Törököt fogott a kormányfő

Régi vágya teljesült a kormányoldalnak, mégsem tapasztalható felhőtlen öröm a szocialisták és a szabad demokraták háza táján. Orbán Viktor hétfőn egymás után harmadszor szólalt fel a parlament plenáris ülésén, a közbeszéd hetek óta a volt kormányfő javaslataitól hangos. A hétfői híradókat, a keddi újságokat eddig Gyurcsány Ferenc mondanivalója – többnyire a Száz lépés programjának részletezése – uralta, de ez már a múlté. A miniszterelnök korábbi felszólalásaiból mindig jelentős időt fordított Orbán Viktor bírálatára. Gyurcsány Ferenc kioktató hangnemben rendre gyávának nevezte a Fidesz elnökét, aki szerinte „úgy fél a parlamenttől, mint ördög a tömjénfüsttől”. Visszatetsző ez egy olyan politikus szájából, akit demokratikus szavazáson még egyszer sem választottak országgyűlési képviselőnek, és aki a legutóbbi időkig csak a televízióból követhette figyelemmel a parlamenti munkát.
Persze azt valószínűleg Gyurcsány Ferenc is tudta, hogy neki addig jó, amíg Orbán Viktor hallgat. A rendszerváltozást követő tizenhat évet felidézve talán azt is sejtette, hogy a Fidesz elnöke nem fél beszélni az Országgyűlésben. A kormányfő éles kirohanásai minden bizonnyal éppen azt a célt szolgálták, hogy a volt miniszterelnök ne szólaljon fel. A nagyobbik ellenzéki pártban ugyanis sokan fogalmaztak meg olyan véleményt, hogy Gyurcsány Ferenc utasítására ne szólaljon fel a Fidesz elnöke. Aztán hamar kiderült, hogy az ellenzék parlamenti szócsatába belerángatott vezetőjével törököt fogott a baloldal vezére.
Három héttel ezelőtt Orbán Viktor a parlamentben a nemzeti konzultáció lezárásának apropóján javaslatot tett a garanciatörvény megalkotására. Gyurcsány Ferenc ekkor még kiegészítésekkel ugyan, de támogathatónak tartotta az indítványt. Miután a törvényjavaslatba bekerültek az általa kért módosítások, kiderítette, hogy ő inkább majd egy másik kezdeményezéssel áll elő, amelynek munkacíme Új megegyezés a köztársaságról. A miniszterelnök tehát – mint az mára egyértelműen kiderült – a saját stratégiája szempontjából hibásan reagált ellenfele első felszólalására. Úgy is mondhatnánk, már az első próbán elbukott. A hibát később csak Lendvai Ildikó szoknyája mögé bújva ismerte el. Az MSZP frakcióvezetője volt az, aki határozottan kijelentette: törjön le a keze, ha a garanciatörvényt megszavazza. Ehhez az őszinte véleményhez csatlakozott végül Gyurcsány Ferenc is. A szocialisták és a kormányfő tanácsadói nyilván rájöttek, hogy ha bármilyen törvény születik a Fidesz elnökének a kezdeményezésére, az számukra taktikai okokból csakis kudarcként értékelhető. Még ilyen médiafölény mellett is nehéz lett volna azt magyarázgatni, hogy hiába Gyurcsány a kormányfő, Orbán javaslatát szavazza meg a parlament.
Ilyen előzményekkel érkeztünk el Orbán Viktor e heti felszólalásához, amelyben a politikus hadat üzenve a luxusprofitnak azt javasolta: csökkentsék tíz százalékkal a lakossági áram árát, mivel régiós összehasonlításban nálunk feltűnően drága az energia. Gyurcsány Ferenc a felszólalás alatt kezeit tördelte, majd jegyzetelt néhány sort, aztán helyette Kóka János reagált. A gazdasági miniszter a felszólalásra totális, érvelés nélküli elutasítással és támadással válaszolt. A milliárdos tárcavezető ahelyett, hogy magyarázatot adott volna arra, miért olcsóbb számos uniós tagállamban az áram, sértegetésbe és vádaskodásba kezdett. Kóka János is hibázott tehát: nevetségesnek nevezett egy felvetést, amely nagy valószínűséggel a társadalom nagy része számára korántsem megmosolyogtató. A miniszter bakiját próbálja a Népszabadság is helyrehozni, hiszen több cikket közöltek már arról, hogy a „Kormány is letörné az áram árát”. Gyurcsány Ferencéknek most főhet a fejük, miképpen javítsanak a teljesítményükön. Az mindenesetre látszik, hogy próbálkoznak. Most éppen ötezer forintot akarnak adni minden rászorulónak. Ezt a nyilvánvalóan populista javaslatot csak a föld ötletszerű szétosztásának újbóli bejelentése múlta felül. Azért arra biztosan sokan kíváncsiak, hogy Kóka János ezeket a terveket miképpen fogadta. Ha következetes, akkor a térdét csapkodta a röhögéstől.
