Risztov Éva úszó most nőtt fel?

Szulák Andrea nem Vitray Tamás. Ennek persze lehetnek előnyei is egy olyan médiaszemélyiség életében, akit leginkább úgy lehet aposztrofálni: riporternek énekesnő, énekesnőnek mondjuk show-háziasszony. De akadnak húsz percek, fél órák, amikor ez kifejezett hátrány. Szulák olykor sikerült beszélgetésekhez adja a nevét. Az a jó tulajdonsága megvan, hogy tapasztaltabb, kiérlelt sztorival előálló riportalanyaiba legalább nem fojtja bele a szót, de ha már izzadságosabb, szakmaibb bányászati munkára lenne szükség, gyakran megáll a tudomány. Benne marad a beszélgetőtársban az igazi kérdés, az igazi történet.
Már vagy egy héttel a Szulák-show előtt a nazális, ám drámainak szánt férfihang – feltehetőleg ugyanaz, amelyik a bokszgálákra szokta invitálni a jó népet – elmennydörögte minden második reklámblokkban, hogy csak itt, csak most, csak nekünk, illetve Szuláknak fog Risztov Éva úszónőnk döbbeneteset mondani. Vagy inkább már el is mondta a döbbeneteset, amikor húszévesen, világbajnoki ezüstérmekkel a háta mögött bejelentette, hogy nem úszik többé versenyszerűen. De akkor is, a Szulák-show-ban most majd olyasmik hangzanak el a szájából, amik eddig soha, sehol, senkinek. A műsorvezető próbált is megfelelni a nagy csinnadrattás beharangozónak, Éva öngyilkossági kísérletét, nyugtatószedését firtatta illően teátrális hangsúllyal, de az igyekezet ára az lett, hogy a néző számára nem született meg az igazi történet.
Az elmúlt század a magyar sportrajongót magyar úszónői aranyakban alaposan elkényeztette. Természetesnek tekintették, hogy mindig lesz egy Székely Éva, egy Egerszegi Krisztina, egy Kovács Ági. Risztov Évától, edzőitől, környezetétől az várták: Éva legyen a következő. Amikor úgy látszott: nem fog menni, talán a rájuk nehezedő nyomás miatt sem voltak képesek ezzel szembenézni, a szigorral, nehezteléssel pedig nem értek el eredményt. Évának közben volt egy másik élete: boldog volt, amikor lovagolt vagy a kutyáival foglalkozott. Ezt a fajta szabadságot pótolta némiképp a használatra kapott autó, majd a motor. Ezért érezte úgy, hogy lenyesték a szárnyait, amikor mind a kettőt elvették, miközben a sportsikerek elmaradoztak, magára hagyták, nem örültek baráti kapcsolatainak, pletykákat, bulvárhíreket, számára elfogadhatatlan vádakat olvastak a fejére. De ez így, öszszefüggéseiben a Szulák-interjúból csak töredékesen derült ki, nem tudjuk meg azt a sem, hogy végül is az autót pontosan miért kellett viszszaadnia. Szulák másik vendége, Gáspár Tibor a Jóban-rosszban című szappanopera kardiológusa fogalmazta meg végül Szulák helyett a lényeget: Risztov Éva azzal vált felnőtté, hogy eldöntötte, kilép az ördögi körből, nem úszik tovább. Éva magáról azt mondta: nem fizikailag, lelkileg nem bírta. Azt is mondta még, talán nem volt olyan kirobbanó tehetség, mint példaképe: Egerszegi Krisztina, és hogy amit elért, főként a szorgalmának köszönhette, s még, hogy mennyire bántotta, hogy akkor is elégedetlenek voltak vele, ha világversenyeken dobogós helyezést szerzett. A nézőben azért maradt néhány mi lett volna, ha és persze mi lesz, ha. De Éva szerint ő is, édesanyja is kiegyensúlyozottabbak, amióta karrierjét befejezte, és ahogy ő mondja, az életet választotta. Talán mostantól boldogabb történetet ír magának.
(Szulák-show, TV2, december 5., 22.10.)