Nyalóka

Gyurcsány Ferenc zavaros polémiái között gyakorta megjelenik az istenkirály mint negatív megbélyegzés. Mivel technika szakon nem tanítanak egyiptológiát, szívességből elárulom, hogy az istenkirály elnevezés az egyiptomi fáraókat illeti. Az egyiptomiak számára evidens, hogy Hórusz leszármazottjai az istenkirályok. Gyurcsány szájából azonban némiképp talány, hogy „ördögi” ellenségét, Orbán Viktort miért emeli gyakorta Narmer vagy Hufu magasságába. Különösen zavaró volt ez a műveletlenség november 4-én, amikor Magyarország miniszterelnöke nem hivatalát gyakorolta, hanem óriási médiacsinnadratta közepette bevonult a Klubrádió stúdiójába, hogy Orosz József helyére üljön a mikrofon mögé. A Kontra nevezetű hogyishíjják most ünnepelte az ötszázadik adását. Mivel is lehetne fényesebben ünnepelni, mint a polihisztor Gyurcsány szerepeltetésével, aki Dávid Ibolya „riporternőt” váltotta a széken? Értik, ugye? Magyarországon egy magánrádió sajátos eszközeivel besegít a miniszterelnök és a pártját eljátszó pártelnök választási kampányába. Vicces.
Egy magánadó azzal ünnepel, akivel akar. Megörökítésre méltó aktussá akkor válik, amikor a magánrádióban elhangzott bohózatot másnap a közszolgálati televízió egyes csatornáján a Nap-kelte tálalja a nézők elé. Sajtótörténeti pillanat.
Röviden. A lényeget tekintve elegendő lett volna, ha a Klubrádió, illetve más napokon a közszolgálati televízió műsorvezetője megkéri miniszterelnökét: tolja le a nadrágját, hogy ők egy kiadós nyalással tegyék még emlékezetesebbé az ötszázadik adást. A legsötétebb kádári idők hangulatát idézte a műsor. Gyurcsány, a riporter! Anyám! Fél órát hallgattuk, hogy ő milyen jó miniszterelnök, hogy ő a miniszterelnök, hogy ő a jó, az igazi miniszterelnök, de lehetne akár rádióriporter is, de nem, mert sokkal jobb miniszterelnök, és a miniszterelnök elnök, aki miniszter, és hát hogyne, a miniszterelnök is csak egy ember a sok közül.
És Orosz József, a máskor gúnyos, fölényes riporter, megrokkanva a szolgai alázattól, ott mancsaftol Gyurcsánynak. Hangja elcsuklik, gombóc a torkában, nem kap levegőt. Szegény Darvas Ivánnal egymás kezét szorongatják a meghatottságtól, mert Gyurcsány – ó, Klára! – történelmi bejelentést tett: Megköveti ötvenhat áldozatait. Ott, a Klubrádióban!
Hangja fojtott és karcos, vártuk, mikor lép a színre Lakat Karcsi egy csomag papír zsebkendővel. Lehetne sírhatnékunk nekünk is. A helyzet olyan kimódolt és kulisszahasogatóan hamis, hogy nem csodálkoztunk volna, ha megjelenik a rendező, mondjuk Szabó István, akit szintén meghívtak ebbe az ötszázas cirkuszba, és megismételteti a felvételt, mondván, itt senki nem az, aminek mutatja magát.
Hogy Gyurcsány miként követi meg Szemlőhegyről azokat az ötvenhatosokat, akiket pártja és koalíciós partnere szenilis hülyéknek, kikopott vénembereknek, viselkedni képtelen zárványoknak tart immár 15 éve, az a talányok talánya. Ötvenhat ügyét ugyanis nem lehet elintézni Orosz Józsi klubrádiós műsorának néhány torokrezgetős mondatával. Ez alatt a tizenöt év alatt a jobboldali vagy polgári sajtó a másik oldal szerint csak selejtet és Orbán-fanokat termelt. A jobboldal ezért szervilis, tehetségtelen, írni és olvasni képtelen, sikertelenek gyűjtőhelye.
Szombaton reggeltől ez nem érvényes. Nyaltok, fiúk, ott, a baloldalon ezerrel. Pénzért? Hatalomért? Muszájból? Nincs nekem ezzel semmi bajom, csak ne tegyetek úgy, mintha ez a szép hosszú és kétágú nem a ti forró nyelvetek volna.