Kalákagazdaság

Immár nagypolitikai üggyé vált a magyarországi körbetartozások kérdése – elsősorban a Fidesznek tulajdoníthatóan. Ha ugyanis Orbán Viktor, a Szövetség elnöke az Országgyűlésben nem feszegeti a problémát, s nem teszi meg a nyilvánosság előtt javaslatait, valószínűleg nincs kormányzati marketingakció, azaz Kóka János gazdasági miniszter sem rukkol elő az érintettek esetleges támogatási lehetőségeivel. Gyanúnkat erősíti, hogy Kóka a gazdasági bizottság hetekkel ezelőtti ülésén nem is tudta, hogy mekkora a gond. November 16-án a gazdasági miniszter még úgy fogalmazott: nem igaz, hogy nő a kis- és a közepes vállalkozások csődaránya, s arról sincsenek adatok, hogy megemelkedett volna a körbetartozások mértéke (sic!).
Bármilyen meglepő, azóta hipp-hopp született egy csomag a kormány részéről. Így a körbetartozással sújtott vállalkozások az állam kegyeiben részesülhetnek majd 2006-tól. Ám a kormány terveit – például azt, hogy a körbetartozás-ellenes program részeként hitelgaranciát nyújtanának egy faktorcégnek, amely áthidalja a kis cégek finanszírozási nehézségeit – nem különösebben támogatják a gazdasági érdekképviseletek. Ám a lényeg: a körbetartozások értéke a magyar gazdaságban elérheti a 700-800 milliárd forintot. Számítások alapján ez a bruttó nemzeti össztermék (GDP) három-négy százalékára rúg. Az említett arányról pusztán annyit: hasonló helyzet tíz éve volt, a Horn-kormány idején.
Inkognitóban bővülnek-e a körbetartozások? A kérdés jogos, legalábbis ha Kóka gazdasági bizottságban tett kijelentéseire asszociálunk. Nos, aligha, hiszen a szakértők és a kutatók rendszeresen publikálják az adatsorokat. Az Ecostat Gazdaságelemző és Informatikai Intézet például a nyáron tette közzé becslését a kialakult helyzetről. A kutatóintézet elemzése alapján a több tíz milliárd forintot is elérheti a körbetartozások mértéke – nemzetgazdasági, de már ágazati szinten is. Leginkább a kis- és a közepes vállalatokra jellemző az egymásnak hitelezés. A duzzadó körbetartozás jeleit persze erősíti az is, hogy a statisztikák alapján növekszik a hosszú lejáratú kötelezettségek aránya. Amíg a nagyvállalatoknál a tavalyihoz képest 11 százalékos, addig a közepeseknél 19, a kicsiknél pedig csaknem 28 százalékos az emelkedés mértéke. Az ágazatok közül egyértelműen az építőipar számít a nagy vesztesnek.
Becslések szerint a körbetartozás az építési szektorban már eléri a 60-70 milliárdot is, a be nem hajtható követelések összege pedig csak az építőanyag-kereskedőknél öt-hat milliárd forintot tesz ki. A tapasztalatok alapján a lakáspiacot is nyomja a krónikus körbetartozás: elhúzódó kivitelezés és kicsúszó átadási határidő jellemzi az adásvételek mechanizmusát – ezt publikálta az Ecostat.
Gyakorlatilag a vizsgálat megállapításaira erősít rá a Coface felmérése is, amely szerint az idén tovább romlott a fizetési morál Magyarországon. A nemzetközi hitelbiztosító adatai szerint a fizetési index ma már megközelíti a száz napot, s ez bizony jelentős romlás az év eleji, amúgy akkor is rossznak minősített 81 naphoz képest. A vizsgálat szerint eltűntek a „késve, de biztosan fizető” ügyfelek a magyar gazdaságból, most a legtöbben késve és egyáltalán nem biztosan fizetnek. A kelet-közép-európai régió többi országában egyébként mindenhol jobb a Coface fizetési mutatója, mint Magyarországon. Ráadásul Lengyelországban és Szlovákiában még javul is az index, amely mélyen alatta marad a világátlagnak.
