Altatás után igazi álomjáték

Erik Veje Rasmussen, az MKB Veszprém soros áldozata, a dán Aarhus vezetőedzője, a hajdani klasszis kesernyés mosollyal vallotta be a kézilabda Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjének első mérkőzésén elszenvedett 30-21-es vereség után: a különbség reális, körülbelül ennyire számított. Kérdés, mit felelt volna a szünetben, amikor a csapata még 12-11-re vezetett.
A veszprémiek ugyanis riasztó első félidőt produkáltak: sorban hagyták ki a helyzeteket, Pásztor például nyolc perc alatt háromszor is hibázott – igaz, a védője dögönyözte rendesen –, a helyére küldött Iváncsik pedig már az első akciónál megsérült, mert térden rúgták. A dánok kapusa, Mikkelsen kihasználta, hogy naggyá teszik, Gált például valósággal megbabonázta, legfeljebb átlövésből volt hajlandó gólt kapni. A mieink viszont több labdát is elszórtak, ötletszerűen védekeztek, és bár 10-7-nél úgy tűnt, végre meglódulnak, mégis egygólos dán előnnyel kezdődött a szünet.
Csoknyai István másodedző utólag úgy fogalmazott, Zdravko Zovko tréner az öltözőben nagyobb koncentrációt és pontosabb helyzetkihasználást kért, de a horvát mester habitusát ismerve esetében a „kért” ige használata aligha megfelelő. Ám tény, ismét hatott a játékosaira, mert fordulás után Sola a kapuban egyre-másra mutatta be a bravúrokat – sőt, nála még fontosabb, hogy fogta a kötelezőt is –, összeállt a védekezés, amiből indulva már kontrázni is lehetett, Buday Dániel pedig élete egyik legnagyobb formáját futva, tíz gólig jutva megőrjítette a korábban már majdnem hőssé magasztosult kapust. A vendégek egyetlen légiósa, az izlandi Asgeirsson elkeseredésében kétszer is Sola fejét célozta, aki ezért olyan meggyőzően megfenyegette, hogy a törékeny szélső onnantól a közelébe sem mert menni, még az utolsó hetesét is riadtan pattintotta a felső lécre. Az ellenakcióból ráadásul a lefújás pillanatában újabb hazai gól született, így a végkifejletre alakult ki a legnagyobb különbség, a kilenc gól.
Mikkelsen toporzékolt a lengyel játékvezetőknél, ám amikor néhány perc múlva megkérdeztem tőle, mi volt a gondja, már nyugodtan felelte: „Összességében nagyon jól fújtak a bírók, csak az utolsó gólt kértem számon, mert az szerintem időn túl esett. De sajnos nem ezen múlott, hanem azon, hogy a második félidőre összeomlott a védekezésünk, én is kiszolgáltatott helyzetbe kerültem.” Ezt leginkább Buday Dániel használta ki, de tízgólos parádéja után sem volt hajlandó saját produkcióját méltatni, ehelyett a csak 21 kapott gólt emelte ki, és beérte azzal az itthon megszokott klisényilatkozattal, hogy a társaknak és a csapatnak köszönte a sikert. Édesapja, az egykori remek játékos, majd edző Buday Ferenc ellenben fülig érő szájjal fogadta a gratulációkat, és kijelentette: mindig jó apának lenni, de most különösen.
A 30-21-es végeredmény ismeretében megkockáztathatjuk: a helyzet a szombati visszavágó után sem változik érdemben.