A közelmúltban hirdették meg Hódmezővásárhelyen a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének (Magosz) országos programját. A Fidesz elnöke a helyszínen közölte: ha kormányra kerülnek, vállalják az elképzeléseket. Már csak ebből a szempontból is izgalmas: mi az az agrárjövőkép, amit önök képviselnek?
– Programunk célja, hogy az ország adottságaihoz igazodva, a magyar mezőgazdaság jelenlegi helyzetéből kiindulva törlesszük végre a rendszerváltás óta meglévő adósságainkat. A huszonnegyedik órában vagyunk, adósságaink súlyosak, a részben befejezett kárpótlás, az egyoldalú rendszerváltás, a nem kellőképpen átgondolt birtokpolitika, az ebből adódó torz struktúrák, az osztatlan közös földtulajdonok és a külsőüzletrész-tulajdonosok helyzetének rendezetlensége mind-mind indokolja a gazdák helyzetéhez igazodó új program kidolgozását. A legfontosabb sarokpont, hogy a termőföld a magyar gazdák, gazdálkodó családok tulajdonában, használatában legyen. Mielőbb meg kell kezdeni ezen elvek alapján a birtokrendezést.
– Melyek a hazai földbirtokszerkezet legfontosabb problémái?
– A kárpótlás során szerzett földek erősen tagoltak, így ezeket nem lehet gazdaságosan művelni. Hiába van egy gazdának 200-300 hektárnyi földje, ha ez 15-20 parcellában található. A versenyképesség alapja, hogy összevonásukkal nagyobb birtoktesteket alakítsunk ki. Ezért fontos, hogy a rendezéshez szükséges állami földeket ne értékesítsék, mert a programot csak megfelelő csereföld biztosításával lehet végrehajtani. Ma úgy látjuk, a kormány eltökélt szándéka, hogy az állam tulajdonában lévő földeket értékesítse, ami szerintünk megteremti az alapját a tőkés nagybirtokok kialakulásának. Ha ezt a törekvést sikerül végigvinniük, akkor a családi birtokok nem sokáig bírják majd a rájuk kényszerített versenyt.
– Látható, hogy a nagybirtokrendszer kialakulását nem támogatják a gazdakörök. Ezzel szemben milyen más alternatívát kínál a nemrég nyilvánosságra hozott programjuk?
– A magyar gazdáknak volt és van földprogramjuk, amelynek középpontjába a családi gazdaságokat állítják, ugyanakkor a piac szereplőinek tekintik azokat is, akik főfoglalkozásuk mellett gazdálkodnak. Egységes feltételrendszert kell kialakítani, annak mentén meghatározni a teendőket.
– Ez azt jelenti, hogy mindenkinek egyenlő elbírálás jut a birtokpolitikában, a középpontba helyezett családi gazdaságokkal együtt?
– Igen, mert abból indulunk ki, hogy a kölcsönös előnyök alapján a kis-, közepes és nagyobb gazdaságok együttműködése hosszú távon eredményes lesz. Ezt a gyakorlatot kiválóan érvényesítik az uniós tagállamokban, ugyanakkor a legváltozatosabb megoldásokat alkalmazzák a termőföld nemzeti tulajdonban tartása érdekében. Ez nálunk sem lehet másként, mert még a külföldi állampolgárokra érvényes hazai földvásárlási tilalom megszűnése előtt biztosítani kell a földbérletnél, illetve a föld vásárlásakor a helyben lakó gazdák elsőbbségét, és szigorú feltételekhez kell kötni a földtulajdonszerzést.
– Jó néhány törvénymódosítás, illetve módosító javaslat volt az Országgyűlés előtt az elmúlt hetekben, amelyek mind érintették a földvásárlást, a földbérletet és a szociális földprogramot. Ezekről mi a véleménye?
– A jelenleg hatályos földtörvényt reményeink szerint az új kormány az első intézkedései között módosítja. A szociális földprogramot elterelő hadműveletként, illetve pótcselekvésként értékeljük. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy egy nagybirtokrendszer létrejöttében érdekelt kormány földet kíván osztani a rászoruló családoknak. A kabinet a szociális földprogramokra, a földosztásra, a gazdák földvásárlási igényeinek biztosítására hivatkozva szeretne több ezer hektárnyi állami földet – részvényesek közreműködésével – bizonyos tőkéscsoportok részére értékesíteni. Szerintünk ezeket a földeket a birtokrendezéshez, a fiatal gazdák földhöz juttatásához kellene felhasználni.
