Társastánc

Ez a történet nemcsak pedagógiai és színpadi sikerekről szól, hanem hogy a jó célra támogatót is lehet találni. A historikus táncprodukció emellett eladható áru is a hazai kulturális piacon.

Ebben az évben egyetlen szabad hétvégénk volt – mondja Aranyos Ágota, és ez nem dicsekvés, nem panasz, hanem ténymegállapítás. Aki már tizenöt éve úgy él, mint ő, megszokja. Először a néptánccal ismerkedett meg, azután a történelmi társastánccal (reneszánsz, barokk táncokat tanult Bécsben és Franciaországban), végül 1990 tájékán a Garabonciás gyermekegyüttessel. Azóta a társaság koreográfusa és tánckarvezetője. Emellett a Budapesti Kamaraopera vendégkoreográfusa, saját táncegyüttest vezet és főiskolásokat tanít. Hét végén pedig ott vannak az előadások.
A Garabonciás együttes januárban lesz tizennyolc esztendős. Alapítója, Váradi István máig dramaturgja, művészeti irányítója a társaságnak, és intézi az együttest fenntartó alapítvány ügyeit. Az elmúlt években a gyermekegyüttes profi szervezetté vált, pályázatokból, a ferencvárosi önkormányzat támogatásából, valamint az előadásaik bevételéből fedezi a produkciók létrehozását, ami nem kis teljesítmény. A historikus táncdarabokhoz ugyanis korhű jelmezre és díszletekre van szükség, valamint szállítóeszközökre, amelyek utaztatják a társulatot. A gyermekeknek nincs sem tag-, sem tandíjuk, a munkájukkal fizetnek, mondja Aranyos Ágota.
Az együttes kezdetben tánckarból és a Tarcsa Zoltán vezette pantomimcsoportból állt, amelyek egymás mellett működtek. Csak később merült fel, hogy ötvözni kellene a mozgásművészeti ágakat. Ma már minden gyermek tanul pantomimet, klasszikusbalett-alapokat – amely minden tánc alapja –, színpadi improvizációt, valamint az egyes produkciókhoz kapcsolódóan kultúrtörténetet is. Jelenleg harminckét garabonciás van, nyolc és húsz év közötti fiatalok a főváros tizenhárom kerületéből, elsősorban természetesen a környékről, a heti két foglalkozásnak ugyanis a ferencvárosi művelődési ház ad helyet.
– Nem válogatott csapatról van szó – mondja Aranyos Ágota –, nem utasítunk el egyetlen jelentkezőt sem, csak először két hónap próbaidőre veszszük fel, hogy lássuk, hogyan boldogulunk egymással. A mozgás, a ritmusérzék fejleszthető, valamilyen szintre mindenkit el lehet juttatni. A többlet a hagyományos tánccsoportokhoz képest nálunk az, hogy a gyermek kultúrtörténeti „társaságba” kerül, a produkcióink a honfoglalástól a XX. század elejéig fogják át a korokat. Az ezekhez kapcsolódó ismereteket alkotótáborban szoktuk megalapozni.
A repertoár tizenöt darabból áll. Az évek során persze a gyermekek kiöregednek egy-egy szerepből, a helyükre mások állnak, ami gyakran új színt hoz a produkcióba. A kínálatban található középkori játéktörténeti bemutató Brueghel festményei nyomán, Mátyás király mese, II. Endre korát felidéző táncjáték, La Fontaine-állatmesék feldolgozása, középkori vásári játék. A legújabb produkció a Napkirályfi, amely a francia barokk klasszikus korát, benne XIV. Lajos ifjúságát eleveníti fel Lully zenéjének segítségével. A tizenöt esztendős kamasz király a Napkirály balettszerepében aratott sikert az udvarban, olyan maradandót, hogy a név örökre rajta ragadt. A harmincperces darabokban korhű zenére korhű táncokat látunk, mert a játék lényege éppen az, hogy a szereplők belehelyezkedjenek a korba, közben élvezzék a szereplést. „Egy kor hangulatát a zene, a tánc, a viselet és néha a szerelmi pletykák elevenítik fel a legjobban” – mondja Aranyos Ágota.
Nem profi táncosok képzője, nem is a táncművészi pálya előszobája akar lenni a Garabonciás gyermekegyüttes, bár előfordult a tizennyolc év alatt, hogy valaki később életpályának választotta a táncot. Magyarországon azonban ma nehéz értelmes elfoglaltságot találni egy gyermeknek, és a historikus tánc nemcsak mozgáskultúrát, hanem hozzá kapcsolódó világlátást is nyújt. A művészeti képzés az ismeretek mellett a személyiséget fejleszti. Fontos, hogy a gyermek megtalálja a helyét egy közösségben, jó feladatokat kapjon, és megtanuljon színvonalasan, igényesen dolgozni. A garabonciások maguknak tették magasra a mércét. A módszer nem titkos, az érdeklődő ének- és testnevelő tanárok továbbképzésen megismerhetik. Tervben van, hogy az alapítvány a IX. kerületi zeneiskolával közösen művészeti iskolát hoz létre, így az ifjú zenészek is tanulhatnának társastáncot. A régi hangszereken játszó zenészeknek külföldi akadémiákon kötelező a történelmi táncok megismerése is, mivel a régizene-anyag jelentős része tánczene, és a hiteles interpretációt segíti, ha az előadó tudja, hogyan nézett ki a gyakorlatban, magyarázza Aranyos Ágota. A magyar történelemben is jelen volt a néptánc mellett a nemesi tánckultúra, amelyről nem szabad megfeledkeznünk.
A Garabonciás együttes produkciói mégsem elsősorban ismeretközlő előadások, hanem azért készülnek, hogy néző és szereplő a végén elmondhassa: jól szórakozott.

---