És hogy mi lenne a fő forrása a folyamat duzzadásának? A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) Gazdaság- és Vállalkozáselemző Intézetének tanulmánya szerint körbetartozási hullámot indított el a vállalkozások körében az uniós adószámú áfa-visszaigénylőknél elrendelt ellenőrzés. (A kutatók azt vizsgálták, milyen hatása volt az átfogó ellenőrzésnek a vállalkozások gazdálkodására.) A több mint ezer megkérdezett cég közül 11 százalékot érintett közvetlenül az áfavisszatartás. Az ellenőrzött cégek 63 százaléka azt nyilatkozta, hogy az intézkedés hatott pénzügyi helyzetére. A többség (45 százalék) kis- vagy közepes mértékű hatást érzékelt, 11,5 százalékuk gazdálkodását viszont nagymértékben befolyásolta a lépés. Hat százalékuk azt válaszolta, hogy a forgalmi adó kifizetésének késlekedése veszélyeztette a működőképességét. Ám a Draskovics Tibor volt pénzügyminiszter által tavaly októberben elrendelt intézkedés nemcsak az ellenőrzött cégeket érintette kedvezőtlenül. Azokat is hátrányos helyzetbe hozta, amelyeket ugyan nem vizsgált az APEH, de kapcsolatban álltak olyan ellenőrzött vállalkozással, amelynek a pénzügyi helyzetét erősen befolyásolta az áfavisszatartás. A háromszáz cégre kiterjedő minta alapján készített elemzésből kiderül, hogy – az ugyanebben a körben 2001-ben végzett vizsgálat óta – 14 százalékkal, 35 százalékra nőtt azoknak a cégeknek a száma, amelyek a határidőn túl kapják meg számláik ellenértékét.
Változatlanul a cégek 31 százaléka fizet késedelmesen. Az intézkedés kedvezőtlenül befolyásolta a cégek üzleti kilátásait is. A társaságok 26 százaléka számolt be rossz jövedelmezőségi helyzetről. Utóbbiak aránya az ellenőrzött cégek körében már 32 százalékos. A felmérésekből tehát megállapítható, hogy a Draskovics-hatás vagy önmagában rontotta a cégek üzleti helyzetét, vagy még nehezebb helyzetbe hozta a rosszul működőket.
Az intézkedés a gazdasági teljesítmény jelentős hányadát kitevő vállalkozásokat érintette. A költségvetési trükk tehát végigsöpört az egész gazdaságon. Ráadásul az ellenőrzött cégek adták tavaly az összárbevétel 47, az export 85 százalékát, s e cégeknél dolgozott a megfigyelt ágazatokban foglalkoztatottak 21 százaléka.
A fentiekből az szűrhető le, hogy az állam nem teljesíti fizetési kötelezettségét, s a körbetartozás már a kis- és a középvállalkozások 53 százalékát érinti. Közülük is a legkisebbek vannak a legnagyobb veszélyben: 64 százalékuk esik ebbe a körbe. Ide tartozik, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem a nagyvállalatoknál dolgozik a legtöbb versenyszférában alkalmazott munkaerő, a kis- és a középvállalkozások Magyarország legjelentősebb foglalkoztatói. A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján a nagyvállalatoknál csupán 764 ezren dolgoztak 2004-ben, míg a mikro-, a kis- és a középvállalatok 1,409 millió főt foglalkoztattak, vagyis a vállalatoknál dolgozók 65 százaléka a kicsiknél talál munkát.
Mi lenne a megoldás? A fizetésképtelenség, ezzel együtt a vállalati körbetartozás csökkentésére igazából egyetlen hatásos módszer létezik: gazdaságélénkítő programokat – infrastrukturális fejlesztéseket, kis- és közepes vállalkozások finanszírozását elősegítő projekteket – kell indítani. A Fidesz által javasolt pontok – teljesítményarányos áfabefizetés, tilalom az áfavisszatartásra, állami beruházás esetén azonnali kifizetés, munkahelygarancia-alap létrehozása, és az uniós pályázaton nyertes kis- és közepes vállalkozások számára meg kell duplázni az állami előfinanszírozást – is javítanák a helyzetet, ám ehhez új gazdaságpolitika szükséges. Ugyanakkor bagatellizálni nem szabad, miután több mint százezer munkahely van veszélyben, azaz több mint százezer család sorsa forog kockán. Felszínes megoldások nem segítenek.