– A gazdakörök agrárprogramja szerint mit kellene még sürgősen megvalósítani a mezőgazdaságban?
– Ma már egyre több jövedelemkiegészítő és fejlesztési forrás érkezik az Európai Unióból. Ahhoz, hogy ezeket a forrásokat lehetőleg teljeskörűen igénybe vegyük, az intézményrendszer gyors átalakítására és fejlesztésére van szükség. Változtatni kell a tanácsadás, az információszolgáltatás és a gazdaképzés eddigi gyakorlatán is. Kiemelten kívánjuk kezelni a környezettudatos gazdálkodás, a többfunkciós mezőgazdaság gyakorlatát. A magas színvonalú növénytermesztés és állattenyésztés biztosításával helyre kívánjuk állítani az ágazatok megbomlott egyensúlyát, kizárva a genetikailag módosított növények termesztésének lehetőségét. Programunkban kiemelt helyen szerepel a gazdák önkéntes összefogása, beszerzési, tárolási, feldolgozási, értékesítési társulások szervezése, gazdabarát adó- és járulékrendszer, a gazdák helyzetéhez igazodó pénzügyi szolgáltatás megteremtése, s gazdabank létesítése.
– Az állattenyésztés és a növénytermesztés egyensúlyának megteremtését Gráf József földművelésügyi miniszter is célként tűzte ki…
– Ma olyannyira mélyponton van az állattenyésztés, hogy még a Koppenhágában elért igen alacsony kvótákat sem tudjuk kihasználni, valamennyi ágazat válságban van. Ez már nemcsak az állattenyésztés csődjét jelenti, hanem az alacsony hazai takarmányfelhasználás miatt a növénytermesztés is válságba került. A kormány, amikor az állattenyésztés válságának okait keresi, első helyen a termőföld tulajdonjoga körüli gondokat jelöli meg. Ehelyett inkább az élelmiszer-feldolgozó iparban, a kereskedelemben kell a tulajdonosi struktúrát felülvizsgálni, és segíteni a termelőket abban, hogy korszerű feldolgozókat létesíthessenek a megfelelő piacvédelem biztosítása mellett. Az eddigi reformok és változások sajnos a leépülés, a felszámolás és a megszűnés irányába hatottak. A mi programunk a felelős gazda, gazdálkodó, a tulajdonos gazda helyzetét erősíti. Külön törvénnyel kellene szabályozni az állattartás feltételeit, körülményeit, biztosítani az EU-ban már gyakorlattá vált ingyenes állami szolgáltatásokat: az állat-egészségügyi ellátást, a termékek nyomon követését, a feldolgozás során keletkezett hulladékok és állati hullák megsemmisítését.
– Mi a helyzet az élelmiszer-biztonsággal, ami a gazdamegállapodás sarkalatos pontjának számított?
– Ez olyan terület, ami jelentős többletforrást nem igényel az eddigiekhez képest, ugyanakkor erősebb piacszabályozó hatása lenne, ha a vonatkozó uniós és nemzeti jogszabályokat és minőségi előírásokat betartanánk. Ezért a jelenleginél sokkal komolyabb ellenőrzésre van szükség. Magyarország nem készült fel a piacnyitásra, a magyar termelőket élelmiszer-biztonsági szempontból is védelem nélkül hagyták. Versenytársaink akadálytalanul, ellenőrzés nélkül árasztották el a magyar áruházi láncokat és a feldolgozóipart, kiszorítva ezzel a magyar alapanyag-termelőket. Ha lenne megfelelő kormányzati szándék és akarat, akkor a jelenlegi helyzet rövid időn belül megváltozna úgy, hogy a magyar gazda talpra állna, a fogyasztó asztalára pedig egészséges élelmiszer kerülne.
– Hogyan látja, a most hatalmon lévő koalíció mennyit teljesített választási ígéreteiből?
