Szállodámból a Jégpalotába menet először végigsétálok a Komszomol utcán, majd a Lenin téren felülök a metróra, és végül a Bolsevik sugárúton szállok le róla. Nem csoda, ha olykor felrémlik az emberben, hogy a néhai Leningrádban és a Szovjetunióban jár. Amikor az első napokban még felvetettem a helyieknek, nem zavarja-e őket, hogy a hivatalosan „végképp eltörölt múlt” még mindig itt kísért közöttük, nem is nagyon értették, miről beszélek. Úgyhogy azóta inkább csak én magamban értetlenkedem. A sportcsarnokba lépve úgyis az új világ fogad, Szentpétervár és a magyar–orosz meccs. Amelyet Görbicz Anita combsérülése miatt kihagyni kényszerült, de tegnap már úgy tűnt, ma ismét tréningezhet. Sőt ő még ennyi bizonytalanságot sem engedélyezett önmagának, érdeklődésünkre válaszolva kijelentette: „Bár érzem még a fájdalmat, már nem vészes, pénteken mindenképpen edzeni fogok.” A másik kimaradó, a lelátón mellette ülő és szélesen mosolygó Tóth Tímea pedig kérdés nélkül kontrázott: „Kösz, én is jól vagyok, és én is edzek.”
Tegnap viszont mindketten kívülről szemlélték, amint a szokatlan felállású magyar kezdő hetes nekiugrik a házigazdának, és a 10. percben már 6-3-ra vezet. Pedig az oroszok nem vették féloldalról a találkozót; Trefilov szövetségi kapitány csúcsformáját idézve őrjöngött, ráadásul a tribün is többé-kevésbé megtelt végre, és a szurkolók a mihez tartás végett az alábbi transzparenst is kifüggesztették: Itt mi vagyunk otthon. Ez azonban az első félidő folytatásában sem látszott, mert a mieink a szünetben 17-15-re vezettek. Fordulás után aztán növelték is az előnyt, mert az újonc jobbszélső, a kilenc gólig jutó Kovacsicz Mónika úgy vagdosta be a ziccereit, mintha sokadik vb-jén szerepelne. Németh András utóbb meg is jegyezte: a Szlovákiából honosított játékos teljesítménye feltétlenül kellemes meglepetés, de hogy ennek a következő napokban milyen hatása lesz az összeállításra, arra alszik még egyet. Az oroszok ellenben felébredtek, a 47. percben 26-26-ra egyenlítettek, kihasználva, hogy a bírók Őri szabályos gólját rejtélyes okokból nem adták meg.
Természetesen nem csupán ezen múlott, hogy Oroszország végül 35-33-ra nyert, mert játékosaink a hajrában elöl elszórtak néhány labdát, és Sugár is „benézett” egy-két kalkulálható helyre érkező átlövést. Ennél nagyobb bajunk azért ne legyen. Németh András is azt emelte ki, az adott felállásban biztató a 45 percnyi jó játék és a vereség aránya, Jevgenyij Trefilov pedig így értékelt: „mi teljes erőből és legjobbjainkkal játszottunk, a magyarok viszont titkolóztak”.
Együttesünk a középdöntő második helyezettjeként a szombati elődöntőben a dánokat tegnap 33-29-re legyőző románokkal csap össze.
Szentpétervárt csütörtökön délután egyébként az a hír hozta izgalomba, hogy a városban elszabadult egy elefánt – állítólag kirúgta a szállítókonténere oldalát –, és estig nem találták. Bizonyára elbújt szegényke valahol. Csak vele ne találkozzunk – a románok már inkább jöhetnek.

Így győzhet Orbán Viktor Brüsszelben – Menczer Tamás szerint