Tisztelt Szerkesztőség!

Dr. Betes Béla (Sopron): Nyugdíjas orvos vagyok. Allergiás náthában szenvedek egész évben. Két drága gyógyszert írtam fel eddig minden hónapban Pro Familia vényre, a gégész szakorvos javaslata alapján, mely javaslat félévente megújítandó. Októberben jött egy eszement rendelkezés, hogy nem írhatom fel így a gyógyszereket, hanem el kell mennem a háziorvosomhoz, majd ő felírja nekem. Ha az egészségügyi hatóság, melynek „agyában” ez megszületett, egyetlen érvet fel tud hozni emellett, akkor én meghajtom a fejemet, bocsánatot kérek. De miután hazánkban tudomásom szerint mindenki biztosítva van, nehezen elképzelhető, hogy a szükségesnél többszöri felírással megkárosítanám a biztosítót. Kinek adnám el? Egy 78 éves, mozgáskorlátozott, becsületben megöregedett nyugdíjas orvos kéri a társadalomtól, szabadítsák meg valahogyan a mérhetetlen ostobaságtól!

Szentkláray Ferenc (Solymár): Gyurcsány Ferenc miniszterelnök egy baloldali fórumon – saját pályán – szónokolt a minap tiszteletre méltó öreg, ősz hallgatóság előtt, amelyet csupán egy – feltehetőleg felügyeleti okokból magukkal hozott – kislány jelenléte színesített. A barázdált arcok lelkesen hallgatták vezérüket, sűrűn bólogattak is szavaihoz és idegesen kapkodó gesztikulálásaihoz, miközben nemcsak felháborító, de egyszerűen nevetséges volt, amit Gyurcsány mondott. Éles fejhangon jelentette ki, hogy ő nem vezet be semmiféle megszorítást, hiába követeli azt az ellenzék, hiába ostorozza őt a jegybank, és hiába kritizálja Brüsszel. Ez hősies kijelentés volt, csak azért nem lehet haragudni rá, mert nem érzi, hogy szerepjátszása során mikor hazudik, és mikor nem. Nem vezet be megszorításokat! Ha azt mondta volna, hogy a további megszorításokat mellőzi, még lenne valamennyi hitele. Hiszen amerre csak nézünk hazánkban, mindenhol olyan megszorításokat vezetett be és vezet be a kormány, amely az egész gazdaságunkat, kulturális életünket, oktatásunkat, biztonságunkat, egészségünket – és még sorolhatnám a területeket – csőd közeli helyzetbe hozta. Ilyen mélyről még nem kellett felkapaszkodnunk a rendszerváltoztatás óta. Óriási feladatai lesznek a polgári kormánynak. Az idős hallgatóság vagy nem fogta fel, hogy mit hall, vagy nem is akarta felfogni, de az is lehet, hogy egyáltalán nincs is tisztában saját és az ország helyzetével. Mi pedig, a hallgatag(?) tömeg ezekhez a tisztes öreg elvtársakhoz hasonlóan csak bárgyún – no, jó, felháborodottan – hallgatjuk ezt az idétlen hazugságfolyamot. Meddig van még türelmünk?

Tóth László közgazdász (Budapest): A miniszterelnök az Info Rádióban azt állította, hogy az Orbán- és Medgyessy-kormány által meghirdetett programok felelősek a mostani túlzott deficitért. Gyurcsány Ferenc nyilván elfelejtette, hogy ő volt Medgyessy főtanácsadója, és jelentős része volt a választási kampányban. Az emberek jobban emlékeznek az akkor elhangzott ígéretekre, melyek realitásával az azokat hangoztatók nem sokat törődtek, mert a cél a hatalom mindenáron való megszerzése volt. Gyurcsány Ferenc nyilván arra sem emlékszik, hogy a 2002-es választások után háromszázmilliárd forint volt az állam kasszájában, amit Medgyessy nagyon hamar elköltött. A nagyobbik baj akkor keletkezett, amikor kiderült, hogy az önkormányzatok lehetetlen helyzetbe kerültek, mert a választási ígéretek nyomán, a következő években a hozzájuk tartozó iskolákat, óvodákat és kórházakat nekik kellett fenntartaniuk, jóllehet az ehhez szükséges pénznek csak egy részét kapták meg a költségvetésből. A következmény: iskolák, óvodák bezárása, kórházak összevonása, elbocsátások. A költségvetés bevételeit folyamatosan lényegesen meghaladó kiadások, az előző évekét messze felülmúló, egyre növekvő külföldi hitelek felvételét tették szükségessé. A túlzott deficit kialakulásában tehát jelentős szerepe van a jelenlegi kormányfőnek, annál is inkább, mert jelentéktelen látszatintézkedéseken kívül érdemleges javulást eredményező megoldást senki nem látott tőle. Az Európai Unió ismétlődő szemrehányásait az egyre növekvő deficit miatt csupán hatásosnak vélt beszédekkel és propagandával igyekezett ellensúlyozni. Egyszerűbbnek látszott a felelősséget a deficitért – nem éppen elegáns módon – másokra hárítani.

Becz József (Szigetszentmiklós): 2006. január 1-jén lesz ötven éve, hogy előfizetője vagyok a Magyar Nemzetnek. Kegyelettel gondolok az elhunyt újságírókra, tisztelettel és szeretettel a Magyar Nemzet minden munkatársára. Az öt évtized alatt volt, amikor sorok között rejtve kaptam vigaszt a jövőre nézve. Szeretném, hogy még ezután is bátor igazmondást és hazafias sorokat olvashassak örök újságomból.