– Az agrárgazdaság teljesítménye alapján a mérleg önmagáért beszél. Az uniós csatlakozás egyik éllovasaként számon tartott Magyarországot mára az egykori sereghajtók is megelőzték. Koppenhágában kötöttünk egy rossz alkut, amit fél év alatt meg is változtattunk. Ezt követően kiderült, az intézményrendszert nem építették ki, majd rádöbbentünk, hogy nem volt vidékfejlesztési stratégiánk, aztán az is világossá vált, hogy az uniós források kifizetése több mint egy évet csúszik. A kormány azt ígérte, mindenki számára azonos feltételeket biztosít, aztán menet közben mégis megváltoztatta a gazdahitel feltételrendszerét, a keretet nyolcvanmilliárd forintnál befagyasztotta, húszmilliárd forintot már nem is folyósított. A családi gazdaságok támogatását az első intézkedések között vonták vissza, a nagyüzemek számára nyújtott korábbi hiteleket azonban konszolidálták. Amikor azt kértük, hozzák nyilvánosságra, kik és mekkora összegekkel vettek részt ebben a konszolidációban, akkor ezt a kérést személyiségi okokra való hivatkozással megtagadták. A kormány egy teljes évi nemzeti támogatással adósa a gazdáknak, s közben arra hivatkozik, mindent megtesz boldogulásuk érdekében. Szomorú, hogy ebben a kormányzati ciklusban szinte minden tavasz agrárdemonstrációval kezdődött, pedig a gazda nem szívesen megy az utakra.
– A gazdák helyzetének ismeretében többen már azt rebesgetik, jövőre folytatás várható. Csakugyan megérett a helyzet egy újabb országos agrártüntetésre?
– Az idei demonstrációt megállapodással zártuk, s abban vagyunk érdekeltek, hogy annak minden pontja megvalósuljon. A 2006-os költségvetéssel összefüggő kormányzati vállalások sajnos nem teljesültek, s még maradt néhány, az idei évre szóló kötelezettség, ígéret, amelyet a kormány nem teljesített. Ilyen például az uniós területalapú támogatások kifizetésének kérdése. Pedig reméltük, hogy ez a pénz még az idén a gazdákhoz kerül, vagy a Hajdú-Bét beszállítóinak ügyét, akik nem kapták meg járandóságaikat. De sorolhatom a korai nyugdíjazással biztosítható előnyök elmaradását, amit az unió folyósítana, csak a magyar költségvetés nem rendeli hozzá a szükséges forrásokat. Ott van a vidékfejlesztési források átcsoportosítása, ami hosszú távon csökkenti az esélyeinket. Azt kell mondanom, igen nehéz a helyzet, s annak orvoslása nem a magyar gazdán múlik. Hogy januárban mi lesz, az attól függ, hogy a kormány csakugyan teljesíti-e az ígéreteit.
Nem érkeztek meg a területalapú támogatások. Az ígéretek ellenére nem érkeztek meg maradéktalanul az év végéig az uniós területalapú (SAPS-) támogatások a gazdálkodókhoz. Értesüléseink szerint a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) munkatársai még tegnap és csütörtökön is telefonon keresték meg a termelőket, így értesítve őket, hogy bizonyos parcelláknál – amelyek általában több tulajdonos nevén vannak – túligénylést tapasztaltak. A túligénylések mértéke azonban csupán néhány tized hektár, ennek ellenére az ilyen területek után nem lehet támogatást folyósítani. Megválaszolatlan kérdés, hogy ha december 31-e előtt két nappal még eltéréseket tapasztalt az MVH az uniós területalapú támogatások igénylésénél, akkor az agrártárca vezetői miért jelentették ki többször is, hogy az év végéig minden gazda megkapja ezt a pénzt. Jakab István, a Magosz elnöke tegnapi tájékoztatóján megerősítette, hogy a SAPS-támogatásoknak csak a 60-65 százalékát fizették ki, s hozzátette azt is, hogy az agrármegállapodás is csak ilyen mértékben teljesült. Jakab István az Eurostat legfrissebb előzetes adataira hivatkozva elmondta, az idén Magyarországon reálértékben 19,3 százalékkal lett kevesebb 2004-hez képest a gazdák jövedelme, míg például litván társaiké 25,9 százalékkal nőtt. Az érdekképviselet elnöke összességében úgy fogalmazott, hogy 2005-ben rossz évet zárt az agrárium. Ezzel szemben Magda Sándor, az MSZP agrárpolitikai és vidékfejlesztési munkacsoportjának vezetője sikeresnek értékelte az idei esztendőt.
