Épített valamit Budapesten az elmúlt tizenöt évben a fővárosi önkormányzat? A világvárost építünk szlogenjére szinte mindenki emlékszik, azonban egyes felújításokon kívül nem köthető komolyabb alkotás az ön nevéhez. Ezt nem bánja?
– Soha nem akartam emlékművet állítani magamnak, és vélhetőleg ennek köszönhető, hogy mindig újraválasztottak. Az emlékműépítés még senkinek nem jött be Magyarországon. Tudatos döntés volt, hogy presztízsberuházások helyett felújítjuk a város örökségét. Ahelyett például, hogy a Nemzeti Színházat építettük volna, ugyanannyi pénzből felújítottuk a patinás fővárosi teátrumokat, és létrehoztuk Európa legnagyobb artmozihálózatát. Kurzusmúzeum helyett modernizáltuk az ország legnagyobb közgyűjteményét, az állatkertet. Felújítottuk és új zenei könyvtárral, fiókkönyvtárakkal bővítettük a Szabó Ervin-könyvtárat. Számtalan szociális otthont létesítettünk többezres férőhellyel, folytattuk a kórházak és az iskolák tatarozását. És volt új építés is: csak ebben az évben elkészült az új fővárosi levéltár, a rákospalotai szemétégető a füstgázmosóval, és átadtuk a Városháza parkot. Az új épületek nagyobb része Budapesten magánberuházásban készült, de nem valósulhattak volna meg nélkülünk, hiszen a főváros dolga elsősorban a szabályozás.
– Léteznek ugyanakkor olyan hasznos beruházások is, amelyek látványosak. A Lágymányosi híd az Antall-kormány idején, a Millenáris Park, a Művészetek Palotája, a Nemzeti Színház pedig a „fővárost büntető” Orbán-kormány alatt épült. Amikor a balliberálisok kormányoznak, miért nincsenek ilyen fejlesztések?
– Az Orbán-kormány elvont tőlünk százmilliárd forintot, és ebből építette mindezt. Jobban tette volna, ha ezt a pénzt itt hagyja a fővárosnál. Akkor már járna a 4-es metró, és az ötöset építenénk. Ezeknek elsőbbséget kell élvezniük minden más üggyel szemben, hiszen átjárhatatlan Budapest. Egyébként fél évvel ezelőtt volt egy szerintem őszinte beszélgetésünk Orbán Viktorral. Nem cáfolta, hogy a hibás fővárosi politika jelentősen hozzájárult a Fidesz vereségéhez. Ha nincs háború Budapesttel, ha nem állítják le a beruházásokat, még a kórházfelújításokat is, akkor az a kormány nem bukik meg. Elismerem, a főváros is követ el hibákat, de hiszek benne, hogy a programunk jól szolgálja a budapestieket.
– Valójában mi a célja Budapesttel a várost tizenegy éve irányító MSZP–SZDSZ-koalíciónak?
– Megpróbáljuk felzárkóztatni a fővárost abban, amiben a szocializmus a legnagyobb kárt tette. A rendszerváltozás előtt erőltetett iparfejlesztés és lakáspolitika volt, megépítették ugyan a metróhálózatot, de nem törődtek a szennyvíztisztítással és a szemételhelyezéssel. 1990-ben még bányagödrökbe tömködtük a szemetet, ám a gödrök megteltek. A szennyvíz zömmel ma is tisztítatlanul folyik a Dunába – bűzös csatornává változtatva Európa egyik legnagyobb folyóját. Mindezekért korszerűsítjük a hulladéklerakóinkat, a szemétégetőt, s hamarosan hozzálátunk a csepeli szennyvíztisztító megépítéséhez. A lemaradást be kell hozni, hogy a város civilizáltabb, élhetőbb legyen.
– Ugyanazokkal, akik a lemaradást okozták? Ma is a szocialistákkal vezetik a fővárost.
