A baloldal és kényesen összehangolt sajtója napok óta a forradalomtól retteg. Bolgár Györgyék folyamatosan napirenden tartják kampányrádiójukban, az MSZP napilapjaiban tematikus összeállítások születnek, Révész Sándor (nem a Piramis frontembere) szerint maga Kerényi Imre a tank, akinek celldömölki kijelentése a hipotetikus forradalomról alapjaiban rengeti meg a köztársaságot, s jó alkalmat ad a régi szép forradalom–ellenforradalom ellentétpár fölötti nosztalgikus töprengésre. Működik a szocik amerikai kampánygépezete: megtalálták azt a gumicsontot, amivel a karácsonyt – s hívó szó gyanánt az egész hátralévő választási időszakot – tematizálni lehet. Csak a vak nem látja: a „köteles” kampány folytatása van kibontakozóban. Akkor Kövér László egy nyakatekert vidéki kijelentését magyarázták félre, hogy a Fidesztől rettegni lehessen – a sztorit Pestre hozó Németh Imrét meg is tették jutalomból miniszternek, az eredménye ismeretes. Idézzük fel Kovács László akkori pártelnök kaján mosolyát a Lendvay utcai Fidesz-ház előtti tüntetésen: a nyakába – elvtársaival együtt – csinos kis akasztófakötelet hurkolt.
Ám időközben eltelt négy év, az MSZP és az SZDSZ a demagóg és populista húzásainak köszönhetően megkaparintotta az áhított hatalmat, majd úgy élt vele, hogy abba még a Financial Times is belerendül. Nagy a baj – nemcsak az országban, de a holdudvarban is: ha jönnek a váltótársak, és benéznek a szőnyeg alá, lesz nemulass. Miként lehetne elérni, hogy az emberek megfeledkezzenek az impotens, tehetségtelen kormányzásról, az adóssághegyről és a két miniszterelnök által feltornyozott ígéretdeficitről? Csakis úgy, ha újrateremtik az egy ciklussal előbbi „fenyegetett” hangulatot. Bácsfi Diána sajnos passzív, Orbán Viktor meg sajnos aktív – a ballibek semmi jót nem remélhettek. Eltökélten turnéztak hát vidéken egy újabb köteles beszéd után – és megtalálták.
Kerényi persze nem Kövér, a táján sincs az országos pártvezetésnek – ám kapcsolható a belvárosi alapszervezet révén Rogán Antal kampányfőnökhöz. Ha nincs más, ő is megteszi: Goebbels óta nyilvánvaló, hogy valamit csak eléggé sokat kell sulykolni ahhoz, hogy előbb valószínűnek, majd igazságnak tűnjön. A kormányoldali konstrukció tehát nem egyéb: Kerényin keresztül Rogán, vagyis a Fidesz akarja feldúlni a köztársaságot – no de itt vagyunk mi, Gyurcsány-vitézek, akik majd megvédünk mindenkit az „ellenforradalmi” csőcseléktől.
A Fidesz kampánystábja alábecsüli e demagógia hatékonyságát: Deutsch Tamás finoman művészemberezik, mintha az egész forradalmazás Kerényi alkotói munkásságának része volna, vagy mintha soha nem hallott volna a kiváló rendezőnek a polgári körök mozgalmában betöltött szerepéről. Ez most kevés. Kerényit sokan szeretik a Fidesz választói közül, s máig nem tudnak napirendre térni afölött, hogy a Hír TV-ből is kidolgozta magát a rossz helyzetértékelésből fakadó forradalmi lendülettel. Magam is ültem egy asztalnál a drága jó Imrével: a népes publikum kifejezetten élvezte, amint egymással is évődve kötekedünk. Félretettem rossz érzéseimet demokratikus chartabeli múltja miatt (az is forradalom volt, csupán az MSZP–SZDSZ-frigy összehozása volt a célja): azt gondoltam, Imrénk vezekel, amiért segített az országra szabadítani Horn Gyulát. Ám ha vezekel, rosszul csinálja. Ez kontraproduktív. A Fidesz-vezetőknek meg karácsony után ki kell állniuk, s világossá tenni: eszük ágában sincs forradalmat csinálni. Törvényes, szabad választásokon akarják tönkreverni ezt az anyaszomorító bagázst.

Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség