A dévényi keresztesek temploma

Rejtőzködő Magyarország

Korunk olvasottabb közönségének Ady Endre 1906-ban megjelent verséből – Góg és Magóg fia vagyok én… – hangzik ismerősen Dévény neve; a földrajzban jártasak tudják, hogy itt torkollik a Morva határfolyó a Dunába; a régmúlt emlékei iránt érdeklődők számon tartják a dévényi gránitsziklán látható, egykor országos fontosságú vár romjait. Az 1940 óta Pozsonyhoz csatolt, de ma is különálló, régi hangulatú település éppen eldugottságának – és az osztrák államhatár közelségének – köszönhette, hogy szép utcáival, ódon házacskáival szerencsésen túlélte a múlt század városrendezési igyekezetét.
Dévény várának történetéről sokkal többet tudunk, mint a tőle 10–15 percnyi gyaloglásra lévő községéről. A csehek, szlovákok az egyik morva nagyfejedelem székhelyének tartják „Devínt” – hiába lokalizálta a valós helyszínt a morvaországi Velehrádra nagy tudósuk, P. J. Safarik már másfél évszázada –, északi szomszédaink szemében a históriai tények nem túl makacs dolgok. A várat mindenesetre IV. Béla király rendeletére kezdték el építeni 1242 után. A tatárjárás után a magyar királyságnak gondja volt a nyugati végeket zaklató osztrákokkal, csehekkel is. Különösen Ottokár cseh király ismétlődő támadásai jelentettek veszélyt, aki 1271-ben el is foglalta Dévényt. Csak 1323-ban szerezte vissza I. Károly, aki a pozsonyi várispánsághoz csatolta. A középkortól a XIX. század elejéig a legrangosabb magyar urak birtokolták, míg 1809-ben Napóleon erre vonuló hadai robbantották fel az erősséget. 1896-ban a millennium tiszteletére itt állították fel a Magyarország jeles határpontjait megjelölő emlékoszlopok egyikét, ezt a bevonuló csehek röpítették a levegőbe 1918-ban.
A kisvárosias beépítésű település legmagasabb részén jókora fehér torony hívja fel a figyelmet a katolikus plébániatemplomra. Kapujának régi, rozsdás rácsán megakad a szemünk egy kicsiny vastáblán: „Dévényi Faluszépítő Egyesület, 1907.” A templomkertben ormótlan, szinte félelmet keltő Cirill–Metód szoborkompozíció fogadja az érkezőt. Az igazi meglepetések azonban csak ezután jönnek! A templom korai barokk stílusban készült nyugati oromzata mögött bámulatos bőségben tűnnek fel a középkori építészeti részletek. Háromhajós, a román korban elkezdett, majd a gótika jegyében kissé átalakított, bazilikaszerkezetű egyházat látunk, hosszúkás, egyenes záródású szentéllyel, oldalkápolnákkal és középkori sekrestyével.
Az épület alaprajza kísértetiesen emlékeztet a jászsági Jánoshida XIII. századi templomáéra (Magyar Nemzet, 2005. június 25.), amelyet a premontrei szerzetesrendhez kapcsolódó alkotásnak ismerünk. A dévényi épület a hazai szakirodalomban fehér foltnak tűnik, a szlovák források szerint az 1200-as évek második felében keletkezett, átépítették és bővítették a XIV–XV. században, renoválták és tovább alakították 1672–73-ban, majd az 1800-as években. Titulusa: Szent Kereszt.
A templom közvetlen szomszédságában jókora elhagyott saroképület romladozik. A lemálló vakolatrétegek alól kibontakozó robusztus kőfalán egyre-másra tűnnek elő a csúcsíves ablak- és ajtónyílások, belül boltíves átjárók és a hatalmas pinceterek beszakadozott dongaboltozatai. Szemközt vele a településen áthaladó főútra merőleges tágas térség neve Rytierska, azaz Lovag utca. E nem mindennapi „falusi” érdekességek, no meg az a templom mellett a földön fekve látható, nyolcvanszor hetven centiméter lapméretű faragott sírkő, amelyet egy lándzsanyelű jeruzsálemi kereszt díszít, egyúttal rávilágítanak a kereszt kegyelmébe ajánlott különös templom történetére is.
IV. Béla király a tatárjárás utáni évtizedben az országot több irányból is fenyegető támadások ellen számos fontos területet átadott a keresztes lovagrendeknek. Délen a Szerémséget, nyugaton többek között Moson és Pozsony várispánságok Duna menti részének birtokát engedte át 1250 táján kedves johannita és templomos vitézeinek – élete megmentőinek a muhi csatában – a magyar határok megvédése fejében. A lovagok nyilván részt vettek a stratégiai jelentőségű dévényi vár építésében, s a vár alatti faluban az ő ízlésüknek megfelelő egyházat emeltettek – a francia eredetű premontrei barátok építőmestereinek keze által. A középkori Szent Kereszt-templom külső és belső részleteinek a felsorolására sincs helyünk. Olyan művészettörténeti kincsre is leltünk, amelyet említenünk sem szabad…