Tehetségek kerestetnek

Két megközelítésből is értékelhető a hét végi Skoda-kupán győzedelmeskedő magyar jégkorong-válogatott teljesítménye. Egyrészt dicséretes, hogy a különféle okok miatt tizenhárom állandó játékosát nélkülöző csapat is első helyen végzett, másrészt viszont még mindig elsősorban ugyanazok – mindenekelőtt Ladányi, Ocskay, Palkovics – határozzák meg az együttes eredményességét.

Sérülés, illetve betegség miatt Peterdire, Erdősire, Orsóra, Vas Mártonra, Kangyalra, Sillére, Gröschlre, Kovácsra, Ondrejcikre és Budaira, valamint a Kanadában szereplő Vas Jánosra eleve nem számíthatott Pat Cortina, a magyar válogatott szövetségi kapitánya. Családi gyász miatt Tokaji sem játszhatott a tornán, ráadásul a szlovákiai Zólyom elleni első mérkőzésen Szuper Levente is megsérült. Ez összesen tizenhárom ember, néhány éve ekkora vérveszteséget még biztosan nem hevert volna ki a magyar válogatott, még az is veszélybe került volna, hogy egyáltalán ki tud-e állni.
E tekintetben mindenképpen megfigyelhető az előrelépés. Immár nem csupán két klubnál, az Alba Volánnál és a Dunaújvárosnál, hanem az UTE-nél is komoly munka folyik, azok a játékosok, akik hétről hétre a bajnokságban és az Interligában edződnek, a válogatottban is megállják a helyüket. Kiegészítő emberként – tehetnénk hozzá. A prímet továbbra is a Ladányi, Ocskay, Palkovics trió viszi. Kikiálthatnánk például a románok ellen vasárnap két-két gólt és gólpasszot jegyző, a meccs legjobbjának választott Gergely Csabát a torna felfedezettjének, csakhogy a Zólyom és Japán ellen nem villogott ennyire, s már betöltötte huszonhatodik életévét… Az utóbbi években a nyilván nem véletlenül Kanadában is felfedezett Vas János az egyetlen, aki klasszisaink magasságába emelkedett, a többiek egyelőre csak jó játékosok. Az igazán nagy tehetségek felbukkanása még mindig várat magára.
S egyre sürgetőbben. Ladányiék sem fognak az idők végezetéig hokizni, arra pedig még kevesebb a garancia, hogy folyamatosan a jelenlegi színvonalon. Intő jel, hogy a velük egyidős Simon és Tőkési már érezhetően túljutott a csúcson.
A 2006-os világbajnokságra az ideihez képest alig változik a játékoskeret. Egyedül a Szlovákiából honosított Ondrejcik jelent erősítést, illetve még Holéczy jelenthetne, de neki addigra még nem telik le a nemzetközi szövetség által kötelezően előírt kétéves pauzája. Vas János nélkül pedig mindenképpen gyengébbek leszünk, ám őt aligha engedik haza Kanadából. A nehézségek számbavételekor azt még korai lenne taglalni, hogy jövőre ráadásul sokkal erősebb lesz a mieink vb-csoportja. Egyelőre örüljünk a mostani sikernek!