Eredmény kényszer nélkül

Nagyszerű, a hazai rendezésű 1997-es vb előtt és után sem látott kiváló, 13-11-es győzelem-vereség aránnyal, valamint egy ezüstéremmel, egy 5. és egy 7. hellyel zárta a magyar ökölvívó-válogatott a mienjangi vb-t. Világversenyen itt debütált szövetségi kapitányként idősebb Balzsay Károly.
– Nem munkált önben izgalom egyrészt a debütálás, másrészt az év végi időpont miatt? Hiszen így későn tudta csak meg, mit ért az eddigi szakvezetői tevékenysége, s javítani idén már nem lett volna idő.
– Mindenkiben lappang ilyenkor feszültség, akár bevallja, akár nem. Szerencsére nem volt rajtunk eredménykényszer, de ez is csak addig él, amíg be nem fejeződik az adott verseny, akkor már hiányozna a jó teljesítmény. A kései időpont miatt nem fájt a fejem, jobb az év második felében versenyezni, addig beérik a munka.
– Hogyan, milyen filozófiával vágott neki a mienjangi vb-nek?
– Azzal, hogy ez a kísérletezések éve és versenye, s egyben a pekingi olimpiai felkészülés első lépcsője. A fiúkkal már tavaly megbeszéltem, mire számíthatnak, s most nem- csak az ásásra gondolok, mert többek között azt is csináltuk, hanem a gyakorló és feladatos kesztyűzésre, mert ebben éreztem a legnagyobb lemaradást. Az edzőpartnereket direkt az ellenfelek várható stílusára választottuk, Bedák Palinál bejött, Káté Gyuszinál nem.
– Hogyan értékelné a magyar csapat teljesítményét?
– Óriási sikernek, s nem csak a számszerű eredmény, „Pimpa” ezüstérme, valamint Dudás Tibi és Darmos Józsi helyezései alapján. Amit a fiúk maguktól tettek a nézőtéren közös szurkolásnál, az edzőteremben pedig az ellenfelek edzésének elemzésekor, az mindennél többet ér. Látszott, hogy a boksz az életcéljuk, hogy komolyan veszik, amit csinálnak. Az eddigi legnagyobb vb-n pozitív meccsmérleget értek el, pedig az átállás nem ment zökkenőmentesen, Káté például ennek itta meg a levét.
– A sorsolás eleve nem kecsegtetett sok jóval.
– Borzasztónak tűnt, de bíztunk a csodában és a felkészülésben. S nemcsak abban, amit mi végeztünk Tatán kiváló körülmények között, hanem ami a klubokban zajlott. Úgyhogy köszönöm a klubedzőknek, hogy jó állapotban kaptam meg a versenyzőket, örülök, hogy együtt sikert értünk el.
– Nem lehetett volna ez még nagyobb? Bedák fináléjára gondolok.
– Bánt az a mérkőzés, alig várom, hogy nyugodtan elemezhessem. Igazság szerint a döntő előtt hiába kerestem, nem találtam fogást a kínain Pimpa számára, de hát mindez utólagos okoskodás.
– Merrefelé ment Mienjangban a világ amatőr boksza?
– Gyorsabb és agresszívebb lett, amennyire láttam, de hála Istennek, nem volt sok időm nézegetni, hiszen a mieink rengeteg munkát adtak. Ezután is legyen így!