Áll a bál az Operaházban… Fényes tekintetű Bozóki András körzeti miniszter (vagy inkább a pórázt kezelő Gyurcsány nemzetvezető) döntése értelmében – amint azt megírtuk – az idén már semmiképpen sem fizetik ki a szerződéses művészek elmaradt honoráriumát, böjtöljenek szerencsétlenek, úgy kell nekik, minek álltak be énekesnek… Szerződésszegésnek hívják az ilyen faluvégi eljárást latin nyelvezetű országokban…
Jelek szerint ebben az országban meg lehet csinálni mindent, összesen arcbőr kérdése az egész. Nagyjából húsz művészt érint a dübörgő kormány rendelkezése – hogy kitől eredt az ötlet, nem tudni, talán Müller Péter Sziámi áll az események mögött, ő ugyanis a dalszínház szaktanácsadója, tudniillik az operához is ért (ha kell, fejőnőnek is beáll).
Valami maradványképzési kötelezettségre hivatkozik a hatalom, vagyis hogy evégett nem tudnak fizetni a hivatásukat végző művészeknek (a Gyurcsány–Bozóki–Müller művésztrióra nem vonatkozik a maradványképzés, egyiküknek sem kell hó végén zacskóból töpörtyűt enni).
Szerencséje boldogult Liszt Ferencnek, hogy nem a Gyurcsány-rezsim alatt komponálta a Szerelmi álmokat – mehetett volna szegény az önkormányzati ingyenfalatozóba.
Egyéni véleményem szerint ez a maradványképzési Bozóki-mese (vagyis, hogy nem fizetünk a dolgozóknak) valamilyen járulékos kapcsolatban áll az EU-s pénzsumákolásokkal, statisztikai trükkökkel. Mindenesetre szervesen illeszkedik hervadó hazánk arculatához. Ahol átmenetileg Gyurcsány viszi a zászlót.
Az ország meg a terheket.

Kánikula, majd erős lehűlés várható a napokban