– Nem én dolgozom együtt Szűrös Mátyással és Pozsgay Imrével. A szocialistáknál lezajlott egy generációváltás, a fővárosban is és a kormányban is. A jelenlegi kormány együttműködik velünk a metróépítésben, a szennyvíztisztító-beruházásban, beszálltak az útfelújításba, és végre épül az M0-s. Örültem volna, ha a Fidesz-kormányzás idején ezekben az ügyekben partnert találok. Ki tudja, talán ma másként nézne ki az egész politikai paletta. A konzervatív kormány azonban a háború mellett döntött, és belebukott. Ma már Orbán Viktor tanácsadói is azt mondják, ebben váltani kell. Az, hogy most hosszabb metróról beszélnek, egyfajta váltás. A Fidesz most is támadási felületet keres, de egészen más, ha arról vitatkozunk, hogy a metró merre vagy meddig menjen.
– Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szerződéskötést ajánlott a kormány és a főváros együttműködéséről. Ön és az SZDSZ azt szorgalmazta, hogy az úgynevezett Podmaniczky-programot foglalja törvénybe az Országgyűlés, ám ezt az MSZP nem támogatja.
– Egyelőre egy szerződés is jó lenne, ha nem csak lózungokról van szó. Az anyag elkészült.
– Az íróasztalfióknak? Hol van a közlekedési rendszerterv, mi lett a hétéves fejlesztési tervvel és a többi sok száz oldalas koncepcióval?
– Hosszú távra tervezünk, és a fő fejlesztéseket általában az ellenzék is megszavazza. A korábbi elképzeléseink pénzügyileg megalapozottak, és e szerint haladunk. Ez azt is jelenti, hogy nem nyújtózkodunk a takarón túl. Van egy 2030-ig szóló hosszú távú tervünk, és van a 2007–2013 közötti időszakra készült Podmaniczky-program. Ezt már részben az uniós pénzekből valósítjuk meg. Nemrég itt járt nálam az Európai Beruházási Bank (EIB) alelnöke, aki biztatott, hogy a meglévő programokon felül is pályázzunk minél több programmal, amelyekbe beszállna az EIB is. Nekünk ugyanis vannak előkészített terveink, amelyeket szinte azonnal el tudunk kezdeni. Eddigi tapasztalataink alapján mondhatom: a tervezésben jók vagyunk. A kivitelezésben nálunk is vannak kiszámíthatatlan körülmények. A közbeszerzési eljárásokat például gyakran megtámadják, ezek hátráltatják a beruházásokat. Mindez azonban nem csökkenti a főváros teljesítményét. Legutóbb Londonban ismertettem Budapest középtávú tervét, nagy sikere volt. A város rehabilitációs programja már nagyon hasonlít London, Amszterdam vagy Róma problémáinak kezeléséhez, leszámítva az ottani etnikai problémákat, amelyek nálunk szerencsére nem jelentkeznek.
– Az úgynevezett Podmaniczky-program régi ígéreteket tartalmaz. Immáron negyedik éve, hogy nem az Orbán-kormány vezeti az országot, ennek ellenére egy centiméter metró sem épült, még tervek sincsenek az aquincumi hídról, a körvasútsori körút kiépítése sehol nem tart, a felszíni közlekedés megoldatlan. Az Európa 2010-es kulturális fővárosa pályázat is kudarccal végződött Budapest számára.
– Ami a programot illeti: szerintem az lenne a baj, ha mindig új és új tervet készítenénk a hosszú évek alatt elfogadott helyett. A kulturális főváros pályázaton pedig hat vesztes volt, egy nyertes. A kormányzat nyugodtan szólhatott volna már az elején, hogy kifejezetten vidéki városnak akarják adni a lehetőséget, és ilyen formában ne dolgozzunk ezen.
– Szakmai vagy politikai döntés született?
– Egyértelműen politikai. A kormánynak a vidék–főváros ellentét oldása volt a célja, Budapest nem nyerhetett. Ezzel együtt azt mondom, mindenben segítünk Pécsnek, hogy sikeres lehessen. Viszont 2011-ben mégiscsak Budapest lesz Európa fővárosa, ugyanis abban az évben Magyarország adja az EU soros elnökét. Ezzel a lehetőséggel élnünk kell. Dolgozunk, zajlik a Podmaniczky-program és a 2010-es pályázatunk összehangolása, mert nem akarjuk veszni hagyni a sok jó ötletet.
