Legyen szíves a kéregetést abbahagyni! Jó? – csattant fel egy hang a hangosbemondóban, majd rögtön követte a válasz is: Jó. Hagyom – és a megszólított lemondóan visszaült a késő esti órákban már elnéptelenedett népligeti metróállomás padjára. A koldust a peronőr figyelhette, aki az állomások biztonsági kameráinak segítségével követi a föld alatti eseményeket. Ezt a technikát már a két metróvonal átadása óta használja a BKV, és eddig körülbelül 300 kamerát szerelt fel a társaság. Térfigyelők azonban a kisföldalatti állomásain is vannak, amelyeket a millecentenáriumi felújításkor szereltek fel. Mostanában pedig már arról folynak egyeztetések, hogy az ilyen eszközök által az egyes állomások központjaiba továbbított képeket rögzítsék is – tudtuk meg a BKV sajtóirodájától. Mindezt azért vezetnék be, mert úgy vélik, ez nagy segítséget nyújtana a bűncselekmények felderítéséhez és a balesetek rekonstruálásához. A kamerák tehát – mint később kiderül – lassan, de szaporodnak mind a fővárosban, mind a vidéki településeken. Ellene pedig vajmi keveset tehetnek azok, akiket ez zavar, sőt – amint az egy 2000 novemberében végzett közvélemény-kutatás adataiból kiderül – a magyarok 64 százaléka hasznosnak, ezen belül 40 százaléka nagyon helyesnek tartja működtetésüket.
Tavasszal a kormányzati kommunikáció szerint még gőzerővel dolgozott az a munkacsoport, amely március végéig Budapest esetében javaslatot kellett volna tegyen egy integrált kamerahálózat és bevetési központ kialakítására. Ez azonban nem történt meg, sőt, belügyminisztériumi forrásaink szerint sok esélye nincs is, mivel hiányzik hozzá a gazdasági, a jogi és a technikai háttér. Ugyanakkor ezzel függ össze az, hogy több budapesti kamera hónapokig anyagi problémák miatt nem üzemelt. A belügy mégis támogatná a meglévő rendszerek összehangolását, mondván, könnyebben tudnának egyes nyomozásokat lefolytatni. Orodán Sándor belügyminisztériumi szóvivő kérdésünkre azt válaszolta: „Ahol az országban térfigyelők működnek, jelentős mértékben csökkentek, sőt, egyes helyeken meg is szűntek a közterületeken elkövetett garázdaságok. Más esetekben a bekamerázott területekről kiszorultak, vagy átköltöztek új helyszínekre a bűnbandák tagjai”. A szóvivő utolsó mondatához részben illeszkedik a Társaság a Szabadságjogokért és a No Camera-csoport érvelése is. Ők úgy vélik, hogy ezek a berendezések a hatalomgyakorlás eszközei, amelyek nem megszüntetik a bűnözést, hanem kiszorítják azt más területekre, ugyanakkor folyamatosan kontrollálják az emberek mindennapi életét.
