A magyar kézilabdázásnak tegnap új és váratlan ellenfele akadt: az ítéletidő. Ám annak sem volt esélye a most már talán legnépszerűbb sportágunk ellen. A hóvihar dacára Győrtől Budapesten, Dunaújvároson és Veszprémen át Szegedig minden érintett felkerekedett, hogy eljusson Debrecenbe, a második E.ON-kézilabdagála színhelyére. A szentpétervári vb-n nem egészen két hete bronzérmet nyerő irányító, Görbicz Anita például úgy érkezett meg Győrből, hogy elsőre nekiindult autóval, de a járhatatlan út és egy közvetlenül előtte felboruló kocsi visszafordította. Másodjára helikopterrel próbálkozott volna, de nem kapott felszállási engedélyt, ám nem adta fel: vonattal és autóval mégis célba ért.
Nem is tehetett másként, hiszen őt, valamint a jelen és a múlt klaszszisait csordultig telt ház fogadta a Főnix Csarnokban. Amikor a szervezők a tavalyi, bemutatkozó gála szegedi sikerén nekibuzdulva úgy döntöttek, hogy az idénre a legnagyobb kihívást választják, túlontúl merésznek tűnhetett a vállalkozásuk; de bejött, amit 8000 néző igazolt. Már a szurkolók kora délutáni villámtornája is komoly érdeklődés mellett zajlott – a győztes ferencvárosi drukkerek nem kis örömére –, a rendezvény fénypontjait mégis a kerek évfordulók apropóján rendezett nosztalgiameccsek jelentették. Éppen egy évtizede ugyanis, hogy női válogatottunk világbajnoki ezüstérmes lett, a DVSC pedig ugyanabban a szezonban kaparintotta meg az EHF-kupát, Debrecenben azonban talán még patinásabb emlék a férficsapat 1975-ös bajnoki címe. A lányok meccse valóban a múltidézés és a hajdani barátság jegyében zajlott és zárult – abszolút nem véletlenül – 18-18-as döntetlennel, míg a férfiaknál a természet adta virtus és a hazai publikum előtti bizonyítási vágy által ösztönzött 75-ös „Loki-garnitúra” 20-17-re legyőzte a hasonló korosztályú vegyes válogatottat. A helyi hívek az ünneplésbe némi froclizást is belekevertek, hiszen a „Hol a Honvéd?” szónoki kérdést skandálták többször is, utalva arra, hogy az ősi vetélytársnak ma már híre-hamva sincs, a cívisvárosban viszont még virágzik a kézilabda.
Az országos hölgykoszorúból a rajongók – a helyi kedvenc Szűcs Gabriella és Görbicz Anita előtt – Tápai Szabinát választották a sportág 2005-ös szépségkirálynőjévé (a fiúk vetélkedésében Nagy László első helyezése már korábban nyilvánosságra került). S bár a Királyok– Ászok All Star-csúcsmérkőzés lapzártánk után ért véget, a lényeget mindez érdemben már nem befolyásolhatta: a kézilabda újabb óriási, még néhány éve is elképzelhetetlen sikert aratott. A válogatottak és a klubok eredményei, a játékosok szerethetősége, a sportág menedzselése önmagában is elegendő magyarázat lehet a népszerűségre, de ha mégsem, hozzátehetjük: a magyar labdarúgás folyamatos térvesztése ellenére a sportbarátok száma nem csökken, és mivel a rajongás tárgyául új csapatjátékot kellett találni, természetesen adódott a kézilabda. Ez egyben a jövő évi, immár harmadik sorszámú gála diadalát is garantálhatja, bár az idén látottakat felülmúlni szinte képtelenség. Persze ugyanezt gondoltuk tavaly is.

Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség