Csapdába ejt a közvélemény?

A közvélemény-kutatás a mai körülmények között lehetetlen Magyarországon – vélte Kolosi Tamás, a Tárki elnöke a minap, amikor német kollégájával, Thomas Petersennel találkozott, hogy megvitassák szakmájuk legjelentősebb problémáit. Az Allensbach kutatóintézet főmunkatársa hasonlóan lehangoló képet festett, az idei német választások ugyanis a közvélemény-kutató cégek egyértelmű kudarcával zárultak.

Berlinben és Budapesten egyaránt problematikus a pártpreferenciák mérése, még akkor is, ha nálunk még nem tudjuk összevetni a különböző cégek mérési eredményeit a 2006-os választási eredménnyel. A két országban szinte párhuzamosan jelennek meg bizonyos változások, s természetesen számos ponton eltérések vannak, ám amiben különösen hasonlít a német és a magyar szituáció, az a táborok egyre szorosabb küzdelme és a lakosság általános bizalomvesztése – állapították meg a szakemberek egy nemrég tartott sajtótájékoztatón.
Ami az idei előre hozott német választásokat illeti, a közvélemény-kutatók olyan nagyot tévedtek, mint még soha a történelemben: a kereszténydemokratáknál (CDU) az öt nagy cég (Infratest-Dimap, Forschungsgruppe Wahlen, Forsa, Emnid és az Allensbach) egységesen magasabb támogatottságot mutatott ki legutolsó felméréseiben – méghozzá átlagosan 6,3 (!) százalékkal. A cégek értetlenül állnak a jelenség előtt, szintúgy az Allensbach, amely az utóbbi évtizedekben sorra készítette pontos és megbízható felméréseit. Az öt intézet a választási eredmények kihirdetése után fenntartotta minden felmérésének eredményét a jelentős eltérés dacára is; a végső ok sokak szerint a bizonytalan szavazók magas arányú, húszszázalékos urnához járulása lehetett.
Szeptember 16-án ugyan egyik közvélemény-kutatónak sem sikerült pontosan meghatároznia a CDU és akkori esetleges koalíciós partnere, az FDP támogatottságát, jóval nagyobb biztonsággal mérhették a cégek az általános választói magatartást az elmúlt húsz évben. A kancellár alkalmasságára kérdező felmérések egyértelmű negatív tendenciát mutatnak az utóbbi húsz évben, s Schröder után Merkelnek újabb mélyponton kellett kezdenie a poszt betöltését. Pártállásra való tekintet nélkül évről évre csökken a kormányfő munkájának elismerése, ami pedig azzal a jelenséggel állítható párhuzamba, hogy a pártoknak fokozatosan csökken a stabil szavazótábora – mondta Petersen budapesti látogatása alkalmával. A kutató – aki egyébként a Közvélemény-kutató Világszövetség publikációs bizottságának elnöke is – adatokkal támasztotta alá, hogy a politikával szembeni növekvő érdektelenség a foglalkozások tekintélyében is megmutatkozik, így Németországban a „politikus” egyre inkább szitokszóvá válik. Egy Allensbach-felmérés szerint a lakosságnak mindössze 4 százaléka tartja „szavahihetőnek” a politikusokat, emellett további érdekes információ, hogy 9 százalék hisz újságíróknak és 16 a televíziós szereplőknek. Ez utóbbi adatoknak számottevő súlyuk van a modern választási kampányokban, melyek főleg a képi kultúrára építenek.
A bizonytalan szavazók számának gyarapodásához Petersen szerint egyáltalán nem elhanyagolható módon járult hozzá az a tény, hogy az emberek egyre kevesebbet olvasnak. Mint mondta, az olvasás bizonyítottan más agyi területeket mozgósít, és más, absztraktabb gondolkodást eredményez. Az emberek életmódjának megváltozásával új kampányok jelentek meg, s a kevesebbet olvasó szavazókat egyre inkább érzelmi alapon próbálják megszólítani a pártok szakemberei – tette hozzá. A német tudós megemlítette, hogy a közélettől elforduló, bizonytalan szavazók érzelmi alapon könnyen befolyásolhatók, s ezért növekvő számuk közvetett módon politikai instabilitáshoz vezethet. A német nagykoalíció ennek egy példája, ugyanis a pillanatnyi patthelyzet kényszere szülte, és senki sem akarta.
Magyar oldalról csak megerősítést nyerhetett Petersen, Kolosi Tamás szerint ugyanis hazánkra éppúgy jellemző az érzelmi elemekre alapozó kampány, mint többek között Németországra. Így Magyarország nemcsak a fej fej melletti pártok rivalizálásában, a politikától való elfordulásban, hanem a választói szokások megváltozásában is hasonlatos Németországhoz. A Tárki elnöke úgy véli, az utóbbi kampányidőszakot szintén az érzelmi, gyakran kifejezetten „irracionális” jellegű érveléstechnika döntötte el, s a mostanit is ez fogja meghatározni. Minden bizonnyal már mindkét párt felkészült a nélkülözhetetlen „érzelmi bombák” bevetésére, melyek Kolosi szerint az utolsó napokban lesznek a leghatásosabbak. A magyar kutató kijelentette továbbá: az fog nyerni, aki az utolsó pillanatban gyújtja meg érzelmi bombáját, szinte mindegy, hogy előtte milyen eredményeket ér el az adott párt. A 2006-os magyar választásnak másik kulcsfontosságú tényezője, hogy az SZDSZ bejut-e a parlamentbe. Ez azonnal eldönthet mindent a közvélemény-kutató cég elnöke szerint. Ám hogy mi várható, s hogy mi voltaképpen a jelenlegi helyzet, azt szinte lehetetlen megmondani. Kolosi erre egy szemléletes példát hozott fel: ha megkérdezzük az emberektől, hogy a csokoládétortát vagy a sajtos süteményt részesítik-e előnyben, nagy valószínűséggel mindenki tud válaszolni, és adekvát eredmény születhet. Azonban ha azt is megkérdezzük, hogy elmennek-e holnap cukrászdába, a válaszok a lehető legbizonytalanabbak lesznek.