Galántai Zoltán, a műszaki egyetem tanszékvezető-helyettese az elektronikus magánszféra témájában kiadott egy interneten is elérhető könyvet. Az „E-privacy olvasókönyvben” az elektronikus nyomkövetésről írva azt mutatja be, hogy a különböző eszközökkel történő megfigyelés akkor kezdődik, amikor az ember reggel letölti az e-mailjeit és interneten megnézi a híreket. A boltban a pénztár feletti megfigyelő rögzíti a képét, míg az autópályán leolvassák a rendszámát, és ha közben telefonál, a mobilszolgáltató gondosan feljegyzi a hívás helyét, idejét és időtartamát. A belvároson keresztülhajtva a rendőrségi kamerák is készítenek néhány felvételt a kocsijáról, majd ugyanez történik a parkolóban is. Mikor pénzt vesz fel egy bankautomatából, a benne elrejtett kamera az arcát, a gép a tranzakció részleteit tárolja. A szerző szerint mindez „egy tipikus angol állampolgár tipikus napja”. Mivel hasonló rendszerek Magyarországon is működnek, kíváncsiak voltunk: ilyen adatokat hatóságilag össze lehet-e gyűjteni, és milyen célból tennék ezt. Kérdéseinkre a nemzetbiztonsági szolgálatok illetékese válaszolt, mikor arról érdeklődtünk: rögzítik-e, illetve figyelik-e a polgárok internetforgalmát, számítógépes kommunikációs szokásait? Miképpen történik a mobilszolgáltatók adatainak „nyomon követése” és rögzítése? A válaszokból kiderült: a törvény értelmében a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) feladatának teljesítéséért titkos információgyűjtést is folytat. Ezt a Fővárosi Bíróság elnöke által kijelölt bíró, illetve az igazságügy-miniszter engedélyezheti. A beleegyezés iránti előterjesztésnek tartalmaznia kell a kérés indoklását, a titkos információgyűjtés kezdetét és végét, az érintett személy vagy személyek nevét (ez a célszemélyhez kötöttség), illetőleg az azonosításra alkalmas adatokat. „Az NBH külső engedély alapján a közcélú telefonvezetéken vagy az ezt helyettesítő távközlési szolgáltatás útján továbbított közléseket megismerheti, és az észlelteket rögzítheti”. Az internetes kommunikáció megfigyelésének kapcsán az illetékes hangsúlyozta, hogy kifejezetten érvényesül a célszemélyhez kötöttség. Hozzáfűzte, a nemzetbiztonsági szolgálatoknak joguk van a honlapok tartalomfigyelésére is, amely esetben nincs szükség külső engedélyre, de ez is célhoz kötött, vagyis „vaktában” nem lehet bárki után kutakodni. A telefonos megfigyelés vonatkozásában megjegyezte még: a hírközlési törvényben foglaltak alapján a beszélgetésekre vonatkozó forgalmi, illetve számlaadatok három évig tárolandók. A Nemzetbiztonsági Hivatal indokolt esetben a mobilszolgáltatótól kérhet adatszolgáltatást ebből az információs bázisból.
Megtudtuk azt is: térfigyelő kamerákat nemcsak az önkormányzatok és belügyi szervek működtetnek. Az Állami Autópálya Kezelő Rt. az M3-as, M1-es és M7-es autópályákon összesen 47 kamerát működtet, amelyekkel felderíthetik a baleseteket és torlódásokat, illetve ezek okait. – Az M1-es és M7-es közös szakaszán, valamint az M1-en összesen négy térfigyelő van, ezért 2006-ban újabbakat tervezünk felszerelni – közölte Baji Györgyi kommunikációs menedzser. Az M5-ös autópályát üzemeltető Alföld Koncessziós Autópálya matricafigyelésre nem használ kamerákat. Az esetleges bliccelőket mobilkamerás megfigyelő autókkal ellenőrzik.
Videokamera lencséjébe nézhetünk a bankokban, benzinkutaknál, a bevásárlóközpontokban, a Volánbusz-pályaudvarokon vagy a repülőtereken is. Mivel a többi pénzintézetek mellett csak az OTP 1400 kamerával felszerelt automatát üzemeltet az országban, megkérdeztük: miként használják a berendezéseket? Kommunikációs osztálya szerint az OTP bankjegykiadó automatáiban (ATM) lévő videoberendezések nem térfigyelők. „Feladatuk a bankkártya-használattal kapcsolatos esetleges viszszaélések rögzítése. Rajtuk felirat hívja fel az ügyfelek figyelmét, hogy felvétel készül az ATM használatakor, de az OTP valamennyi, az adatvédelemmel, illetve a személyiségi jogokkal kapcsolatos törvénynek eleget tesz”. Ugyanakkor Kavalecz Imre szóvivőtől megtudtuk, a MÁV is tervezi, hogy a budapesti főpályaudvarokon, illetve a vidéki csomóponti állomásokon (Budapest Nyugati és Déli, Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza) videomegfigyelő rendszer épüljön, bár erre még nincsenek forrásai. A Keletiben nyolc éve van térfigyelő, amelynek korszerűsítése és bővítése december utolsó napjaira várható.