– Budapestnek nyerni kell! – írta 2002-es választási programjában. A Fidesz novemberi utcai közvélemény-kutatása szerint a budapestiek az ötös skálán még kettes osztályzatot sem adnának önnek, rendkívül rossznak tartják a köztisztaságot, az utak és a járdák állapotát, a levegőtisztaságot, de a tömegközlekedés, a közbiztonság, a város összképe és a kultúra helyzete sem éri el a közepest.
– A Fidesz szavazói között valóban kevés a támogatóm. Többségük akkor sem szavazna rám, ha a legjobban dolgoznék, ez lényegében az Orbán Viktorral való vitáknak köszönhető. A valódi közvélemény-kutatásokban a Fidesz szavazói kettest, az MSZP szavazói négyes alát, a SZDSZ-szavazók pedig négyes fölét adnak a munkámra. Más felmérések szerint az elmúlt egy évben – az útfelújításoknak köszönhetően – javult a városvezetés, illetve a két koalíciós párt megítélése. A Szonda Ipsos egy felmérése például azt mutatja: az SZDSZ 14 százalékon áll Budapesten. Mindez fontos visszajelzés, de ennél is pontosabb az a tükör, amit a nagyvilág mutat a városnak. Az elmúlt hónapokban legalább egy tucat pozitív, minket megerősítő nemzetközi értékelést kaptunk.
– A Fővárosi Közgyűlés munkáját túlságosan is befolyásolja a pártpolitika, s kiderült: az önkormányzatiság így nem működik. Általános vélemény, hogy a főpolgármester képtelen együttműködni a kerületekkel. Ezt nem csak a jobboldali polgármesterek mondják, például az MSZP-s irányítású Csepel az ön tiltakozása ellenére adta el a szigetcsúcs 80 hektáros területét, gátolva ezzel számos fővárosi fejlesztést.
– Mit tanácsol, mit csináljak? Nem tudtam megakadályozni az eladást, ők ezt a pénzt el akarják költeni, és nem látnak túl a kerülethatáron. Mi az összfővárosi érdekeket védjük. Ha nem perelnénk, a csepeli szennyvíztisztítóhoz vezető út és egy közpark kialakításához területeket kellene visszavásárolnunk a magánbefektetőtől. Félelmetes, a rendszer el van rontva!
– Tehát a rendszer a hibás?
– Az önkormányzati törvény szerint Budapesten 24 önálló, azonos jogú önkormányzat működik. Ez példátlan Európában. A vitákat csak akkor lehetne lezárni, ha a fővárosnak meglennének ehhez a jogosítványai. Hiába van jó viszonyom egy kerületi polgármesterrel, szembeállítják a fővárost és a városrészeket ezek az ügyek, amelyek ebben a kétszintű önkormányzati rendszerben nem kezelhetők.
– Eközben a városvezetés a közgyűlési ellenzékkel sem tud megegyezni. A jelenlegi gyakorlat szerint ugyanis az ellenzék javaslatait általában napirendre sem tűzik.
– Én örülnék, ha komoly javaslatokkal jönnének. A Fidesz vagy nem akar konstruktív lenni, vagy egyszerűen nincs megfelelő szakértői háttere, nem tud olyan szintű javaslatokat tenni, amiről tárgyalni lehetne. A közérdekű kérdésekre azonban mindig pozitívan próbálok válaszolni.
– Az ellenzék is folyamatosan próbálkozik, hiába. De mégis, így nem sérül-e a demokrácia, amelyért tizenöt éve még ön is küzdött?
– Európában mindenütt választják a főpolgármestereket, kivéve Hollandiát, ahol a királynő nevezi ki őket, ezért pártsemlegesek. Az a rendszer talán nem is olyan rossz… Az európai fővárosokban szinte kivétel nélkül egy nagy párt adja a főpolgármestert: Párizsban vagy Bécsben például elég a párton belüli „csatát” megvívni, és utána viccesen akár a kismacska is nyerhet, ha elég erős párt indítja. Nekem azonban közvetlenül a választókat kell megnyernem. Ez Budapest egyik sajátossága, majdnem olyan, mintha független lennék.
