Ellopják és meghamisítják a közelmúltat

Volt szerencsém olvasni Löffler Tibor írását (Rendszerváltásról szó sem volt, Magyar Nemzet, november 14.) arról, hogy a jelenlegi miniszterelnök levelezései révén mily dicstelen szerepet vitt még KISZ-vezérként, közvetlenül a rendszerváltást megelőző időkben. A cikk olvastán eszembe jutott a kormányszóvivő idevágó nyilatkozata és az úgynevezett Heti Hetes erre reagáló műsorrésze. Két megjegyzést, ha megengednek.
Az egyik. Az ifjú szóvivő nyilatkozata, miszerint a kormányfő (a volt KISZ-vezér) „politikai kiszorításra” értett eszközei a jelenre is érvényesek, mi több, legitim lépések a Fidesszel szemben, történelmietlen és komolytalan. Batiz érezhetően annyira fiatal és zöldfülű a rendszerváltozás történéseit illetően, hogy a főnökét mosdató bejelentései fényében tényleg fogalma sem lehet arról, mi történt ebben az országban 1990 előtt. Lehet, hogy Batiz kitűnő Playboy-interjúalany és rokonszenves a mosolya, de talán jobb lenne, ha előzőleg történelemkönyveket olvasna az MSZMP-ről, a pártállam bukásáról, a szocialista államcsődről, a Duna-gate-botrányról, Nagy Imréről, az Orbán-verésekről, a rendőrhatósági vegzálásokról, egyáltalán a demokratikus ellenzék megalakulásáról, mielőtt a tájékozatlanok magabiztosságával megint kiállna a kamerák elé. Főnöke diktatúrát szolgált – ő meg a diktatúra „termékét”, ezen nincs mit szépíteni.
Nem meglepő módon az MSZP közeli RTL Klub tévécsatorna, ahol előzőleg Batiz felkapott műsorvezető volt, „a humor nagyágyúi” reklámszöveggel hirdetett Heti Hetes című műsora is hasonló szellemi színvonalon mozgott. A főbb hangadók – egy szenvedélyesen politizáló színész és egy szellemtelen humorista, aki odáig süllyedt, hogy kormánybarát közlönyét állami pénzekből is finanszírozzák – kedélyesen elnevetgéltek a dolgon, csupán az őrsvezetőket hiányolták a sztoriból. Mondván, hogy őket miért nem állítják ugyanúgy pellengérre. Hogy mit szóltak volna, ha Orbán írogatott volna ilyen leveleket az uralmon lévő MSZMP-nek az ellenzéki Gyurcsányról egy hasonló szituációban, nos, azt borítékolhatjuk. De amit most műveltek Gyurcsány iránti szervilizmusukban és Orbán iránti gyűlöletükben, az lényegében nem más, mint szimpla történelemhamisítás. Nem más, mint az egykori elnyomott gyalázása az egykori elnyomó érdekében. A diktatúra haszonélvezőinek relativizálása, majd szolgai felmentése a rezsim ellen formálódó erők rovására. Nem lenne jó, ha elharapózna a rendszerváltozás gyötrelmeivel való viccelődés. Sokan ugyanis nem tréfaként élték meg ezeket a nehéz éveket. Ahol egy ilyen műsor simán adásba mehet, az tényleg a volt párttitkárok, KISZ-vezérek, KB-tagok, PB-tagok, szt-tisztek, titkos ügynökök, állami cenzorok és egykori karhatalmisták országa. Jobban mondva: gondtalan paradicsoma.
Ez tényleg egy következmények nélküli ország. Egy ilyen súlyú ügyön kultúrnemzetek kultúrtévéiben kultúremberek aligha röhigcsélnének önfeledten, tapsgépekkel alájátszva: igaz, tőlünk nyugatabbra egy Gyurcsány, maximum szavakban, ha miniszterelnök lehetne. Komolyan legfeljebb egy ottani, valódi Heti Hetesben, például nyolcadik pojácaként.
Máté J. Csaba
Budapest