Kíváncsiak voltunk arra is, Magyarországon hány térfigyelő kamera működik. Mivel frissebb információkkal nem rendelkezett, az ORFK bűnmegelőzési osztályvezetője, Csendes László alezredes ebből a célból a Bűnmegelőzési Akadémiának a témában tavaly készített, országos elemzését bocsátotta rendelkezésünkre. Ebből kiderült, hogy hazánkban 54 térfigyelő rendszert telepítettek 712 kamerával. Ebből a főváros területén 14 kerületi rendőrkapitányság érintett 15 kerületben 16 rendszer működtetésében, összesen 475 kamerával. Az elemzés készítői megjegyezték, hogy az országban – többnyire gazdasági okok miatt – 129 kamera éppen nem működött. Kitértek arra, hogy a legtöbb helyen a rendszereket az önkormányzat vásárolta, míg felügyeletüket többnyire a rendőrség végzi. „Rögzíteni és archiválni csak akkor szabad, ha rendőri intézkedésről vagy eljárásra mozgósító eseményről van szó. Ilyen esetekben a felvétel perdöntő lehet”. A felmérés rámutat: a térfelügyeleti rendszerek üzemeltetésében a legnagyobb problémát az ehhez szükséges pénz hiánya jelenti. – Ezért meg kell vizsgálni, hogy a befektetett költségek arányban vannak-e a kamerák által hozott eredményekkel, mert lehet, hogy olcsóbb, ha növekedik a járőröző rendőrök száma – érveltek az elemzők. Ezért szerintük az államnak jelentős szerepet kellene vállalnia a kérdésben, mert az önkormányzatok szegények. A népligeti koldus tehát nincs egyedül.
Kérdéseket vet fel az unió által előirányzott adattárolás. Az Európai Parlament december 15-én hagyta jóvá azt az uniós jogszabályt, amely előírja a tagállamok távközlési cégeinek a telefonálási adatok két évig és az internetcímek fél évig való megőrzését arra az esetre, ha azokra szükség lenne terrortevékenység vagy más súlyos bűncselekmények kivizsgálásához. Az EU új terrorizmusellenes intézkedéscsomagjához tartozó jogszabály számos bírálatot váltott ki a magánélethez való jogok megsértése miatt. A távközlési ágazat cégei pedig megkérdőjelezték a szóban forgó nagy mennyiségű adat megőrzésének kivitelezhetőségét és finanszírozhatóságát. A jogszabály szerint a telefonhívásokról két évig, a internetes kommunikációról hat hónapig kell megőrizni az adatokat, a szabályozás a kommunikáció tartalmára nem terjed ki. Szakemberek azonban tisztázandó kérdésnek nevezik a spam-ek és milliós mennyiségben azonos tartalommal szétküldött reklámküldemények tárolását, példaként említve a kampány-sms-eket. Sokan aggályosnak tartották azt az Európai Bizottság elé került tervezetet is, hogy mind a 450 millió uniós állampolgár telefonálással és internetezéssel kapcsolatos adatait kötelező legyen megőrizni, s az EU-tagállamokban aláírásgyűjtésbe kezdtek. Szerintük a forgalmi adatokból ki fog derülni az is, hogy ki kit hívott és ki kinek küldött e-mailt, ki melyik weblapot kereste fel, sőt, még az is, hogy éppen hol tartózkodott valaki, amikor mobiltelefont használt. Szerintük az adattárolás olyan tolakodó megoldás, ami az EU állampolgárainak magánéletére lenne hatással. Az adattárolás mint eljárás eddig soha nem látott mértékben tenné lehetővé a megfigyeléseket. Számos olyan, az európai emberi jogi szabályozásokba beépített garancia szűnne meg, mint amilyen az Adatvédelmi Irányelvek és az Európai Emberi Jogi Egyezmény. Az ellenzők – mint már tudjuk, teljesen feleslegesen – az aláírásokat az Európai Bizottságnak és az Európai Parlamentnek juttatták el. (V. A.)
