Hogyan legyél humoralista (108.)

(HAMVAS VI.?)
– És az milyen volt, amikor négy gólt lőttem? Egyet a mi térfelünk közepéről… a mi kapunkba… mert az ellenfél nem jött el a meccsre.
ÉS AZ MILYEN VOLT
– amikor ezzel a puszta két kezem egyikével megfogtam a labdát, illetve kézbe vettem a már erősen vesztésre álló mérkőzés irányítását… elkezdtem pattogtatni a 16-oson belül… a bíró legnagyobb megrökönyödésére… pedig kézilabda meccs volt… és különben is országos ifiválogatott lettem majdnem kalapácsvetésben… azt meg lábbal… azóta sem beszélek az ortopéd sebészemmel… két dopping-vizsgálat elhanyagolása között sem…
ÉS AZ MILYEN VOLT
– amikor így, egyszál gatyában nyáron lementem Almásfüzitőre negyedmagammal… az ellenfél is ott volt… kábé pont 11-en ha lehettek… és egy óvatlan – utólag sem megóvott – rossz pillanatomban elloptam tőlük egy labdát… merészen adtam majdnem egy gól-paszt a közönség szemeláttára… de ők végül mégis 8:0-ra nyertek, persze a másik hét, végig általuk birtokolt labda is belejátszhatott ebbe…
ÉS AZ MILYEN VOLT
– amikor a Népligetben császárzsömlyét uzsonnáztam tavaly, idei ugorkasalátával… és odajött – csak úgy – egy labda a ferencvárosi stadionból… a kispadomhoz… és én megkínáltam… a leszorított jobb külső csüdömmel… és a labda az erős rúgástól akkora gellert kapott, hogy a Fradi pálya helyett a császár (zsömlye) városban, Bécsben, a Práter fölött kezdett el körözni… mert a reptér ottani irányítói sokáig nem engedték leszállni… de aztán majdnem fradi (drukker) gól is lett belőle… a Rapid-FC Milán meccs tizedik percében… de hiába jutott el odáig a labda a Népligetből rakétasebességgel, az ötösről fölé fejelte az a lökött, még nálam is szórakozottabb Hundertwasser. Ahelyett, hogy mindketten csak azzal a jó édes nénikénkkel… vagy a parádi ellenőrrel, a szegény, jó grószpapával… – Ez talán még nem kódolt… (vagy ha igen, akkor se).
ÉS AZ MILYEN VOLT
– amikor én és a kisöccsém, a későbbi Puskás öcsibácsi… anélkül hogy egy pillanatig is felnézett volna rám… egyszer csak meglátott engem, illetve csak a fantáziát… nem annyira bennem, inkább kívülem… és a védelem felszabadítása után, 1945 méterről… az ellenfél védőinek feje fölött átívelve szinte rátapasztotta a labdát a lábamra, nekem már épphogy csak be kellett volna pöccintenem, mégsem tudtam, mert kivételesen nem a kapust állították be aznapra, hanem két morcona kormányőrt a Parlament kapujába… és hiába, hogy mindketten őrvezetők voltak… ha még magasabb rangúak is lettek volna, tábornok az sok van, de Puskás öcsi csak egy…
(És ez a hagyatéka semmilyen nemű pénzösszegért sem vándorolhat se ide, se oda, se sohanapon se sehova…)
ÉS AZ MILYEN VOLT
– amikor felcsaptam dalszövegírónak és fennhangon dúdoltam: Minek annyi, minek ennyi, minek a semennyi…
ÉS AZ MILYEN VOLT
– most nem a szőkesége… amikor egy kétes egzisztenciájú – mindkét oldalán már átesett – póniló a fakultatív jogi egyetem főbejáratának árnyékában suttyomban ráijesztett a kettős könyvelésű és egyes mércéjű hencegő Juszticia hercegnőre, aki ezért ledéren mérgében ismételten nem söpörte le a mérleget… De nem tudni pontosan, hogy Juszticia volt-e az igazi neve, vagy csak egy áruvédjegy, mint akármely mosóporé… és él-e még… van élte még egy? s az végre már a proletáré…? vagy megint csak az utókoré…
ÉS AZ MILYEN VOLT
– amikor Ady az Endrődy Sándor György utcájába csak úgy naivan besétált… és Hamvas… és Hamvas… és Hamvasról-tól még egy sor sem íródott… – És nemhogy nem írt ebbe a cikkbe, nem is olvashatott volna (belőle semmit se ki), mert ő is egy magyar nemes volt… És különben is hiába írok én egy újságnak akár a sportrovatába, akár a hétvégi magazinjába, mert Hamvas életében is csak összesen kétszer olvasott újságot. Egyszer az első és egyszer a második világháborúban. (A harmadikat már nem érhette meg.)