Persze a Fidesz kommunikációja sem tökéletes. Olyan kijelentések mellett mennek el szó nélkül az ellenzéki honatyák, amelyek normális esetben igen komoly magyarázatra szorulnának. Melyek is ezek? Hazánkban járt José Manuel Barroso, akivel rövid eszmecserét folytatott Gyurcsány Ferenc. A kormányfő megértést kért Magyarország magas költségvetési hiánya miatt az Európai Bizottság elnökétől, mert – mint mondta – nem akar éhséglázadást. Ha egy miniszterelnök ezt mondja, akkor annak bizony súlya van. A rendszerváltozás óta fel sem vetődött az éhséglázadás lehetősége. Most meg nem tudunk megfelelni egy sor uniós kritériumnak, mert zendüléstől tart a kabinet, miközben a kormánypropaganda dübörgő gazdaságot emleget. Vajon miért hallgat erről a Fidesz?
Gyurcsány Ferenc november elején egy társadalompolitikai fórumon, miután megigazította a szemüvegét, kijelentette, hogy a Nemzeti fejlesztési tervnek a szegényeket és az elitet kell támogatnia. És mi lesz a többséggel? A középosztályt miképpen érinti majd a Nemzeti fejlesztési terv? Valljuk meg őszintén, foglalkozni kell a leszakadókkal, de azért nem kellene a segélyekre berendezkedők szekerét olyan nagy erővel tolni, az elit szekere meg amúgy is szalad – e csoport támogatásáról beszélni a mostani helyzetben több mint hiba. Az ellenzék miért nem szól egy szót sem?
Na és a legszebb. Kóka János áprilisban így fakadt ki: „Teljesen abszurdnak tartom, hogy nekem is jár a családi pótlék. Ez buta, igazságtalan dolog. Bőven elég lenne, ha csak a rászorulók kapnák.” Azóta persze döntöttek a családi pótlék felemeléséről, ami mindenkinek, vagyis a milliárdostól a létminimumon élőkig jelenleg is jár. Kóka János meri most azt mondani, hogy a családtámogatási rendszert az igazságosság jegyében alakították át? A Fidesz ezt az ellentmondást is szó nélkül hagyta, legalábbis nem vetette elégszer a gazdasági miniszter szemére.
Végül arról, hogy mire számíthatunk. A baloldal természetesen elő fogja venni ismét a szélsőjobbal kacérkodó Fidesz szlogenjét. A riogatás már elkezdődött. Hiller István, a történelem legtehetségtelenebb szocialista pártelnöke két kézfejét összefonva arról beszélt, hogy a Fidesz összeborul a szélsőjobboldali politikai erőkkel. Szerinte ezt bizonyítja az, ami a főváros V. kerületében történt, amelyet a nagyobbik „ellenzéki párt kampánylabornak használ”. – Meggyőződtem arról, hogy mindaz, ami itt történt, országos kisugárzású és forgatókönyvszerűen megvalósított – panaszkodott a napokban. Ha ezt a szöveget valami elmegyógyintézet közelében hallaná az ember egy fürdőköpenybe bújt alaktól, nem is foglalkozna vele, de a nagyobbik kormánypárt vezetője látja így a dolgok alakulását.
A szélsőjobbozás mellett újabb populista ígéretek is várhatók, amelyeket majd természetesen a következő ciklusban kíván megvalósítani a koalíció. Aki pedig arra számít, hogy egy percre is leáll a szocialista párt és a kormány kampánya, az csalódni fog, mert ez a választásokig csak erősödik majd. A meglepetésekkel is számolni kell, mert a sokat tapasztalt amerikai tanácsadók eszköztára nem lebecsülendő. Az lenne az ellenzék legnagyobb hibája – amit reméljük, nem akar többször elkövetni –, ha már most leírná a miniszterelnököt és az MSZP-t.
De mi jöhet még? Arra talán mégsem kerül sor, hogy Gyurcsány Ferenc vállon löveti magát egy mesterlövésszel, és nemzeti hőst kreáltat magából. Ugye?