Ez igen, így kell kinézni egy kiadványnak a másolásbiztos világban. (Ahol csak a másolás biztos.) Papírtokos, filmréteggel bevont borítóhüvely, mint könyv nyílik belőle a dupla koncertfilm, a bepakolt korongok részben metszik egymást – ez végképp nem a lényeghez tartozik, de ha a vevő már ekkor csettint nyelvével, nem rossz előjel ez Peter Gabrielnek. És ínyenc füzetke is, és egyszerre misztikus és harmonikus képi világ. Kívül.
És belül? Hát nem az a tíz körömről lesodró rock, amit ezzel a felállással, technikával művelni lehetne. Nincs jobb a progresszív jelzőnél, erről úgyse tudja senki, mit jelent közelebbről, így férnek bele nyugodtan mind a címkézhetetlenek. Gabrielre húsz éve aggatják a különcöt is, de mára épp ez vált sablonná.
Zeneideológiák helyett empirikusan: egy végeérhetetlen fríg dallamot egzotikus furulyafélén szomorkodó muzsikustárs alatt vörös füstköd, vágásokban a színpad felé lassítva lépő sztár, aki egyszerre kelti testes szamuráj és – a tarkójára applikált fülhallgató-jeladó-teleszkópmikrofon-szet okán – futurisztikus csillagharcos látszatát. Eljut billentyűkig, és indítja a Red Raint, ekkor kapjuk az első fogódzót: a szőrös, de intakt hang az övé, s Sledgehammere is frissen pörölyöz.
Szintén nagypapakorba őszült Genesis-rajongók hosszú kihagyással már nem ismernének rá. Ha én se nézek oda, kövezzenek meg, de időnként Paul Simont hallom ebben a muzsikában. Ami milyen is? Semmiképp se nyúlós, mint a másik excsapattagé, bizonyos Collinsé. Aprólékosan kidolgozott, szétszínezett, bonyolított szerkezetű zene, szólótól eltiltott rockzenészekkel. Hangzása szimpla sztereóban is izgalmas, DTS-sel pedig annyi irányból történik, hogy már-már elvonja a figyelmet a sok bekevert világzene-kiáltás, keleties zörej vagy Gabriel melodramatikus francia (!) konferansza baljós szintetizátor-orgonapontok felett.
Grammy-díjak és egyedi filmzenék ura profi show-t sugároz, s csak ha hangszerkezelést lehetetlenítő tánclépéseket lejt a gitárszekcióval, bizonytalanít el, hány sávon maradt javítatlan a koncerthang… Azért kétség ne legyen, a Sean Connery-arcú arkangyal (playbackkel vagy anélkül) az a fajta jelentős muzsikus, aki tehetségét extrákkal kiparádézott anyagában meg is tudja mutatni. Rajongók, ha ezt Biko is megérhette volna…
(Peter Gabriel: Still Growing Up, Live/Warner DVD.)
origo.hu
Szijjártó Péter az Origónak: Az európai vezetők abban érdekeltek, hogy a háború minél tovább tartson
