitaláljanak a sűrű erdőből. Úgy tudom, hogy ki is találtak.