Néhány szülő nemrég felkereste a sajtót, mert úgy érzik, tarthatatlan, amit a halmozottan sérült gyermekeikkel művelnek. A Reménysugár Habilitációs Intézetben olyan gyermek- és felnőttkorú emberek élnek, akik egyszerre rendelkeznek több, értelmi és testi sérüléssel, vagyis elengedhetetlen lenne a számukra a minél nagyobb nyugalmat biztosító környezet. A szülők közlése szerint életveszélyes állapotok uralkodtak az intézet jelenlegi helyén. Korábban ugyanis még az is előfordult, hogy a plafonról a lakókra zúdult a vakolat, vagy nem üzemelt a fűtés, ami a téli fagy előtt több mint felelőtlenség. Ezt ugyan már megszüntették, de a kastélyszárnyban így is 30-40 gyerekre jut egy fürdőszoba, a fiúk egy szobában vannak a lányokkal, és biliztetőszékekbe végzik el a dolgukat a szobában, mert rendkívül bonyolult elhagyni a helyiségeket az akadálymentesítés hiánya miatt. A szülők egyre többen nehezményezik, hogy több mint másfél éve kell elviselni ezeket a viszonyokat, pedig amikor az intézet felújítása miatt el kellett hagyni a korábbi lakóhelyet, néhány hónapnyi ideiglenes átköltözésről beszéltek. Az intézet fenntartója 2004-től az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium, de a szaktárca képtelen eleget tenni ennek a feladatának.
Kovárik Erzsébet, a tárca közigazgatási államtitkára nemrég úgy nyilatkozott a Magyar Rádióban, hogy „rettenetesen szörnyűnek érzik” ezeket az állapotokat, ezért is próbálták meg először „nem a feljelentésekre és felelősségre vonásokra fordítani az erőiket, hanem arra, hogy hogyan tudnak azonnal javítani ezen a helyzeten”. A minisztérium viszont nem az átköltöztetést választotta, hanem pótlólagos forrásokból lehetővé tette a kastélyban a kémény és a kazán helyrehozását, és megpróbálta biztonságossá és lakhatóvá tenni ezt az egyébként teljesen lerobbant épületet. Mint megírtuk, az új intézménybe az ÁNTSZ és a hatóságok hivatalos álláspontja szerint azért nem tudnak átköltözni a sérültek, mert nem megfelelő a lift és a konyha, számos helyen pedig szintén nem férnek el a kerekes székek. A hatóságok is elismerik, hogy ettől függetlenül átköltözhetnének a lakók, de nem merik vállalni a felelősséget az engedélyek kiadásáért. A tervezési hibák miatt a szülők egy része már azt feltételezte, hogy az intézményt nem is a sérült embereknek újították fel, hanem kollégiumnak épült, és azt is tudni vélték, hogy az udvarra teniszpályát, röplabdapályát, kézilabdapályát és szánkózódombot építettek volna. Az épületegyüttes terveit 2001-ben hagyták jóvá, de a kivitelezés és az ezzel kapcsolatos közbeszerzési eljárás már a kormányváltás után kezdődött.
A kivitelezőcég állítja, hogy a munkát az eredeti kiírásnak megfelelően teljesítették, és senki nem értesítette őket a feltételek változásairól. A megbízó intézmény vezetője nem nyilatkozik, a fenntartó minisztérium pedig arra hivatkozik, hogy a közbeszerzés az intézményé volt, vagyis jogilag nekik lett volna lehetőségük lépni az ügyben. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az intézet élére új igazgatónőt neveztek ki, akinek nemrég kellett szembesülnie a gondokkal. A szülők szerint korábban felmerült az is a minisztérium részéről, hogy esetlegesen a gyermekeiket nem is ebbe az intézetbe költöztetik vissza, mivel túl költséges lenne az átalakítás.
A szaktárca már ott tart, hogy büntetőfeljelentést is kíván tenni az ügyben a beruházás során tapasztalt gondatlanság miatt. A szülői érdekképviselet vezetőjét egy, a Vasárnapi Újságban lejátszott riport után levélben kereste meg Göncz Kinga esélyegyenlőségi miniszter, aki eddig egyetlenegyszer sem szólalt meg az ügyben. A tárcavezető azonban szintén csak annyit ígért, hogy „belátható időn belül visszaköltöztetik a fogyatékkal élőket a Kápolna utcai ingatlanba”. Mint ismert, nem ez volt az első botrány a Reménysugár Habilitációs Intézet felújításának történetében. A szülők beszámolói szerint például az átköltözés is úgy zajlott le, hogy a fekvőalkalmatosságok helyett előbb a gyerekeket szállították át a kastélyba, letették őket a földre, ahol laticelen feküdtek. Ott etették őket reggeltől késő estig, és csak este 9 óra körül kerülhettek be az épületbe, amikorra már az összes ágy is megérkezett. Eközben azonban kiderült, hogy egy kisgyerek hiányzik. A szülők szerint ez nem a nővérek felelőssége volt, hiszen őket felvezényelték a szobákba ágyakat rámolni. Az elveszett, súlyosan fogyatékos gyermeket két nap múlva találták meg, a közeli Dunába fulladt. Tizennégy éves volt.
origo.hu
Társasházi lakás ég Budapesten