– Csakhogy közben mintha megszűnt volna a kontroll. A nagy fővárosi beruházások, közbeszerzések – például a négyes metró, a központi szennyvíztisztító, az útfelújítások PR-ügyei – körül rendre felvetődik a korrupció, különféle visszaélések gyanúja, ám a koalíció egy esetben sem járult hozzá a tisztázáshoz, vizsgálóbizottság felállításához.
– A tendereknél bíróságon meg lehet támadni az eredményt, ezenkívül az EU-normákat is be kell tartani. Mindazonáltal, ha egy magánember vagy egy képviselő korrupciós vádat hangoztat, menjen el a rendőrségre, az ügyészségre! Volt ilyenre példa a Főpolgármesteri Hivatalban: feljelentést tettem, és az ügynek felelősségre vonás lett a vége. Nem állítom, hogy nincsenek korrupciók, és mindenkit arra biztatok, ha vannak bizonyítékai, akkor tegyen feljelentést.
– Deák András (Fidesz–MKDSZ), a fővárosi közbeszerzési bizottság elnöke az útfelújítási PR-ügyben ezt meg is tette.
– Nincs ezzel probléma, várjuk az eredményt. Azért bíztuk az ellenzékre ennek a bizottságnak a vezetését, mert nekik fokozott érdekük az ellenőrzés. Deák úr mindenre lő, ami mozog, de ez jobb, mint ha nem lenne kontroll.
– Döntött-e már, hogy 2006-ban ötödszörre is indul-e az önkormányzati választáson főpolgármester-jelöltként?
– Főpolgármester vagyok, dolgozom. Szeretném, ha tavasszal jó eredményt érnénk el, és az SZDSZ erősebb pozíciót szerezne a parlamentben. A város ebben nagyon sokat tud segíteni. Iszonyú sok a feladat, és itt nem a kampányra, hanem a munkára gondolok, hogy hitele legyen annak, amit az SZDSZ mond. Természetesen a kampányban is részt fogok venni, ha minden igaz, budapesti listavezetőként. Az önkormányzati választással pedig majd akkor foglalkozom, ha eljött az ideje.
– Az SZDSZ nem dönthet úgy, hogy inkább Kóka Jánost támogatja, aki dinamikusan próbálja eladni magát, ráadásul akár közös koalíciós jelölt is lehetne?
– Kóka kitűnő, tehetséges ember és nagy reményű politikus. Elképzelhető: egyszer az ország miniszterelnöke lesz, az sem lehetetlen, hogy főpolgármester, de minden célhoz tartozik egy út, amit végig kell járni. Ezért nem valószínű, hogy számára ez 2006-ban bekövetkezik. De szerintem ő is azt a munkát akarja folytatni, amit gazdasági miniszterként egy évvel ezelőtt elkezdett. Az SZDSZ vezetése pedig kinyilvánította, hogy ha az újraindulás mellett döntök, engem jelölnek.
– Tizenhat év egy felelős közfunkcióban elég hosszú idő. Nem jött el az ideje a pihenésnek?
– Erről a választók döntöttek eddig is, és a tapasztalatot választották az új ígéretekkel szemben. Kétségtelen az is, hogy a liberalizmus képviselete szempontjából komoly jelentősége van ennek a posztnak: sem én, sem az SZDSZ nem akarja, hogy a főpolgármesterség elvesszen a liberálisok számára.
– Hogyan látja most a szabad demokraták helyzetét? Illeszthető a klasszikus liberális hagyományokhoz ez az agresszív, egyházellenes politika, a deviáns magatartásformák felkarolása?
– Az SZDSZ legfontosabb célkitűzése az adócsökkentés, a karcsúbb állam, a privatizáció folytatása és a szabadság kiterjesztése. Liberálisként következetesen gondolkodunk az egyház és az állam kettéválasztásáról is. Volt ugyan egy szerencsétlen internetes levél, nekem sem tetszett a fogalmazása. De én is hiszem, hogy a hitéleti tevékenységet nem kell támogatnia az államnak, viszont az egyházak oktatási, szociális és egészségügyi munkáját, mindazt, amit az önkormányzati, állami intézményektől átvéve végeznek, nagyon is.
origo.hu
Társasházi lakás ég Budapesten
