Folyó hó 9-i számukban több levél is foglalkozik a nyugdíjfolyósító nem kis megütközést kiváltó, fedezetlen, távoli jövőre vonatkozó ígérgetéseivel. Ezek az ígéretek már csak azért is visszatetszők, mert olyan réteghez szólnak, amelyből öt év múlva több száz ezren már örökre égi hazájukba költöznek. A levélírók és – a jelek szerint – szinte mindenki figyelmét elkerülte azonban egy közeljövőre vonatkozó intézkedés, amelynek előtörténete is van.
Idén májusban, minden különösebb magyarázat nélkül, folyósították az idei tizenharmadik havi nyugdíj felét. Ebből arra lehetett következtetni, hogy a jövő évi választásokat a kormány májusra tervezi, és precedenst kíván teremteni ahhoz, hogy választás előtt egy érdemleges öszszeggel felszítsa a nyugdíjasok szavazási hajlandóságát. A köztársaságielnök-választás azonban nem a hatalom forgatókönyvének megfelelően sikerült, és az országgyűlési választások időpontja ezzel bizonytalanná vált.
Biztos, ami biztos, az inkriminált füzetben az olvasható, hogy jövőre a tizenharmadik havi nyugdíj első felét márciusban fogja kézbesíteni a postás. Ha a jelenlegi kormány májusban nyerne, a második részletet bizonyára nem novemberben, hanem már szeptemberben, az önkormányzati választások előtt kifizetné. Ez a márciusi időpont annak bizonyítéka, hogy a kormány a nyugdíjasokat borravalóval megvehető, befolyásolható, baksisra kacsingató, elvtelen masszának tekinti, amint annak tekintette már a hírhedt, tizenkilencezres kampány idején is.
A mai nyugdíjasok nagy többségét a pártállam egész ideje alatt aktív korukban éhbérért dolgoztatták, amiért szánalmas nyugdíjat kapnak. Az akkori kommunisták (mai szocialisták) a nyugdíjkasszát egész uralmuk alatt elsikkasztották, egyebek mellett a nemzetközi munkásmozgalmat és az akkor őket támogató nemzetközi terrorizmust pénzelték belőle. Ilyen körülmények között érthető, ha a nyugdíjasok minden extra fillérnek külön örülnek, és súlyos igazságtalanság lenne ezért megróni őket, vagy elvárni, hogy átlássanak a nagyon is lyukas szitán.
Nagy többségük nem csak idős, de aránytalanul megfáradt, tájékozatlan, elszigetelten, súlyos gondok között éli napjait, ám – tekintet nélkül ilyen vagy olyan politikai beállítottságára – egyenes gondolkodású ember. Így mindannyiukra, mindannyiunkra egyaránt sértő és felháborító, hogy ez a kormányzat leplezetlen megvetést árul el irántunk, amikor a jogos juttatásokat saját érdekei szerint manipulálja.
Dr. Kovács Anna
nyugdíjas, Budapest
Nem akármilyen karácsonyi ajándékkal lepett meg a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság. Egy Tájékoztatót kaptunk névre szólóan a posta közreműködésével. Kár, hogy nem arannyal szedték a kiadvány betűit (esetleg bőrbe kötve), úgy még többet lehetett volna szakítani a megrendelő államtól a kivitelezőnek.
Micsoda tapintatlanság 2010-ről beszélni! Addig nekünk, megajándékozottaknak még élni is kéne netán, hogy ez a csodálatos, jövőbe látó nyomdasegély és kampánybrosúra megvalósulhasson. Milyen arcátlanság más kontójára ígérgetni, más zsebében turkálni! Vagy nem ez az üvegzsebtörvény lényege? És ha mégsem lesz így? Nem lesz beígért pénzeső a távoli jövőben sem? Erre mi a válasz? „Na és?” Ennek is, ahogy mindennek, az Orbán-kormány az oka?
Mit gondol ma az a szerencsétlen, akinek a betegségét jelenleg „ingyenes” gyógyszerrel kezelik havi tízezerért, amit ha nem tud előteremteni, nem éri meg ezt a csodálatos ígérethalmazt, talán még 2006-ot sem? Ugyebár az ő pénze is benne van ebben a névre szóló választási kiadványban. Igazán nem okozhat gondot a nyugdíjintézetnek a legesendőbb nyugdíjasokat megtalálni a mai számítógépes nyilvántartásnak köszönhetően. Talán nekik odaajándékozhatták volna ezt a nyomdaköltséget.
Igaz, a mai balliberális kormányban (inkább: herdáliában) nincs ember a csúcson, akiben tapintat, emberség lenne: csak demagóg duma folyik belőlük, mint a szennyes ár. Szégyellje magát az Országos Nyugdíjfolyósító Főigazgatóság, amikor dőzsöl az ünnepek alatt, és jusson eszébe a sok meglopott, esendő ember!
Kár, hogy az Orbán-kormány annak idején nem küldött ilyen elegáns kiadványt – vagy talán nem volt attól a kormánytól ilyen kampánymegrendelés? Bánjanak takarékosabban a kevéske pénzünkkel!
Keszthelyi Jánosné
Mohács
A 100 lépés program Igazságosság című fejezetéhez kapcsolódóan írom a következőket. Ma Magyarországon 45 éves munkaviszony után minimálnyugdíjat kapnak az emberek. Írtam levelet Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úrnak ez ügyben, aki (egy szóvivő válaszolt) azt írta, hogy aki a rendszerváltáskor minimálbérért tudott elhelyezkedni, vagy kényszervállalkozó lett, annak ezzel számolnia kellett.
Hát sokan nem számítottak erre, örültek, hogy munkahelyet találtak, és 40-50 évesen új szakmát tanultak. Az „igazsághoz” még annyit, hogy aki 15 évet dolgozott, az is megkapja a minimálnyugdíjat. Létre kellene hozni egy újabb minisztériumot, amelyben a dolgozóknak az lenne a feladata, hogy járják az országot, és ezeknek az embereknek elmondanák, hogyan kell beosztani a 24 700 forintot havonta.
Ez vicc volt, de a többi sajnos a valóság!
Barta Gyuláné
Eger

Füstös szobák titka – ő küldte Gyurcsánynak a selyemzsinórt